Boksz-zsák

Többször írtam már mindenféle neveletlen kutyák támadásairól, hogy tkp. megtámadják az én jólnevelt, okos Buddy-mat, aki a fegyelmezett, preventív viselkedésünk miatt nem tud kellően védekezni. Tehát olyan, mint a boksz-zsák gyerekek a suliban, akiket fejjel lefelé kukákba dobálnak, meg elveszik a szendvicsüket, meg minden. Pedig egy dobermann, szóval semmi köze ehhez az image-hez. De hogy derüljön ki, hogyan bátorítsuk úgy, hogy tudjon egy játszmát nyerni, de mégse szokjon rá a verekedésre?
Az élet igazolta, hogy a kutya jó kis ösztönlény. Ati sétáltatta a kis drágát a minap és látta, hogy a szomszédasszony a kanyar tövében álldogál a két nagy kutyájával. Vele mindig nagyon könnyű, meglátjuk egymást, és ki jobbra, ki balra, ha Ő van közelebb a kapujukhoz, beviszi a két giganto állatot- egy rotweiller és egy erdélyi kopó (Latabár:)), ha mi, visszamegyünk Bádóval, amíg elmennek.

Na, most is így lett volna, de Bádócska lecövekelt egy kis füves részen, pont a házukkal szemben az úttest túloldalán. És nem ment tovább, ott akarta a dolgát végezni. Ati meg nem látta, hogy a kapuból takarásban vannak. Úgyhogy a szomszédasszony ki a két kutyával, és a roti egyből nekirontott Bádónak, kitépve gazdája kezéből a flexit.

És lőn, felnőtt a kis kankutyánk. Szembefordult vele és úgy leugatta a fejét, meg úgy visszavágott, hogy a Roti megtorpant, majd meghátrált, és gazdájának hamar sikerült visszahívni.
Bádó nem boksz-zsák többé!!!!!

Kutya meleg...

Na most már értem a mondást, hogy "kutya meleg van". Mert Buddy  - fajtájához hűen - szintén a meleget utálja. Nem szereti, nem bírja, szenved tőle, kitikkad. Télen olyan elemében van, sőőt, még az esőt sem bánja, kint bír ácsorogni perceket... De a meleg, na az szétszedi. A múltkor a kutyasuliban az engedelmességin is elpattant a fekvésből és keresve egy árnyékos helyet, lehuppant oda. Az oktató mondta is, hogy ne "kapjon ki", mert okos kutya ez, tudja, mi a jó neki. A napon fekvés pedig nem.
És napok óta hőség van, már másodszor idén nyáron. Mi lesz még itt?
Maga még csak beásogatja a testét a terasz alatt a földbe, vagy elbújik a garázsba, vagy a diófa árnyékába, de velünk is akar lenni, és a lakásban nincsen diófa, sem ásnivaló gödör. Akkor mit lehet csinálni szegény párával?

Egyszer tavaly úgy jött ki a lépés, hogy Ati éppen a kertet locsolgatta és Buddy elkapdosta a vízsugarat.  Ezt a vizezést imádja csinálni, csak akkor még nem tudtuk, hogy felhevült testtel, hosszabb ideig nem kellene hagyni. Fél óra sem telt bele, a kutyi összeomlott, köhögött, folyt az orra és úgy elterült a teraszon, hogy ölben ápolgattam éjfélig.  Ment a kamillatea, méznyalogatás kanálról, húsleveske, és két nap alatt összeszedte magát, de mint hűtési technika ezt azóta nem alkalmazzuk.
Akkor mi marad még? BOROGATÁS. Egyik nap behoztam, és egy szép sárga szivacsos, vizes törlőruhával áttöröltem (az ásott gödör nyomait eltüntetendő). Először nem értette, de a többszöri váltott hideg vizes kendőcske alá aztán boldogan tolta be a fejét, a kis pofáját és hálásan lihegett rám.
Tegnap aztán elképesztő meleg lett. Nem volt elég a kis kendőcske. Bevizeztünk langyos vízzel egy polot és azt terítettük a kutyira. Mint egy lovacska az Ascott-i derbyn, úgy parádézott új "ruhájában" és boldogan hűldögélt.


Kutyahűtési tippek itt:  http://www.tappancsvilag.hu/?oldal=general&menu_id=1&submenu_id=10,287&actual=287

meg itt is: http://labrador.field.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=63

Grace Klinika

Na tessék, Buddy kedden a klinikán járt Atival. Majd megőrültem a várakozástól, amíg hazaértek Székesfehérvárról. Tudniillik, megyünk ZTP vizsgára - német tenyészalkalmassági vizsga - http://www.hdk.hu/node/124) , és ahhoz szükségeltetik egy csípőröntgen, hogy igazolja, a kutyus diszplázia-mentes. Ehhez viszont el is kell altatni szegénykét, mert nincs az a röngtenasszisztens, aki elérné, hogy mereven maradjon a felvétel alatt egy ilyen egérkutya. És jó felvételt csinálnak a székesfehérvári kórházban. Fontos a jó/pontos felvétel, mivel ki kell küldeni Németországba elbírálásra.
Szóval egy csomó dolog, amin idegeskedni kellett és lehetett. És nem tudtam menni Velük, mert Benőkét nem akartuk végigcibálni a 40 fokban, majd órákig várakoztatni egy kutyákkal és macskákkal teli helyen. Tehát maradt az otthoni aggódás.

Atiék rendben megérkeztek, a kiskutya megkapta a koktélt és máris aluszkált, a rutinos orvos és röntgenasszisztens pedig elkészítette a felvételeket a jószágról. Igen ám, de mondják, hogy az altatás után nem érdemes adni neki "ébresztőt", hanem meg kell várni, hogy magától felébred. Hát Bádócska nem siette el, majd 3 órát kórházaztak. A csípőröntgen jól sikerült, szép a csontozata a kiskutyának, nagyon jó hír!

Ati mesélte, hogy a kórház ( http://alphavetallatkorhaz.ning.com/) tényleg olyan volt, mint Noé bárkája. Konkrétan telis teli állatokkal. A röntgenhez vezető folyosót elborították a radiátorokhoz kötött, ébredező kutyusok, macskeszok. Volt  egy macska pl., aki éppen infúziót kapott. Gazdája sírós hangon elmesélt sztorija szerint már 150 ezerben volt a kezeltetése szegénynek... A kis állat azzal "hálálta meg" a gondoskodást, hogy széjjelkarmolta az asszisztenst, amikor eltávolította belőle a zsinórokat. Szegény pára.
És volt egy kis patkány, akit injekcióra hoztak(!). A gazdija egy áttetsző műanyag gömbben szállította és a szurizás alatt a farkánál fogva lógatta, úgy kapta meg a szükséges dózist! Őrület...

Bádócskánk viszont szerencsésen hazaért. A megpróbáltatásokat és az altató hatását még egész nap hevergette ki, sokat aludt a lábunknál. De estére, a meleg utáni enyhüléssel egyidőben visszatért vehemenciája és követelte a már reggel is kihagyott  etetést. Úgyhogy jól megpakoltam a tányérkáját és boldogan lefetyelte a zöldséglevest táppal.
Cuki Buddy. Mostantól pedig kezdheti a szakmai felkészülést a ZTPre, ahhoz nagyon is ébren kell lenni.

PS: Hűűű, és az asszisztens bizony azt mondta, hogy Ő is szeretne dobermannt és hogy sok dobi jár hozzájuk, DE ILYEN SZÉP KUTYÁT BÍZ MÉG SOSEM LÁTOTT!!!