Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon jó a jó szomszédságunk. Figyelünk egymásra, egymás házára, és a szokatlan eseményekre. Én hívom Őket, ha szól a riasztó (sajnos volt már, hogy nem alaptalanul:( ), vagy ha látom, hogy valaki mászik be az ablakukon (ez utóbbi szerencsére pont a szomszéd volt a riasztós eset után, további óvintézkedéseket eszközölendő..). És Ők is szólnak, ha olyat látnak, amit korábban nem....
Például, hogy VALAKI este 11-kor elemlámpával mozgolódik a hátsó kertünkben. Telefon csörög, uram felveszi, és egymás kölcsönös megnyugtatása után "jóccakát, jóccakát".
De mit keres a családfő a hátsó kertben fejlámpával, az éjszaka közepén? Hát nem ibolyát, az tuti. Merthogy egyedül sem volt, mellette téblábolt, mit téblábolt, sikoltozva csaholt kisBuddy. És miért, na miért? Hát a SÜN miatt. Megint, újra, mindig, soha fel nem adva, hogy "tüskéshátú" barátainkat elüldözze a kertből. Mivel ez nem sikerül és eredménytelen küzdelme feladására is lehetetlenség ilyenkor rábírni - dühödten, prüszkölve ugatja, majd vinnyog, ha megszúrja az orrát, ilyen hisztirohamot keveset látsz -, életem párja ilyenkor kiballag és lapátra tessékelve kiviszi a sünikét a kertkapun kívülre. És ha a sün történetesen vaksötétben, a hátsó kerten kívánt átkelni, akkor a fenti történet életre kel:) Na ilyen sztorik miatt kezdtem anno a buddyblogot írni és olyan jó, ha az élet, azaz a kisBuddy és szűkebb-tágabb pátriárkája maga produkálja hozzá az igazán eredeti anyagot:)
