Labda....

Buddy és a labda, két elválaszthatatlan dolog. A labda olyan neki, mint a drog, a kolbász, vagy a korbács, lehet vele fegyelmezni, lehet vele jutalmazni, lehet 100 csábító szukalány is a környéken, vagy 100 ennivaló macska, a labda mindig győz.
Korábban komoly labdacsatákat vívtunk, két egyforma, zsinóron lógó kis tömör gumilabdájával. Húzkodtuk előle, sziszegtünk neki, forgattuk, pörgettük, eldobtuk, visszahozta, lábunk között szaladt át, szóval volt minden. Nagyon fel lehet pörgetni vele Bádócskát, de észnél is kell lenni, mert gyors, mint a villám, harapása pedig, hmmm, még véletlenszerűen is, emlékezetes. Aztán most itt van a nagy meleg és hamar kifárad a labda visszahozásban, annyira sprintel egyik oldalról a másikra, hogy 10 dobás után már lóg a nyelve. És megtanulta, hogy akkor inkább nem adja oda a labdát, hanem a szájában tartva figyeli, hogy el ne vegyük, közben meg pihen és néha izgatottan rágcsálja. Kevés az időm mostanában erre a kisbaba miatt, úgyhogy pörölök vele, "hozd, add ide, "stb, de ha Felé indulok, elegánsan odébbszökell. Ati mondja, tegyek úgy, mintha nem érdekelne már az egész, és a másik labdácskát lazán a lábam mellett lóbálva induljak meg a ház felé. De hát nagyon gyors, mondom, beleharap a combomba:) Dehogy, ez mindig beválik, felel életem párja és még ki sem mondja, a kutyus már ott lóg a combomon, 1 mp. múlva pedig a labda a szájában. Jó tipp, közzzzzzi máskor is.

Csoki

Buddy kebelbarátja, Csoki, egy nevéhez méltón csokoládészínű, labrador fiú. Amikor Bádó még kicsi volt és korán reggel keltünk hozzá (azóta is korán kelünk, csak már megszoktuk:)), kivittük a kertbe szaladgálni. Az utcánk végén pedig rendre feltűnt Csoki a gazdanőjével, egy nagyon kedves, fiatal nagymamával, akivel hamar összebarátkoztunk. A kutyák is.
Csoki kicsit túlsúlyos, ezért az elején tartottam tőle, hogy túl nehéz játszótárs lesz az akkor még csak 5 hónapos Buddy-nak, de ezek azóta is annyira szeretnek együtt játszani, hogy csak na. Csoki duncusságából fakadóan lassabb, de végtelenül szelíd, ezért jól tűri Bádócska nyargalászását, ráugrálását, mackós fejének pofozgatását, nyálazását. Férfiasságától is megfosztották, ezért tényleg nincsen konfliktus, mint egy szelíd nagybácsi és féktelen unokaöccse, úgy megy a móka.
Mostanában Benőke miatt átalakultak a reggelek, nem fér bele Csoki, a séta és a labda is, úgyhogy ritkábban játszanak, de minden reggel jönnek köszönteni Buddy-nak, és mi minden este megyünk Csoki kerítéséhez, ahol megy a boldog handabanda.