Ha kutyázásba kezdesz, minél nagyobb méretűt választasz, annál inkább fel kell készülnöd esetleges sérülésekre, bár a kis jószágok esetében is biztos így van, csak abban nincsen tapasztalatom. Mondjuk, ha belegondolok, Bádó már kiskorában is egy igazi rontom-bonca volt és nagyon résen kellett lenni, hogy miben tesz kárt. Tárgyakban. És bennünk is... persze nem szándékosan, de ez sajgó testrészeink "nyalogatása" közben sovány vigasz.Álljon itt egy kis lista a lehetséges házi-kedvenc-balesetekből, sérülésekből.
- Játék közben: Bádó imád labdázni. Ne focizást képzelj el, van két db., zsinórral ellátott egyforma gumilabdája, amit felváltva hajigálunk neki. És végtelenül gyors, jól fel lehet pörgetni. és mint ilyen, nagyon figyelned kell, hogy mire visszaér az egyik laszterrel, te már ugrásra készen, a levegőben tartsd a másik labdát, vagy úgy kínáld neki elkapásra, hogy fogazata és a labda közé lehetőleg ne szoruljon a kezed. Ha mégis így jársz, kijár neked a gyerekkorunkból ismert "zsibi", mert a harapás fájdalma mellett olyan erővel csattan az állkapocs, hogy belezsibbad még az agyad is. Ati tegnap nem volt résen, kezelhettem is szépen körömvirág kenőccsel, de az én körmömön is van véraláfutás, hasonló balesetek miatt. A másik lehetőség, hogy felugrik rád a kuty, teljes erőbedobással, ez sem kellemes
- Feléd futás: nagyobb testű kutyáknál, és pl. dobiknál, de ahogy hallottam, a bullterrierek is igen kíválóak ebben, fontos, hogy ha játszol velük, vagy ők egymással, mindig állj félig rogyasztott lábbal. Ellenkező esetben az ütközés könnyen térdsérülésben végződhet. Még a labdázás során jártam úgy Bádóval, hogy holott rogyasztott lábbal álltam, ahogy felém futott, lehajolás közben nekirontott a farcsontomnak. Kisebb földrengést éreztem és gerinctájékon végigszaladó erős remegést, hmmm.
- Behívás: behívás közben a kutya felénk rohan a Hozzám parancsszóra, majd leül elénk közvetlenül. Vagy... nem elénk ül le, hanem kicsit közelebb. Ati járt már így pórul, amikor a kutya nekirontott nemesebb testrészének
- Szeretgetés közben: sokszor ellenállhatatlan a vágy, hogy Bádó szép kis bársonyfejét megpusziljuk, vagy a magunkéhoz vonjuk. Ilyenkor szokott elszántan felszagolni, ami felér egy állon vágással, koccannak a fogak, veszélyben a drága koronák, tömések és a well-being. De Ati járt már máshogy is egy hirtelen fej-felkapásnál és megint a balls-ikat félthettük.
- A karmok hatalma: hiába sétáltatjuk a kisBádót betonon is, nem tud annyira lekopni a körme, hogy felugrásnál még a polár kabin keresztül is ne hagyna rajtunk gepárd-nyomokat. És most, hogy jön megint a szép idő, tudom, hogy jó pár maradandó karmolás-nyomot be fogunk még szerezni a tavaly gyűjtöttek mellé...
- Ugrálás, pórázon vezetés: itt még nem sikerült feldöntenie minket szerencsére, de Ő már járt rosszul a frissen felmosott lakásban, fel akart ugrani és akkorát zakózott, mint az ólajtó. Iszonyú fontos pszichológiai momentumot hagytam ki a végleges ugrálásról leszoktatásban, mert nem pfujjoltam, hanem össze-vissza csókoltam és lapogattam, mert annyira megijedtem a kiterülésétől. De pórázzal rántott már el a múltkori Tappancsos bunyónál, és jeges úton is nagyon veszélyes lehet.
- Nyakörv-fogás: tipikus gazdás szokás, hogy a nyakörvénél fogva kapjuk el a kutyát, ha vissza akarjuk tartani, stb. Ilyenkor figyelni kell arra, hogy egy-egy ujjunk ne kerüljön/szoruljon a nyakörve és a nyaka közé, mert a kutya hajlamos hirtelen megpördülni és akkor bizony csavarodik az ujj, törhet a csont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése