Jobb félni, mint ...

Ha kutyázásba kezdesz, minél nagyobb méretűt választasz, annál inkább fel kell készülnöd esetleges sérülésekre, bár a kis jószágok esetében is biztos így van, csak abban nincsen tapasztalatom. Mondjuk, ha belegondolok, Bádó már kiskorában is egy igazi rontom-bonca volt és nagyon résen kellett lenni, hogy miben tesz kárt. Tárgyakban. És bennünk is... persze nem szándékosan, de ez sajgó testrészeink "nyalogatása" közben sovány vigasz.
Álljon itt egy kis lista a lehetséges házi-kedvenc-balesetekből, sérülésekből.

• Játék közben: Bádó imád labdázni. Ne focizást képzelj el, van két db., zsinórral ellátott egyforma gumilabdája, amit felváltva hajigálunk neki. És végtelenül gyors, jól fel lehet pörgetni. és mint ilyen, nagyon figyelned kell, hogy mire visszaér az egyik laszterrel, te már ugrásra készen, a levegőben tartsd a másik labdát, vagy úgy kínáld neki elkapásra, hogy fogazata és a labda közé lehetőleg ne szoruljon a kezed. Ha mégis így jársz, kijár neked a gyerekkorunkból ismert "zsibi", mert a harapás fájdalma mellett olyan erővel csattan az állkapocs, hogy belezsibbad még az agyad is. Ati tegnap nem volt résen, kezelhettem is szépen körömvirág kenőccsel, de az én körmömön is van véraláfutás, hasonló balesetek miatt. A másik lehetőség, hogy felugrik rád a kuty, teljes erőbedobással, ez sem kellemes
• Feléd futás: nagyobb testű kutyáknál, és pl. dobiknál, de ahogy hallottam, a bullterrierek is igen kíválóak ebben, fontos, hogy ha játszol velük, vagy ők egymással, mindig állj félig rogyasztott lábbal. Ellenkező esetben az ütközés könnyen térdsérülésben végződhet. Még a labdázás során jártam úgy Bádóval, hogy holott rogyasztott lábbal álltam, ahogy felém futott, lehajolás közben nekirontott a farcsontomnak. Kisebb földrengést éreztem és gerinctájékon végigszaladó erős remegést, hmmm.
• Behívás: behívás közben a kutya felénk rohan a Hozzám parancsszóra, majd leül elénk közvetlenül. Vagy... nem elénk ül le, hanem kicsit közelebb. Ati járt már így pórul, amikor a kutya nekirontott nemesebb testrészének
• Szeretgetés közben: sokszor ellenállhatatlan a vágy, hogy Bádó szép kis bársonyfejét megpusziljuk, vagy a magunkéhoz vonjuk. Ilyenkor szokott elszántan felszagolni, ami felér egy állon vágással, koccannak a fogak, veszélyben a drága koronák, tömések és a well-being. De Ati járt már máshogy is egy hirtelen fej-felkapásnál és megint a balls-ikat félthettük.
• A karmok hatalma: hiába sétáltatjuk a kisBádót betonon is, nem tud annyira lekopni a körme, hogy felugrásnál még a polár kabin keresztül is ne hagyna rajtunk gepárd-nyomokat. És most, hogy jön megint a szép idő, tudom, hogy jó pár maradandó karmolás-nyomot be fogunk még szerezni a tavaly gyűjtöttek mellé...
• Ugrálás, pórázon vezetés: itt még nem sikerült feldöntenie minket szerencsére, de Ő már járt rosszul a frissen felmosott lakásban, fel akart ugrani és akkorát zakózott, mint az ólajtó. Iszonyú fontos pszichológiai momentumot hagytam ki a végleges ugrálásról leszoktatásban, mert nem pfujjoltam, hanem össze-vissza csókoltam és lapogattam, mert annyira megijedtem a kiterülésétől. De pórázzal rántott már el a múltkori Tappancsos bunyónál, és jeges úton is nagyon veszélyes lehet.
• Nyakörv-fogás: tipikus gazdás szokás, hogy a nyakörvénél fogva kapjuk el a kutyát, ha vissza akarjuk tartani, stb. Ilyenkor figyelni kell arra, hogy egy-egy ujjunk ne kerüljön/szoruljon a nyakörve és a nyaka közé, mert a kutya hajlamos hirtelen megpördülni és akkor bizony csavarodik az ujj, törhet a csont.

A teljesség igénye nélkül ezeket okozhatják ők nekünk. És akkor még nem ejtettem szót az egyszer használatos ruhákról, a kínos percekről, amikor tárgyalásra készülve beleugrottam a fekete kiskosztümömbe és elillantam dolgozni Buddy-tól való elköszönés után, és bent azzal  fogadtak a kollegák: "Kata egy tappancs van a hátadon..." De hogy mi milyen sérüléseket tudunk okozni felelőtlen rángatással, bemelegítés nélküli játszatással (hidegben), ha olyan helyen szaladgálnak, ahol megcsúszhatnak, rossz tartással (hideg, lépcső pl. hosszú gerincű kutyáknál), rossz táplálással, felügyelet nélkül hagyással, stb.azzal szintén tisztában kell lenni, hiszen felelősséget vállaltunk a kis állatért, aki hozzánk szegődött. Ha tudjuk, mire számítsunk velük kapcsolatban, megvédjük magunkat is, őket is.

Abba-Lányok

Két csinibaba is feltűnt az ismeretségi körünkben egy éve, az Abba-lányok. A kutyasuliban találkoztunk először, akkor pillantottuk meg a fekete-cser és az őzbarna dobilányokat, egyazon neves alomból származó, pedigrés nővérkéket, akik alig fiatalabbak Buddy-nál.
Gazdáik Tamara és lánya Szonja, akik a tenyésztővel közösen futtatják a csajokat versenyről versenyre, nagyon jó eredményekkel, hogy rövidesen elérhessék a szuperszuka státuszt és megkezdjék áldásos örökítő tevékenységüket. Tamara régi dobermann-os, nagyon ért a kutyákhoz, sokat lehet tanulni tőle és kíváló beszélgető-partner. Volt szerencsénk a társaságukban végignézni az IDCt és hasznos kommentárokkal látta el a felvonultatott kutyákat, hasonlóan kiképzőnkhöz, I.hez.
A két kuty együtt megjelenve gyönyörű látványt nyújtanak, nyájasak, nyuszisak, de azért igazi dobermann-vér csörgedezik az ereikben. A kiképzésüket Szonja végzi, igazán turbósan, profin mozgatva a csajokat párhuzamosan.
Buddy különösen a fekete-cser lánykához vonzódik, aminek a múltkor tanújelét is adta.
Együtt készülünk Pesthidegkúton G. sulijában a BH vizsgára és a gyakorlatsor végrehajtása után Bádócska tanítója tanácsára nem vett részt a sztenderd kiképzésen, mert pont elég volt a kis agyának ennyi trenír, hanem kimentünk a suli melletti gyönyörű domboldalba I. Cora nevű kutyájával játszani, aki szintén dobermann és meglehetősen energikus nőszemély. Indult volna a játék, mi legalább is így képzeltük, de Bádó még nagyon hatása alatt lehetett a múltkori Szofi-s találkozásnak, amikor minden közeledése harapós visszautasításban részesült, és nem mert közeledni. Labdázással próbáltuk mozgatni őket, Cora  rohangált, Buddy pedig meg sem merte közelíteni a labdázó kutyalányt, annyira leblokkolt, inkább elszántan szagolgatást mímelt, pedig a labda az igazi gyengéje.
Így "játszottak" kb. egy fél órát, majd Cora-t fekvésre parancsolták, mielőtt a nagyon intenzív igénybevételtől túl nem fárad (Nála nincsen normális futás, hanem van egy szélvész-szarvas rakétán mozdulatsor, minden apró megnyilvánulása ilyen energikus. És mint ilyen, a fáradtságot sem érzi... )A pihi alatt Bádó a közelében kolbászolt. És akkor a domb elején feltűnt a fekete-cser csinibaba, Ében, Szonja mellett bóklászva. Reménykedve kérdeztük meg, hogy játszhatnának-e, Ében annyira ártalmatlannak tűnt. Szonja simán belement és összeengedtük a két kutyát. Beindult az igazi szerepcsere. Ében félénken topogott, letette előkelő fenekét a fűbe, hogy ellenálljon Bádó heves ostromának, aki minden módon megpróbálta magára felhívni a figyelmet. Volt a tipikus lekönyöklős játékra hívás, a nyalogatás (ilyenkor úgy habzik Bádó szája, mintha egy egész doboz Calgonit-et lenyelt volna), az intim tájékok körbevizslatása, a felugrálás, néhány kisebb szaladgálás. Ében pedig, mint egy szép nímfa a domboldalon, csak ült pihegve és tűrte a boldog áhitatot. Buddy kezd visszatérni!!! Ezt jó jelnek veszem!!!!