Abba-Lányok

Két csinibaba is feltűnt az ismeretségi körünkben egy éve, az Abba-lányok. A kutyasuliban találkoztunk először, akkor pillantottuk meg a fekete-cser és az őzbarna dobilányokat, egyazon neves alomból származó, pedigrés nővérkéket, akik alig fiatalabbak Buddy-nál.
Gazdáik Tamara és lánya Szonja, akik a tenyésztővel közösen futtatják a csajokat versenyről versenyre, nagyon jó eredményekkel, hogy rövidesen elérhessék a szuperszuka státuszt és megkezdjék áldásos örökítő tevékenységüket. Tamara régi dobermann-os, nagyon ért a kutyákhoz, sokat lehet tanulni tőle és kíváló beszélgető-partner. Volt szerencsénk a társaságukban végignézni az IDCt és hasznos kommentárokkal látta el a felvonultatott kutyákat, hasonlóan kiképzőnkhöz, I.hez.
A két kuty együtt megjelenve gyönyörű látványt nyújtanak, nyájasak, nyuszisak, de azért igazi dobermann-vér csörgedezik az ereikben. A kiképzésüket Szonja végzi, igazán turbósan, profin mozgatva a csajokat párhuzamosan.
Buddy különösen a fekete-cser lánykához vonzódik, aminek a múltkor tanújelét is adta.
Együtt készülünk Pesthidegkúton G. sulijában a BH vizsgára és a gyakorlatsor végrehajtása után Bádócska tanítója tanácsára nem vett részt a sztenderd kiképzésen, mert pont elég volt a kis agyának ennyi trenír, hanem kimentünk a suli melletti gyönyörű domboldalba I. Cora nevű kutyájával játszani, aki szintén dobermann és meglehetősen energikus nőszemély. Indult volna a játék, mi legalább is így képzeltük, de Bádó még nagyon hatása alatt lehetett a múltkori Szofi-s találkozásnak, amikor minden közeledése harapós visszautasításban részesült, és nem mert közeledni. Labdázással próbáltuk mozgatni őket, Cora  rohangált, Buddy pedig meg sem merte közelíteni a labdázó kutyalányt, annyira leblokkolt, inkább elszántan szagolgatást mímelt, pedig a labda az igazi gyengéje.
Így "játszottak" kb. egy fél órát, majd Cora-t fekvésre parancsolták, mielőtt a nagyon intenzív igénybevételtől túl nem fárad (Nála nincsen normális futás, hanem van egy szélvész-szarvas rakétán mozdulatsor, minden apró megnyilvánulása ilyen energikus. És mint ilyen, a fáradtságot sem érzi... )A pihi alatt Bádó a közelében kolbászolt. És akkor a domb elején feltűnt a fekete-cser csinibaba, Ében, Szonja mellett bóklászva. Reménykedve kérdeztük meg, hogy játszhatnának-e, Ében annyira ártalmatlannak tűnt. Szonja simán belement és összeengedtük a két kutyát. Beindult az igazi szerepcsere. Ében félénken topogott, letette előkelő fenekét a fűbe, hogy ellenálljon Bádó heves ostromának, aki minden módon megpróbálta magára felhívni a figyelmet. Volt a tipikus lekönyöklős játékra hívás, a nyalogatás (ilyenkor úgy habzik Bádó szája, mintha egy egész doboz Calgonit-et lenyelt volna), az intim tájékok körbevizslatása, a felugrálás, néhány kisebb szaladgálás. Ében pedig, mint egy szép nímfa a domboldalon, csak ült pihegve és tűrte a boldog áhitatot. Buddy kezd visszatérni!!! Ezt jó jelnek veszem!!!!