A Tahi Réme Klán

Ezt már tényleg nem hiszem el, ha más mesélné, azt hinném, mókusvaker.
Pénteken lent jártunk a Balatonon, barátaink vettek egy kis nyaralót, azt mentünk vizitálni, meg vittük Benőkét bemutatni.
Rossz idő, de nem bántam, amúgy sem szeretem a strandot, egy pici babával pláne. De azért büfézni lehet ám. Már reggel a kakaós palacsintát flasheltem az ágyban, hmmm.
De Buddy nem jöhet. Ati szerint nem tudjuk hova tenni, mondjuk ez igaz, de olyan jó lenne, ha végre jöhetne, lenne akkora autó, amibe mindenki belefér.
Egy nap dobermann nélkül.
Szóval ülünk a büfében, egy kis, ott ebédelő kölyök vizslával vigasztalódva, amikor a parton megjelenik egy gyönyörű dobilegény, hetykén sétálgatva gazdái előtt. Bébi a kezemben, úgyhogy kiáltok Atinak, hogy nézd kisdobi,  kérdezd már meg, miből van? Mert ezt így kell ám kérdezni, hogy "miből van?" azaz ki fia borja!
A gazdanője kicsit távolságtartó volt eleinte, amint Ati odalibbent és feltette az ominózus kérdést. És mesélte, hogy ez egy kiállítási kutya lesz, bizony ám, és Magyarország legrégebbi kenneljéből származik és az anyja nem lakik a tenyésztővel, de az Ő kutyája és ritkán van alma, de nagyon szép állat. És a kennel a Tahi Réme. Mire Ati: nem Quinnie a mamája? (http://www.tahireme.com/own-females/quinnie.html) A csaj meglepve nézett és rávágta, de bizony. Szóval Buddy féltestvére:)  Erre mennyi esély van? Hogy pont a Balcsi-parton találunk egy Buddy féltestvért????
Mindig mondom, már korábbról is, hogy kicsi a világ és nagy a Tahi Réme kennel :)

http://buddydobi.blogspot.com/2010/05/varosligeti-csevely.html

Falovacska

Megint meleg van és bejön aludni a kőre. Négy lába előre nyújtva lóg kifelé a téglalap testből, a tetején álló fülekben végződve. Pedig vágatlan fülű a drága, csak a füle is kinyúlik a konyhakőre, szép kis háromszöget formázva. Egy vonalzóval körbe lehetne rajzolni  ..  olyan, mint egy furnér lemezből kivágott falovacska.
És így szuszog együtt a család vasárnap délután, két felnőtt és egy embergyerek a nappaliban, kutyakamasz a konyha-előszobában.

A macskák réme

Olvastam egyszer a dobermannos könyvben (http://www.libri.hu/konyv/a-dobermann-1.html), hogy idejében figyeljen a gazdaember, ha a kutya elkezd kisebb vadak és háziállatok után ácsingózni. Azaz felkeltik figyelmét,  izgalomba jön a látványuktól és kergetni szeretné őket, sőt, az elhatározást tett követi!
Mert akkor nem lehet majd erdőbe vinni az állatot, mert minden rőtvadnak nekiront, és elszalad, és az esetlegesen okozott vadkáron felül még le is lőhetik. Tehát idejekorán elejét kell venni ennek a viselkedésnek.
Erről mondjuk mesélt  a sógorom, Őmaga is boldog dobermann tulajdonos egykor. Sétáltak Cézárral az erdőben, egy igazi erdőben, ahol megjelent egy szarvascsorda és Cézár se szó, se beszéd, lefutotta őket. Letempózta. Mintha látta volna ezt egy vadőr, mert egy másik alkalommal a gazdája mellett békésen sétáló állatot fenyegette lelövéssel. Vigyázni kell, na.
Bádócska még sosem futott le szarvast. Csak a vaddisznókat kergetné szívesen, de szerencsére mindig kerítésen belül van, amikor azok leereszkednek a hegyről a ház mögé, élelemért. Jobb is, nagyon félteném egy ilyen találkozástól...
Viszont annál inkább elkezdett érdeklődni a macskák iránt. Többször is berántottam a fojtót rajta, amikor láttam növekvő érdeklődését, de most már TÉNYLEG kergeti a macskoszokat. A múltkor jövünk haza valahonnan, kutyi kiugrik a kocsiból és a zsákutca végén található házunk felé szaladna. DE! meglát egy macskát és mint akit megcsíptek, utána rohan. Kergeti, kergeti, le a nagy árokba, vissza az útra, a macska el a szomszéd gyepüjében, Buddy pedig utána, felugorva a növénykerítésre. Brrr, ..... kínos. Megy a mórikálás: "Buddy, nem szabad, micsinálsz???"
Tegnapelőtt pedig, amikor kijött velem a bébiülésért az autóhoz, hirtelen előrerohan és hallom ám, hogy a szomszéd kiabál: irány haza. Buddy meg morog. A macskára.
Le kell erről szoktatni kérem.