Madáretető

Itt van az ősz, itt van újra, és megint kitettem az etetőbe a napraforgómagot, plusz két, azaz három nagy hálós faggyúgolyót. Szép magasra kötözgettem a golyókat, Buddy buzgó asszisztálása közepette. Nagyon izgatta őt a faggyúlabda. El is kezdett ugrándozni utána, mire még magasabbra kötöttem. Aztán indult a nap, és elmentem dolgozni. Délután kisfiam izgatottan mesélte az otthon történteket: "Anya (ez volnék én), pipimemme (ez a madáreleség), labdamemme (ez a faggyúlabda) és Buddy". Mondom, micsoda? És megismétli: "labdamemme és Buddy". Kinéztem az ablakon és tényleg. Buddy befalta az egyik faggyúgolyót. Legalább most nem negyed kiló szotyit evett meg, mint annak idején, amikor négy hónapos korában egyedül hagytuk pár órára a konyhában. De valamiért veszettül vonzódik ezekhez a madár-cuccokhoz...
Azóta már újabb labdák kerültek ki, aminek átlag 50%át Buddy fogyasztja el. Az utóhatásokat inkább hagyjuk....

Mama kedvence

Buddy megszerezte a strandtáskát

Ati elzúzott egy fiús hétvégére, hármasban toltuk Beni, Buddy és én. Kicsit tartottam ettől, mert korábban sosem maradt el a Buddy, ha nincs itthon a falkavezér. Úgyhogy elkerülendő a hiperséget, elvittem egy nagy sétára, meg rengeteget labdáztam vele mindenféle trükköket alkalmazva. Aztán már fél hétkor megvacsoráztattam finomabbnál finomabb falatokkal, majd felvonszoltam a lépcsőfordulóba és aludni tért. Na jó, egy kicsit kellett kiabálni, de hát ez igazán belefér egy dobermann nevelésébe. Így is ment szépen a péntek, a szombat és a vasárnap, amikor Atit éjszakára vártuk. Gondoltam a kutty már biztos alig bírja, ilyenkor már előre szokott siránkozni, kb. fél órával az érkezés előtt, hogy engedjem ki, hogy a kapuban várhassa a kisgazdát. Aztán késett a repülőgép, és hajnali kettő lett, mire befutott családunk feje. Vártam a boldog viháncolást, de semmi. Kiskutya meg sem rezzen, kiskutya alszik, kiskutya finom falatokról álmodik.
Ati enyhén csalódott volt és azt mondta, hogy teljesen elrontottam a kutyát a három nap alatt. Igaza van, az egész hétvégén végig falatokat kapva utánam koslatott és állandóan a lépcsőfordulóban henyélgetett...

Kutyaszőr

Egyszer régen Angliában jártam és mint annyian, én is családnál laktam. Ott már akkor dívott a pet-kultusz, együtt élt macska, kutya, anya, apa, gyerek, bébi, aranyhal, és nyúl. A kis totyogós gyerek szaladgált a lakásban, cumija ki-kiesett a szájából, majd odalépegetett hozzám és látom ám, hogy 20 centis aranyszínű retriever szőrök kandikálnak ki a szájából..... Talán ott kezdődött, hogy ha egyszer lesz kutyánk, csak rövidszőrűt választok.
A dobermann kutya választásának egyik - most már tudom, hogy csak vélt - előnye volt, hogy rövid szőrű, ergo nem vedlik annyira, mint a szép bundás juhászkutyák. Ildi kutyaszakértő barátunk mondta, hogy erről megkérdezhettük volna korábban, (már ha akkor ismertük volna), mert hogy ez egyáltalán nem igaz.
Úgy vedlik a Buddy kutya, hogy minden, MINDEN és MIIIIINNDDDDEEEEN tiszta kutyaszőr. A padló. Az előszoba szőnyeg. A lépcsőforduló. Korábban még a mosógépben mostam Buddy cuccait, úgyhogy a mosógép anno. Az orrszívó porszívó:( pfujjj, de hát micsinájjak? Benőke csak úgy hajlandó megengedni ezt a macerát, hogy ha előtte porszívózza egy kicsit a fürdőben a mackó orrát is, majd hanyagul ledobja a csövet. Leesik a földre. = Kutyaszőr... Pedig Buddy be sem mehet a fürdőbe, mint ahogy rengeteg egyéb helyre sem. Ami szintén kutyaszőrös, pl. a nappaliban a szőnyegek ALJA (?!??!). Meg az autó is. Meg az asztalterítő, mert odadugja néha a fejét. Néha komoly kérdőívezést csinálok egy-egy vendégség előtt, mert nekünk természetes, hogy a kutya bejön, de sok embert biztos zavar. Szóval ha már két órát flambírozok valami kimondhatatlan nevű ételt, ne azért ne fogyjon el, mert a kulináris élvezetet megzavarja az esetleges kutyaszőr.

Tényleg úgy érzem, hogy már sokat lazultam Anglia óta, de valahogy most elegem lett. El is mondhatom, hogy az én kis kutyasz(a)ros életem már sokkal inkább kutyaszŐrös.

Egy cica, két cica...

A múltkor olyan volt.... Kint hagytam valamit a kocsiban és kimentem a zimankóba, már jócskán be is sötétedett. Buddy persze velem nyargalt, a zsákutca előnye. De míg én az autónál matattam,  egyből be is rohant a nagy árok mellé és eltűnt a sötétben. Kisvártatva kiáltást hallok: "Na, kutya!" Hát nem pont az egyetlen olyan szomszédunk bukkant fel a sötétből, akit magázok??? Gyorsan visszaparancsoltam Buddy-t, be is jött egyből! és lefeküdt, mire felbukkant Kovács úr. Csakhogy nem egyedül jött, pechemre, hanem előtte masírozott két macskája. Akiket Buddy ugyebár utál és üldöz. Gyorsan belekapaszkodtam a fojtónyakörvébe, az ujjtörést kockáztatva, kiskutya meg kezdte az ugrálást, hörgést, szerencsére tekintettel volt rám, mert korábban ilyennél csak a nyakörvénél meg nem tartom. Szóval a kis kompániájuk szépen masírozott, a kutya vonaglott az ujjaim végén, én meg vártam a jó szerencsét, hogy húzzanak már be a kapujukon, mert épp keresztezték volna a mi házunkhoz vezető levonuló útvonalat. Elég gyorsan haladtak, felvillant a reménysugár, amikor az egyik macska elkezd szerencsétlenkedni, VISSZAINDUL felénk és tétován meg-megáll majd nyávog. Buddy romos idegeinek ez már sok volt, iszonyúan hörgött, ugrált. És ekkor a sötétből előbukkant egy pinduri kiscica és az anyja felé bukdácsolt. A kisfiáért jött vissza a mama-macska.
Oké. Buddy nem vett részt anyuka tanfolyamon, nagy ívben tesz az ilyen érzésekre, Ő csak meg akarta volna kergetni a többféle méretben kínálkozó macsekokat. Szerencsére elmásztak lassan, utána elengedtem és belefúrhatta magát a sövénybe, elrohant a kapujukig és kiengedhette a dühét.
Meleg helyzet volt, na.....

kép innen:  www. scratch.mit.edu

Dúla

Ez már jóval későbbről:)

Tegnap este úgy megrohantak az emlékek. Sokáig TVztem és felfelé igyekeztem a lépcsőn, óvatosan egyensúlyozva a lépcsőfordulóban, nehogy rálépjek az ott szunyókáló Buddy kisBalatont megszégyenítő kiterjedésű testére. Ott szuszogott a kis drága és a jelenetről eszembe jutott, amikor kisfiúnk annak idején úgy döntött, hogy megszületik. Éjfélkor kezdődött a "tánc", hajnalra már egyértelmű volt, hogy indulni kell a kórházba. A fájások között négykézláb pihengetve instruálgattam férjuramat, hogy miket pakoljon még össze (mert persze jótanács, óva intés, fenyegetés, stb. ellenére sem volt kész a pakkom). Az egyik ilyen pihenő a lépcsőfordulóban ért. Buddy, aki soha nem jöhetett fel az emeletre (még akkor), már megérezte a feszült sürgölődésből, hogy valami más lesz ma, mint eddig. És ahogy meglátott ott a lépcsőn görnyedezve, felkúszott hozzám, lefeküdt mellém és puha orrát finoman  hozzám nyomva lélegzett, gyönyörű szemeit együttérzőn rám függesztve. Érdekes, hogy ez mennyire bennem maradt. Addig is olthatatlan szeretettel rajongtam Érte, de ez a pillanat örökre a szívembe zárta. A kis dúla-dobermannt:)

Az ugróbajnok

Vasárnap későn értünk ki a kutyasuliba. Elaludt a kis trónörökös és lemaradtunk az engedelmesről. Mi legyen, mi legyen? Valami elfoglaltság mégiscsak kell Buddy úrnak, mert elunja az életét és a mi idegeinken fog hárfázni. Elmentünk hát sétálni a kutyasuli köré és visszamentünk a végére. Egy jó kis apport foglalkozás után Ildiék elővették a palánkot (vagy mit?) és újabb és újabb deszkákat beillesztve minden körben, magasabbra vitték a lécet. A kutyákok ugráltak át sorban. A végén élesedett a helyzet, már tényleg nagyon magas volt az akadály. Már csak Füles, egy szép, nyájas németjuhász szukácska röppent át a magason, mint egy kis balerina, úszott a levegőben. És Buddy kutyánk.  Nekifutás, szarvastartás, a lábak a popsi alá húzva, majd úszás-úszás és földet érés. A legutolsó körben már csak Buddy maradt talpon, oda sem mertem nézni, csak a levegőben úszás résznél. Átvitte!!! És olyan gyönyörű volt közben. Micsoda tálentum ez a handa-banda kutya!

És azóta is, már nem ugrálunk, de még mindig Ő tartja a rekordot a suliban!

kép innen:aritaur.co.uk

És tudja és tudja és tudja...

A minap hármasban töltöttük az estét, Buddy, Benő, meg én. Felmentünk aludni, Bádszorgó pedig jó kutyához méltón lent maradt. Csakhogy elkezdett siránkozni, nyivákolni, annyira nyöszögött, hogy kénytelen voltam már megnézni, mi a baja. Persze nem jöttem rá, ezért kikísértem az udvarra, hadd hűldögéljen, aztán közben majd elgondolkozik, hogy hol is rontotta el az estét. Gyanús volt, hogy rátapadt a kapura és úgy álldogált ott, mint egy Csehov-i nőalak az alkonyatban. 
Ezért motoszkálni kezdett bennem egy gondolat , hogy vajon nem-e a gazda indulhatott el hazafelé esti városi programjából. És lőn, uszkve 10 perc múlva motor zúgás, berobogás, majd kutyadobogás és boldog viháncolás.
Buddy, a mentalista.

Borsószem királyfi

Mindig ez a "hol is aludjak?" kérdés van a dobiknál. Az ismerősök képei azt igazolják, hogy ebből nem csinálnak nagy ügye a liberális gazdák, hevernek azok a dobermannok mindenhol, a hálószobától a nappali pamlagjáig. Nálunk, ahogy erről már pár (szinte az összes....!!!!)bejegyzés szól, hosszú evolcúió, tetetemes anyagi és emberi erőforrás beinvesztálása után, Sziszifuszt követve Bádó a konyhában alszik, csak már nem ketrecben, hanem a szőnyegen. Hogy ebből is miért nem volt jó az IKEAs és kellett a drága egyiptomi gyapjúra feküdni (majd abba fogakat mélyeszteni), részletkérdés, nüansznyi veszteség a dobermann-tartás rögös útjain.
Aztán jött a lépcsőforduló, hogy reggel lebotorkálva az emeletről egyből a kutyában essek hasra, a tetemes szőrről nem is beszélve. De ravasz a gazda. Kicselezi a kiskutyát! Benőke járókája, amit arra használunk, hogy Őt elbarikádozzuk a lépcső veszélyei elől, tökéletesen beválhat Buddynak is. Így is tettem. Barikád! A lépcsőn nem is jutsz fel, barátocskám.
Ma reggel! Boldog kelés, sehol egy állat a lépcsőfordulóban, de ajajajjjajjajj, sehol egy állat a konyhában, se az egyiptomi, se az IKEAs, se a semmilyen szőnyegen. Hol a Kisbádó? Kisebb rohangálás után mit lelek?
BENT a nappaliban, a tabu nappaliban, a tabu ágyon, a tabu párnámon ejtőzik. Esküszöm, komfortosabban aluszkált, mint én valaha... Persze, leszidtam. Sovány, erőtlen kis gesztus volt, eső után köpönyeg.


kép innen: 
http://gyermekszoba.blog.hu/2010/02/12/etsy_com_borsoszem_kiralykisasszony

Scarface

Udvar- és kertrendezés zajlik kiscsanádunknál, kisházunknál. Ezért mindenfelé betonkeverők, téglák, és talicskák hevernek szerteszét. Azaz egy darab talicska, egy ősrégi egyed, aminek a nyeléről lekopott az elmúlt 20 évben a gumiköpeny. Hát nem pont annak rohant neki a Bádó? Annyira sajnáltuk szegényt, ugyanis komoly sérülést szerzett be. Konkrétan szétnyílt a kis arca egy jó 5 Ftos területen, a szeme alatt. Szerencse, hogy csak alatta!!!!
Jó öreg recept, Betadine, bele is nyomtunk egy fél litert a kis arcába. Másnapra nyoma sem volt az előző napi hatalmas sérülésnek. Volt nagy örömködés. Egészen két napig, amikorra kétszerése duzzadt a seb. Majd szétnyílt, folyt a vér, tiszta elvarázsolt kastély horror terme. Megint Betadine, megint kezelgetés. Most kezd gyógyulni. Azóta a talicska be van zárva a pincébe. Ki nem jön, az biztos!!!

kép innen:http://www.layoutsparks.com/1/69986/scarface-request-man.html

Kutya úsztatás

Nagyon sok mindent csináltunk a táborban, hetekig tudnék írni róla, ha lesz időm, fogok is. Most pihenjük ki a "fáradalmakat":)
Az igazi jó hír, hogy ha meg nem is tanult úszni még Buddy, nagy lépést tettünk előre. Emlékszem még, hogy a Lajta-kupán a cipellőm bánta, hogy nem akaródzott az uraságnak megmártózni a kis folyócskában, de a Tiszába azért mégsem kívántam bemenni Vele. Ezért Ildi javaslatára szép fokozatosan és kedvenc "abrakjával", a labdával vittük be. Először hagytuk, hadd szagolgasson a parton és tegye bele mancsait a vízbe. Majd meghecceltük a labdájával (kölcsön teniszlabdával, mert az nem süllyed el), ezután Ati közel a parthoz bedobta a lasztit, Bádszor pedig kisebb izgatott ugatások után kihozta. Aztán még messzebb dobtuk és így tovább. Ha nagyon messze ment, ugatott keservesen:), hogy miért is nincs itt az Ő zsákmánya. Mivel leért a lába, elég messze bement, kifelé pedig kecses bakugrásokkal szökellt. Nagyon élveztük, büszkék vagyunk rá. A hét folyamán még többször "megúsztattuk, majd teszek fel videót is:)

Kutyás tábor

Holnap kezdődik a kutyás tábor. Egy hét együttlét a kutyasulis társakkal és a hű ebekkel. Legalább 20an, ha jól sejtem és legalább ennyi kutya. Sarud, Tisza-tó, szuper programokkal. Élménybeszámoló következik. Most mindannyian készülődünk a "nagy" útra. Kutyaketrec, babakocsi, bőröndök, kisfiúnknak biokaják, gyümölcsök, fürdőcucc, horgászcucc, szúnyogháló. Nagy autóval megyünk, de nem hinnétek el, hogy már egy gombostű sem fér el.
Holnap irány a Tisza!!!!

kép innen:   
http://laikushomeopatia.blogspot.com/2011/06/homeopatia-csaladban-utazasi-hanyinger.html

Ha nincs min idegeskedni...

Korábban nem nagyon vonzódott Buddy a macskákhoz, de mostanában nagyon szeretne elkapni egyet. Néha kinézek a kertbe, hogy miféle vadállat, vadember közeledhet a kerítés felé, mert úgy ugat a kutya, hogy majdnem megőrül, a hátán meg ezerfelé áll a szőr. Aztán a bozótban megpillantok egy kunkori farkat, egy görbe szőrmés hátat és két macskafület. Annak szól a műsor.
Bárhonnan hazaérkezünk, már a csomagtartóban megy a nyüsszögés, sípolás, megállunk, csomagtartó kinyit és már röppen is ki a kiskutya és rohan körbe az árok és a kertek vége között. Mert EGYSZER ott látott egy macskát eltűnni.....
Hiába, a zsákutca átka. Ha nincs min idegeskedni, keres magának indokot...

Örömfutás

Van ez az úgy nevezett "öröm-futás". Korábban sosem hallottam róla,csak figyeltem, ahogy Buddy keringőzik a kertben, körbe, körbe, behúzott farokkal, görbített háttal, mint egy kis rugó. (Ildi, Buddy tanítómesterünk mondta, hogy ezt így nevezik.) Futás közben időnként nekicsapódik Atinak, nekem. Amíg kisebb volt, ez mind frankón is ment, de manapság, hogy már a 40 kg-t is elhagyta és oldalról úgy néz ki, mint egy szőrös gyúródeszka, nem kultiválom ezt a viselkedést. Ezért ma sem örültem neki, amikor kivittem az IKEAs polcborítást, amit a szél nagy erővel felkapott. Az addig nyugodt ebnek ez olaj volt a tűzre, húhúúúúú, gazdanő játszani hív, méghozzá mekkora nagy játékkal. Úgyhogy már el is kezdte a nyargalászást körbe-körbe és vesztemre ránéztem. Hopp, a következő kanyarban, mint a cápák, szűkítette a távolságot és már rám is vetette magát. Úgy oldalba lökött, hogy majdnem talajt fogtam. Aztán jött a kis hörgés-morgás, megint a futás, majd szemből az ugrás. Azt a mindenit, ennek fele sem tréfa, rövidesen tiszta karmolás leszek. Nagy levegő, és ráförmedés: "Feeekszik." És láss csodát! A kiskutya lefeküdt! Éljen a kiképzés, éljen Buddy!

dobermann.lap.hu ....rrrráááááá

Képzeljétek, felkerült a Buddydobi a www.doberman.lap.hu-ra, a blogok szekciójába. Hip-hip-hurrá és pezsgőpukkanás és boldog örömködés. Éljen kisBuddy és boldog életének epizódjai.
Nézzétek meg és a szakma neves oldalának többi érdekes témáját is!
http://dobermann.lap.hu/blogok_forumok_konyvek/25617004

Tenyeres-Talpas

Érik a ribizli, boldogan szedegetjük a telken. Kisgyerkőcünk a fűben játszik, Buddy többszörös lelabdázás után minket zaklat. Odahozza a nyálas labdáit, taszigálja a kezünkbe, az ölünkbe, miközben ugye ribizlit kellene szedni. Már kezdenénk kiakadni, de erre mindig odébb lép, eltűnik egy időre, csak hogy rövidesen visszatérve kezdje elölről a labda-tukmálást. Egyedül maradok egy időre a nagy tállal és a bokrokkal, és turbó fokozatra kapcsolva tépem a bogyókat az ágakról, mikor újra megjelenik Buddy. Nincs nála labda, Hurrá! De mit csinál???? Úgy kerüli meg a bokrot, hogy hatalmas mancsával BELELÉP A TÁLBA.... Erre nincsenek szavak, rendkívüli érzéke van hozzá, hogy rossz időben rossz helyen legyen:)

(kép innen:gittarawfood.blogspot.com)

mint a macska??

A minap reggel Ati elszundikált a TV előtt. Bádszor még az igazak álmát aludta az előszobában. Ati is így tett, de egyszer csak rémisztő hangokra - erős öklendezésre - ébred. Kirohan, megnézni, mi történt, hát Buddy küzdött fel a gyomrából egy nagy, bonbonra emlékeztető gombócot. Kisebb vizsgálódás után kiderült, hogy a kutya egy nagyon nagy fűcsomót öklendezett ki! Mint a macskák a szőrcsomót. De vajon mi lehetett abban? Remélem, csak normál tisztulás. Előző nap hosszan legelészett...Guszta nem volt, az biztos...

A nagy zabálás

Buddy etetése menetrend szerint zajlik. Reggeli és vacsora, napi kétszer max. két pohár táp és egy kis rost, illetve néha finom falatok, maradékok. De a torta nem tartozik a finom falatokhoz. Mégis, a múltkor bevágta Benőke szülinapi tortáinak asztalon és konyhapulton felejtett szeleteit. Szám szerint négy szelet csoki- és 1/4  tojás formájú mascarpone-s répatortát. Részletekben. Csak az tűnt fel, milyen csend van és Buddy alig hallható ki-be járkálása. Akkor megfogadtam, hogy nagyon vigyázok erre, ne kapjon már rá arra, hogy engedély nélkül, pláne az asztalról eszik. Mert utána pár napig megint janizott, nagyon büszke volt magára és a zsákmányára.
Erre ma megint mi történik? A ballagáson kapott sütiből elcsent két darabot. Ugyanúgy, finom kis osonás be a teraszról, aztán elcsenés az asztalról, aztán visszaosonás. Jól kiakadtunk, hogy megint mit művelt és a teljes maradék sütit betettük az asztal közepére. Este fürdetjük a kislegényünket, Buddy lent van, egyszer csak Ati lemegy, majd rohan vissza: Bádszor az ÖSSZES SÜTIT MEGETTE AZ ASZTALRÓL. Most roppant jóllakottan, enyhe cukormérgezéstől letaglózva hever a konyhakövön....
Veszek egy széfet a kajáknak ezentúl. És kíváncsian várom, mekkora arca lesz a kisállatnak holnap reggel. Janikutya.

Lajta kupa

Bádszorral elindultunk a Lajta kupán. Én már nem is csodálkozom azon, hogy a kiskutya milyen módokon adja tudtunkra, hogy nem nagyon akaródzik neki versenyezni. Helyszín: Mosonmagyaróvár, hajnali f8, akkor értünk le, gyors edzés a pályán, kutya eltéve utána a csomagtartóba, majd 10kor sorra kerülünk. Jaaa, csak közben műsorváltozás volt és kicsiny, két főből álló BH2es mezőnyünk 8kor ringbe szállt. Úgyhogy éppen padlót ért Buddy a csomagtartóban, már húzni is kellett kifelé, fel a pályára és már így is elkéstünk, brrr.
Elindult a verseny, versenytársunk Dorka, a törpetacskó! Buddy kezdte a körmunkát, addig a tacsesz helyben maradt. Buddy szét volt esve rettentően, szagolgatott, ténfergett, láthatóan még aludt. A pórázon követés okés volt, a szabadon követésnél olyanokat csinált, amit soha, az előreküldésnél pedig már a bolondját járatta Atival. De azért meglett végül a BH2 vizsga. A kis tacskó remekelt, mi az előkelő második helyen végeztünk. Viszont Buddy apportja, nnnna, az KITŰNŐ lett! Legalább!!!
Képek, élmények, hangulatok itt:
http://gallery.site.hu/u/Charlie1/lajtakupa/

Mindig magasabbra, mindig magasabbra

Kisbádó bent alszikál velünk a házban. Eddig ketrecben, most a ketrec leköltözése után a földön. Mert persze nem szokott le a kisBádó a szuterénbe, pedig mindent elkövettünk. A ketrecét levittük, de ő maradt. Szóval aludt a konyhában, a bejárati ajtó előtt. Aztán, mint a kecskegidás mesében a farkas, tovább terjeszkedett. Hétről-hétre lopta a távolságot és került egyre beljebb. A múltkor már elért a nappali elé, a járóka tövébe. Ebbe még bele is nyugodtam, de Ati már kezdett aggódni. Nem hiába. A minap nagyban alszunk a hálóban, nyitott ajtóval és egyszer csak halljuk, hogy finom kis kaparászós hang hallatszik a falépcsőn. Kisbádszor felosont a lépcsőn, a lépcsőfordulónál megállt, majd feljebb lépdelve teljesen lesokkolt, mert fent még csak egyszer volt. Tanácstalanságában, hogy most merre is kellene továbbmenni, sirdogálni kezd, persze erre valamelyikünk felkelt és lekísérte, és azóta már többedszer tessékeli a sóbálvánnyá vált kutyát. Aztán a csúcsot (remélem) a minap érte el, amikor életem párja ment le reggel a földszintre és mit lát, a lépcsőfordulóban ott hortyog a Buddykutya. Mert ott fent van a kisgazda, meg a nagygazdák, hát Ő is ott akar lenni velünk.
Erre kitaláltuk, hátha csak a szőnyeg hiányzik neki. A lent lévő két darab bizonyára nem elég (?), lehoztuk hát a lépcsőfordulóból a harmadikat. Eljött az este, Buddy nyugovóra tér, a szőnyeg az ajtó előtt, a kutya a fürdőszoba előtt. Ahol persze előtte még sosem aludt. Na mindegy, a fene se bírja már ezt követni. Megébred éjfél tájban, kicsit kóvályog, majd elindul felfelé, a lépcsőfordulóba. Atival döbbenten figyelünk a nappaliban. A kutya alvajáró lett és feltörekvő. Mindig magasabbra vágyik! Barátnőmnek mesélem a sztorit, hogy Buddy feljött a ....és ki sem mondom, így felel: az ágyatokba? Vagy azt holnap fogod mesélni???:)

Buddy, a méhecske

Virágzik a pitypang. Vagy kutyatej, talán az stílusosabb. Telis-teli a rét, a határ, és a mi udvarunk is. Ahol Buddy szívesen elidőz, leginkább a földön ejtőzve. A múltkor is jövök haza és várom, hogy majd megjelenik egy, a tavaszi napsütéstől leszedált kutyaállat. Meg is jelenik lomhán, de nem nagyon hasonlít Buddyra, ugyanis tiszta sárga a bundája. Egy merő virágporban úszik, biztos abban hempergőzött. Hasznos, mézelő Buddy.

Tente kutya, tente

A múltkor leköltöztettük a kutyát a szuterénbe. Már régóta esedékes volt. Ketrecét levittük, a kutyaajtó biztosítja, hogy szabadon szaladgálhasson ki-be. Csak azzal nem számoltunk, hogy egyáltalán nem szeretne tőlünk távol, két szinttel lejjebb aludni.  Úgyhogy annyira megemberelte magát, hogy az első pár nap száműzetése után az esti kikíséréskor lefeküdt a konyhában az ajtó elé és mindenféle rendetlenkedés helyett édesdeden aludt, egészen reggel 7ig. Ma is így tett, jövök le és ott találok a bejárati ajtónál egy nagy horkoló kakaós csigává tekeredett bundablökit. De nekem még aktuális volt az esti nasi beszerzése (tudom, ne is mondjátok). Tökmagra vágytam, de csak nem bírtam előásni a fiókból. Zörögtem-mörögtem pár percig, de erre már a kiskutya is felemelte a fejét. Ha zörgés van, és a fiók nyitva van, az azt jelenti, hogy a gazdanő valami fincsiséget varázsol elő. És abból kér Buddy is. De én azt akartam, hogy tegye vissza a kis fejét a kövezetre és aluszkáljon, én meg hadd kússzak be a TV elé a nasimmal. Persze tökmagot nem találtam, de Buddy fejecskéje megjelent a fiókban. Gyorsan kellett cselekednem. Visszavonszoltam az ajtó elé, leültettem, majd lefektettem, ügyelve arra, hogy a szfinx póz helyett szépen terüljön el, majd elkezdtem simogatni a mellkasán. Most, hogy itt a tavaszi szőrme, olyan kis puha a Bádszor, mint egy vakond. Simogattam, köröztem a tenyeremmel és közben duruzsoltam neki: aludj bundás kutyám, aludj bundakutya. És lőn, először csak másodpercekre csukta vissza a pilláit, majd hunyorgott, végül jóleső sóhajtást egy kidőlt elalvás követte. Működött!! Tente Buddy, Tente, itt van már az este.

A Budakeszi Kutyaiskola

Buddy alma materének megújult a honlapja. Nézzétek meg, nagyon jó lett! Érdekes történetek, rengeteg kép, hasznos videók a kiképzésekről. Rengeteg jó fej kutya és jó fej gazda. Nagyon szeretünk járni a suliba!!! Már nem is tudom, hova járnánk szombat-vasárnap, ha nem oda:)
http://www.budakeszikki.hu/bkki_kikepzes.html

Vágyakozás

Csengő kiskorában

Úgy szeretnék egy kis társat Buddy mellé. Miért is nem lett már korábban egy kisleány, aki szaladgál mellette? Több ötlet is felmerült. 1) Dobermann Dinasztia: gyönyörű fajtaszuka, megfelelő vérvonalból, szép almocskák, büszke Buddy apuka 2) egy megfelelő dobilány, max. egy alom 3) egy két éves dobilány valahonnan, lehetőleg nőiességétől megfosztva 4) egy vizslalány, menhelyről, vagy családtól, szintén max. két éves, és nőiességétől megfosztva. Az 1)es inkább csak egy fantázia, az igazi realitásnak a 2) és a 4)es látszik. De mikor???
A cél az lenne, hogy Bádszorgó ne legyen egyedül, tudjon kivel szaladgálni, barátkozni az udvaron. Holnap megkérdezem Ildit, Buddy edzőmesterét, jó ötlet-e egyáltalán, hogy jöjjön egy lányjövevény... Jelenleg nem alkalmas az idő, tudom:( De ennek ellenére szeretném nagyon, bár Ati egyelőre hallani sem akar róla. Ha nincs kedvem Buddy-t kivinni, kiengedni, vagy bármit csinálni vele, már mondja is kis éllel a hangjában "Kell még egy kutya, nem???"
Pedig ki is néztem már a vizslalánykát, mert a dobilányka után ahhoz húzna a szívem. Csengőnek hívják, a Noéban lakik...
http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=1&aid=1494

Az új szőnyegek

Úgy van, hogy családunk legifjabb tagja, aki még Buddynál is fiatalabb több mint egy egész évvel, a kúszás-mászás útjára lépett. Minek következtében egyre több időt tölt a nappali különböző részeiben. Ahol parketta van, ezért nem túl meleg. Mivel a szoba végleges koncepciója és bútorzata nem alakult még ki, a gyors, olcsó megoldások mentén operálunk. Ezért a két olcsó nagy szőnyeg mellé beszereztünk még kettőt a rénszarvas burgerek és szalmakecskék áruházából. De a szőnyegek olyan kellemetlen gumiszagot árasztottak, hogy száműztem őket a teraszra, hadd szellőzzenek. Lengedeztek is a szélben egy darabig, aztán kinézek és látom, hogy már csak egy lengedezik. A másik, tetemes méretével vetekedve (2m) a kertben "nyargalászott", alatta egy izmos barna "pónilóval". Néha a földre huppant, csak hogy bolyhos felével is érintkezhessen a friss tavaszi udvar sarával és hátsó, gumis felületét a krumplinyomdához hasonlóan 4szirmú virágmancs minták tarkítsák. Kimentem intézkedni, Buddy kicsit bután nézett, hogy elviszem a játszópajtását, de hamar megnyugodott. Aztán egyszer csak kinézek, most már a szőnyeg társa hancúrozott az udvaron, hasonlóan a másikhoz. Aznap még kétszer mentettem meg a szőnyegeket, pedig esküszöm, azt hittem, hogy ahova kitettem, onnan már én sem érném el, nemhogy a kutya. A szőnyegek aztán felkerültek az emeleti teraszra, csak hogy sós kútba, kerék alá, eső alá, szélbe, hóba, még ott lengedezzenek egy hétig a szabadban. Aztán bekerültek végre a szobába. A szagukból semmi sem tűnt el. De a hátukon ott virítanak Tahi Réme Picasso legújabb remekei.

Piskóta

Mielőtt még azt hinnétek, hogy átváltok egy gasztro-blogra, eloszlatnám a kételyeket. A hülye kutyáról fogok írni, csak most két étel-szerű téma ugrott fel. A Bukta kutya nem étel, csak ilyen nevet kapott a kis pára, a mai témánk pedig Buddy úr nagy kedvence, de menjünk sorjában.
Van az úgy, hogy a kis kutyát sikerül nagyon boldoggá tenni. Mostanában amúgy is újra egy tündér, cicafiú, bújik, simul, teljesen helyreállt a családi béke. Ezért elő-előfordul egy kis jutalmazás. A csúcsattrakció nem más, mint a piskóta. Aki(ami) az alsó fiókban lakik a többi TVzős nasival, abrakkal. Ha nyílik a fiók, Buddy izgatottan szagolgat, odarohan és próbál közel férkőzni a jóhoz. Ma pont erre érkeztem le az emeletről, egy boldogan nyargalászó kiskutyára, aki a terasz és a konyha között handabandázott, rázta a kis golflabda farkát, hörgött, mörgött, öröm-futott, a nagy boldogságában azt sem tudta, hova legyen. Mert a dobermann fogak között ott lapul a legeslegtutibb kedvenc, a babapiskóta! Ezt kapta gazdától!

Tuti Bukta

Fent jártunk végre az erdőn. Igen, az erdőn. Remegett a szám, mert a Maci kutya ki tud járni még mindig, de Ati azt mondta, vége a Félelem és Reszketésnek Sunny Hill-en, irány az erdő. Buddy-stól, gyerekestől. Persze felszerelkeztünk minden szükséges eszközzel, bottal, paprikaspray-vel, de végül egy határozott rászólás is visszavetette Maci harci kedvét. És fent az erdőn, csodálatos volt, Buddy-t hosszan elengedtük, boldogan andalogtunk, mígnem a kanyarból felénk nem rohant egy négylábú. Akkora svunggal, hogy majdnem feldöntött babakocsistól, Buddystól. Nyargalt mögötte a gazdanője, hogy vissza, vissza, de Bukta, mint később megtudtuk, a féktelen, éljünk a mának típus volt. Buddy olyan boldogan vetette magát utána, hogy hosszú percekig hagytuk őket szaladgálni, kergetőzni. Boldog, önfeledt kutyálkodás:)

Zzzzzzz....))))....

Hát pont ezt hallom. Nézem a Bones-t (milyen stílusos sorozat egy kutyás blogra, ugye?) és belemerülök a szétmállott fejeket közelről vizsgálgató szigorú szakértőnő világába, amikor valami furcsa neszt hallok. Fülelek, fülelek, de csak nem jövök rá, hogy mi lehet ez a zaj. Kihallgatózok, hátha kintről jön. Nem. Behallgatózok, hátha a Buddy az. Az nem lehet, ez emberi horkolás. Papám nincsen itt, máshol él, akkor meg mi ez? Kint terpeszkedik egy jóllakott rinocérosz, megevett két pohár tápot, nyakon öntve némi levesmaradékkal és bébikajával, és most zsákmányát emésztgetve fekszik az előszobában. Póriasabb verzióban Buddy úgy horkol, hogy konkrétan semmit, de semmit nem hallok a TVből.
Jujj, most ugatott a szomszéd kutya, horkolás abbamarad, feszült figyelés, önfeledt TVzés!!!

Előre!

Régi úttörő jelszavunkat mostanában a kutya kiképzése során koptatom. Heti egyszer házi kiképzésben jeleskedhetünk a kiskutya és jómagam. tanítómesterünk segítségével. Buddynak és nekem is nagyon jót tesz, nekem talán jobbat, mert a bénázásban igazán erős vagyok. Tesiórákon szüntelen megaláztatásban volt részem, semmit nem tudtam megcsinálni, amit kellett, fél percet lengtem-lobogtam a kötél végén mászás helyett a kettesért, a kis labda dobásnál a saját lábujjamon koppant a labda, a szekrényugrást sejthetitek. Pedig az edzésen nagyon kell koncentrálni, nem csak magamra, hanem Buddyra is figyelni. Utóbbi elég ügyes. És gyors is. Lenne, ha bírnám a tempót és 8 végtag koordinálását. Na mindegy, vissza az előréhez. Ez nem más, mint az előreküldés. A kutyát magam mellett lefektetem, majd gyorsan, egy egyenes vonal mentén kb. 20 lépést előrehaladok, majd a labdát nagyon látványosan leteszem a földre, hogy az eb is lássa, majd visszasietek, felültetem, megpaskolom, felpörgetem, közben szövetnyakörvét fogva, hogy "na, na, odanézz, ott a frankóság",majd kiadom a bűvös szót: "előre", közben jobb karomat előre nyújtom. A kutya nekiiramodik, és a labdához érve fel kellene kapnia azt, úgy, hogy előtte nyomban lefekszik. Hát ez így leírva lehet, hogy nem hangzik bonyolultnak, de rávenni, hogy feküdjön le, nem volt könnyű. A gyakorlatnak amúgy ez a lényege, hogy kiadom az előre vezényszót, a kutya előreszalad, majd feküdj vezényszóra lefekszik, csak most még labdával gyakoroljuk, mert annyira szeret labdázni. Profin taglalva itt találod: http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=99b74e55032730127d6a579
Azért, hogy hamar lefeküdjön, tenni kellett egy s mást, pl. szaladtam utána a vezényszó kiadása után, szinte rázuhantam, hogy tudjak egyet csapni rá, hogy azonnali impulzust kapjon a fekvésre. Pár alkalom ilyen bénázás után, amikor már a röhögőgörcs kerülgetett mindenkit, megszokta, hogy simán lefeküdjön rászólásra is. Szóval most ezt gyakoroljuk.
A dolgozó népért, a hazáért, Buddyért előre. Csak Ő nem mondja rá, hogy "rendületlenül".

Járvány!!!

Írtam a napokban, hogy Buddyboy elkapta a kennel-köhögést (http://buddydobi.blogspot.com/2011/01/kennel-kohoges.html.)
Ma járt itt Csoki kutyabarátunk (http://buddydobi.blogspot.com/2010/07/csoki.html) gazdája és újságolta, hogy az egész Sunny street ettől szenvedett két hete!!! Ki jobban, ki kevésbé jól viselte, de tény és való, hogy egy hétre eltűntek a kuttyok az utcából és otthon lábadoztak, Kihunytak a bandaháborúk tüzei, csak egy, valamiért védettséget élvező kis korcs kutyalány tartotta a frontot és társaság híján magát idegesítette.
Jó a rosszban, hogy ezek szerint a roppant ellenszenves, agresszív, bugris, bunkó Maci kutya is biztos elkapta. Legszebb öröm a káröröm (ha más nincs...)

(kép innen:www.epa.oszk.hu)

Csikócsőr

music-says-it-best.blogspot.com

Buddy mostanában nagyon kezes. Sokat és szépen dolgozik, engedelmes, mozdulatai pontosak, begyakoroltak. Korábban lassan feküdt, de mostanában sokat gyakoroljuk a fekvést és már nagyon megy neki. Ha evés előtt kell feküdnie (a sorára várva), akkor nem olyan gyors, mint kint a pályán. Hanem lábát komótosan, szépen előrenyújtja, nyakát szintén megnyújtja, majd lassan lecsúszik a teste a földre, másik mellső lába pedig utoljára érkezik a talajra. Olyan, mint a Harry Potterben Csikócsőr! Ha pedig a lábtartást nézzük, kísérteties a hasonlóság.

Etikett-protokoll

livornodailyphoto.blogspot.com

Az ajtón nem illik berontani. Ez köztudott, Buddy mégis rengetegszer berontott már. Hallod a nagy robajt, ahogy szalad a teraszon, majd hatalmas ugrás, dörrenés, kilincs le és beszalad a konyhába egy nagy cula kutya. Körbenyargal, ha éppen a konyhapultnál állok, rátaszít, ha nem, akkor is ezer sárnyomot helyez el a gránitszürke kőre. Bosszantó egy dolog, na. Többször tettünk kísérletet már arra, hogy erről leszoktassuk. Volt hirtelen nyakonöntés, szigor, ecetes vízzel sprézés, olcsó dezodorral sprézés, ráförmedés, csak hogy a leggyakrabban alkalmazottakat említsem. Végül sikerült addig eljutnunk, hogy ha együtt érkezünk az ajtóhoz Buddy-val, "ül" parancsszóra leül és csak akkor jön be, ha már mindannyian áthaladtunk a fotocellán, és erre engedélyt kap. De még mindig megoldatlan volt az előrontós behatolás. Az élet ezt is megoldotta. A minap porhó esett, finom csúszós réteggel bevonva a teraszt. Buddy azt már megtanulta, hogy ilyenkor a kanyarban lassítani kell, mert ott csúszik. De az ajtónál nem tudta ezt a szabályt.
Az alábbiakat észleltem: Buddy rohan, terasz sarkán lassít, majd gyorsít, készül a nagy ugrásra a kilincsre, ugrik, majd egy hatalmas huppanás (Buddy elzakózhatott), majd egy nagy durranás. Kinézek gyorsan és ott áll az ajtótól 3 m-re egy tétova, megszeppent Buddy. Mellette a horgászszék feldőlve.
Azóta nagyon kis diszkrét tud lenni a kisbádi. Elsétál az ajtóig és finoman megkarmolja, jelezvén, hogy "tisztelt gazdáim, kérem bebocsátásomat." És mi kimegyünk és bebocsájtjuk:)

Madarat tolláról

http://www.kokay.hu/marokko01f.htm

Kitettem az etetőt még karácsony előtt, majd egy szép darab szalonnát. Kicsiny gyermekkoromból úgy emlékszem, hogy a szalonna is jó szolgálatot tesz a fázós madaraknak, elcsipegetett zsírját beépítik, melegíti őket. Hát jól nem ez van. Hanem teljesen hidegen hagyja a szárnyasokat a dolog. Kivéve egy újdonsült szárnyast, egy nagy méretű, hattyúként elnyúló lényt, aki ugra-bugrálva próbálta megszerezni a számára nyilván elérhetetlen ágra kitett szalonnát. Sokáig nem adta fel, hosszú lábait feltámasztotta a fa törzsére és próbált felhúzódzkodni. De nem olyan hatékonyan, mint a kecskék egy marokkói oázis argana fáin... pechére...

Auuuuuu(gmentin)

Múlik már a kennelköhögés, de elég lassan. Normál esetben a lefolyása a következő: a kutya elkezd irtózatosan hörögni, mélyről jövő fulladozással, elég rémisztő hallgatni. Ez már okot adhat a gyanúra. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ilyenkor már elkapta a vírust, ami ezt okozza. Az orvos ilyenkor általában Algopyrint ad, napi egyet kapott Bádszor, majd ha megjelenik az orrváladék (sárgás, brrr), akkor elindult a bakteriális felülfertőzés és onnantól jön a jól bevált antibiotikum. Jelen esetben Augmentin. Egy jól megtermett állat, mint Buddy, közel 40 kg-t nyomva napi két szemet kap belőle, reggel és este, evés előtt. A gyógyszerész javaslatára májkrémben adtam be, nossss, tényleg bevált, nyelte, mint kacsa a nokedlit. Meg ápolgattam persze a jószágot, még kétszer főztem "kiütős" levest, benne minden földi jóval és gyógyteákat is. Bádszor lábadozik, az Augmentin megtette hatását. Még egy hét kutyasuli nélkül, mert még fertőz, de jövő héten back to life! És ha már teljesen meggyógyult, plusz még két hét, megkapja a kombinált oltást. Mert az jó erre is. Többek között.

Kennel köhögés

http://www.gettingadog.org

Na, jó sokáig elhúztam, hogy végre írjak, egyfelől elkezdtem dolgozni és nincs időm, másfelől valami frappánssal akartam nyitni az évet. Addig-addig húztam, halasztottam, hogy Buddy adott egy apropót. Az egész ott kezdődött, hogy leugrottunk az állatorvoshoz a múlt héten, hogy veszettség ellen beoltassuk és ott hülye fejjel rákérdeztem, hogy a régóta esedékes kombinált oltás jó lesz-e majd a kennelköhögésre. Pech.... Tegnap este Buddy elkezdett hörögni az udvaron, még vacsora előtt, úgyhogy félrenyelésre, egyéb gondokra nem gyanakodtunk, max. arra, hogy leslukkolt egy adag havat. Hát nem. Éjszakára már hörgött, öklendezett, teljesen készen voltam, őriztem, hivogattam állatorvosi ügyeleteket, stb. Persze senki nem veszi fel, de egy igen, elhadarom a gondomat, mire az úr: hölgyem, én a portás vagyok, de szerintem abból, amit elmondott, nincs sürgősségi ellátásra szükséges. Elhittem:) Aztán ma reggel hívtuk Ildit, Buddy oktatóját és barátját és egyértelmű lett, kennelköhögés http://www.haziallat.hu/kutya/betegseg-gyogyitas/kutya-betegseg-kennel-kohoges/2448/. Ez egy csúnya, makacs betegség, olyan, mint az influenza, leveri a kutyát, rémesen köhög, akár az öklendezésig. A fázisai: 1) vírusfertőzés 2) bakteriális felülfertőzés. Remélem, a második fázist elkerüljük. Buddy most pihen, nincs suli, mert fertőző, nincs labda, paskolás, csak nyugi, finom foglalkozás, kevés hóban ugrálás. Napi egy Algopyrin. És a gyógyírok! Finom levest főztem Neki estére, benne darált hús, gyömbér, zeller, szegfűszeges hagyma és egy nagy adag kakukkfű. És persze rengeteg kamillatea. Kis Bádszor, beteg kis kutymorgónk.