Sün, sün!

Az utcai "felvonulásokból" elhíresült rendőrségi alakzat eredeti megformálója, egy sünbalázs tette tiszteletét a minap éjszaka az udvarunkban.
Ezzel még nem is lenne baj ugye, rengeteg sünike él a környéken és éjszaka járnak portyázni a lehullott gyümölcsből. Csakhogy Bádó kint aludt és úgy kettő tájban iszonyú dühös csaholásra ébredtünk. Mit csaholás, morgás, ugatás, kaffogás, volt ott minden. Amikor már eltartott úgy 5 percig és vártam, hogy a szomszédok ránk hívják a csend-őrséget, kinéztem az ablakon. A holdfény (na jó, az utcai lámpa) megvilágított egy nagy foltot az udvaron, és a frissiben alakult porondon parádézott BádóÚr és a sün. Bádccor ugatta, morogta, és próbálta elijeszteni, a sün pedig fürgén menekülni próbált, vagy gömbbé záródott. A kutya csak nem bírt közel férkőzni hozzá, és pechére orrával többször is megérintette. Aztán fájdalmában dühöngött. Néha a sün nekiiramodott, Bádó pedig, mintha egy sereg vadlovat kellene visszakergetnie, elé futott, testét ívben meghajlította és éktelenül ugatta. Aztán megint összegömbölyödés, orr-illetés, dühödt prüszkölés és hisztis ugatás.
Ati is mocorgott, ezért gyorsan megkérdeztem: "csináljak valamit Buddyval? itt van egy sün, és nagyon-nagyon ugatja!" Azért is stratégiailag fontos kérdés volt ez, mert korábban hallottunk egy gazdát, akinek a dobija sünit evett és olyan baktériumot, vagy valamit nyelt be tőle, hogy elpusztult szegény! Ezért a kertünkbe érkező sünöket gondosan távol tartottuk Bádótól, ha láttuk, pl. Ati lapátra tessékelte őket és kivitte a kerten kívül, a vadonba.
Most a "nem, hagyd csak" volt a válasz, így hát magamat is nyugtatva aludni tértem, és a sün is elérhette a határvonalat és átszaladt a szomszédba, mert az ugatásnak lassan vége lett.
Reggel mondom, "na mit szólsz, Ati, milyen cirkuszt vágott le Bádó az éjszaka a sünnel?" Mire életem párja:
" hogy mi? milyen sün?"
Na ennyit erről.

Egy jó nap!

Hűűű, olyan jó délelőttünk volt csütörtökön! Ildivel túrázni mentünk! A teljes létszámot tekintve volt négy legény és három leány, tételesen Ildikó (Buddy tanítómestere), a kisfia, Cora kutyalány, Buddy, Benőke, Ati és jómagam.
Ő is nemrégen lett édesanya és röviddel a kisbaba érkezése után  visszatért az aktív életmódhoz, csak most már a bébivel. Mennek jobbra-balra, kutyáznak, élik az életüket. Ezért is örültem nagyon, amikor a pár kutyasulis találka után felmerült a túra ötlete. Mi is kellett ehhez? Először is a kenguru, amiben a gyerekeket magunkra tudjuk kötni, aztán szép táj, jó levegő és nem utolsósorban a kutyuskák. Merthogy Bádócskát úgy szerettem volna már önfeledten szaladgálva látni egy kutyalány társaságában, szép tájképeket úsztatva a háta mögött.
El is indultunk szépen, Ildi mutatta az utat, amíg nyaralók között haladtunk, a két kutty flexin szaladgált körülöttünk. Ati vitte Bádót, így nekem könnyebb dolgom volt. Aztán kiértünk a szép rétre, és a forráshoz és sz-a-b-a-d-s-á-á-á-g, eleresztettük a két dobermannt. Cora irtóra kihasználta a lehetőséget, nagy köröket róva tért vissza hozzánk, míg Bádócska olyan nyugdíjasan mellettünk poroszkált, néha-néha felmérve, hogy talán ő is elkezdhetne oldódni, de aztán, inkább még nem.
A forrásnál reménykedtem, hogy hátha be tudja lelkesíteni Cora, Bádó talán még 10-re is felgyorsult, de a meleggel és a dobilány adrenalin-szintjével nem bírta felvenni a tempót. Néha csak azért előfutott, hogy az árnyas fűbe vesse magát egy pár másodpercnyi hűsölés erejéig.
Aztán csak mentünk, hegyre fel, völgybe le, jó volt újra érezni az izmaimat és egy idő után már lila karikák sem táncoltak a szemem előtt. Utunk az erdőn át vezetett, ahol Cora sellőként ugra-bugrált és mártózgatott a végtelen pocsolyákban. Na, mondom, itt az ideje, hogy Buddy is renitens legyen, én bizony meg nem tiltom, ha tiszta sár lesz, akkor sem. Hát nem. Bádócska minden akart lenni, csak tiszta sár nem, kényeskedve kerülgette a pocsolyákat.
Erőltetni ezt nem lehet. Nem volt nagy együtt szaladgálás, ugrás közbeni állérintés, összekarolás, birkózás. De volt egy kedves kisBádó, aki vígan jött a gazdáival és Ildivel, akit nagyon szeret, néha előreszaladt, aztán bevárt minket, megszagolgatott ezt-azt és összességében véve úgy láttam, nagyon is jól érezte magát.