Talán még emlékeztek a reklámszlogen folytatására, "semmi sem hasonlítható hozzá". Hát nekem is beugrott ma, amikor szűkebb pátriárkánkban részt vettünk a helyi vigasságok programon, ahol számos kézműves termék is bemutatkozott. Volt ott kecsketejes szappan, háziszörp és lekvár, nemezbábuk, rengeteg kóstolnivaló, egy indián az Andokból alpakka termékekkel, csak hogy néhányat említsek. El is kezdtük a jó kis vásárfiák begyűjtését, és már túl voltunk a magunk emléktárgyain, amikor elvetődtünk a rongy- és gyapjúszőnyegeshez. És a finom és igen kedvező árú gyapjúszőnyegek láttán elandalodtam, hogy bizony Buddynak nem vettünk semmit. Az árus csak taglalta, hogy milyen kíváló minőségű a termék, mennyire olcsón adja és hogy hova szánjuk, mert a babánknak viszont nem ajánlja, nehogy megegye a bolyhokat. Atinak már nyílt a szája, (hiszen akkora már régen összekacsintottunk, hogy Bádszor kap egy ilyen csodaszőnyeget), hogy igazából a kutyának lenne, de gyorsan megszorítottam a karját, ne kövessen el szentségtörést. Vidéki, középkorú vagy idősebb férfiemberek, mint ez a gyapjús is, nem szoktak jól reagálni a kutya iránti féktelen szeretetre, hiszen a kutya az ő szemükben általában "csak" házőrző". A dicsért portékát pedig helyből a kutyának megvenni nagy tiszteletlenség lett volna, úgy éreztem. Úgyhogy csak becsomagoltattuk a tényleg kedvező áru szőnyeget és boldogan hazavittük a tündérkutyának. Aki aludt, aludt, míg odalopóztunk a kapuhoz és már majdnem nyitottuk volna, amikor felébredt, gyanakvó pillantása hamar átcsapott felismerésbe és örömbe. Bent pedig átadtuk a szép ajándékot. Egyből ráfeküdt, vágta Ő, hogy ezt neki hozták a gazdaemberek, mert annyira megérdelmi. Mert olyan jó házőrző például. Aztán esni kezdett, és a pokróc helyére bekerült a csodaszőnyeg a ketrecébe, ő pedig elégedetten ráhuppant. Azért, hogy a következő percben máris öklömnyi lyukat harapjon bele. Buddy kivesz, szőnyeg kikap, biztonságba helyez, pokróc vissza. Na ennyit erről. Majd csak ünnepnapokon vesszük elő. Disznók elé gyöngyöt...
