Dobis körökben forogva sokszor mesélgetünk egymásnak a dobikat övező előítéletekről. Buddy tanítómesterének két dobilánya is füles farkas, és mint ilyen, nem hordozzák a dobik tipikus "fenyegető" jegyeit, úgymint a rövid farok és a vágott, álló fül. És innentől ugye borul a kép. Mert hát nem úgy néz ki. Tehát nem dobermann.Hanem a barna egy vizsla. Ez a leggyakoribb tipp. A fekete-cser pedig erdélyi kopó. És innentől megindul a boldog handabandázás a kutyával, a kedves járókelő simogatja, a kutyuskák boldogan ugrálnak, majd egyszercsak, mihelyst eloszlik a vizsla állítás és elhangzik a dobermann, a gyanútlan járókelő gyanakodni kezd, majd védekezni, majd hátrébb lépni, majd akár sietve távozni.
Hiába kérem,“You never get a second chance to make the first impression” (sosem kapsz második esélyt az első benyomás keltésére) ezen esetben nem igaz!
