Sün, sün!

Az utcai "felvonulásokból" elhíresült rendőrségi alakzat eredeti megformálója, egy sünbalázs tette tiszteletét a minap éjszaka az udvarunkban.
Ezzel még nem is lenne baj ugye, rengeteg sünike él a környéken és éjszaka járnak portyázni a lehullott gyümölcsből. Csakhogy Bádó kint aludt és úgy kettő tájban iszonyú dühös csaholásra ébredtünk. Mit csaholás, morgás, ugatás, kaffogás, volt ott minden. Amikor már eltartott úgy 5 percig és vártam, hogy a szomszédok ránk hívják a csend-őrséget, kinéztem az ablakon. A holdfény (na jó, az utcai lámpa) megvilágított egy nagy foltot az udvaron, és a frissiben alakult porondon parádézott BádóÚr és a sün. Bádccor ugatta, morogta, és próbálta elijeszteni, a sün pedig fürgén menekülni próbált, vagy gömbbé záródott. A kutya csak nem bírt közel férkőzni hozzá, és pechére orrával többször is megérintette. Aztán fájdalmában dühöngött. Néha a sün nekiiramodott, Bádó pedig, mintha egy sereg vadlovat kellene visszakergetnie, elé futott, testét ívben meghajlította és éktelenül ugatta. Aztán megint összegömbölyödés, orr-illetés, dühödt prüszkölés és hisztis ugatás.
Ati is mocorgott, ezért gyorsan megkérdeztem: "csináljak valamit Buddyval? itt van egy sün, és nagyon-nagyon ugatja!" Azért is stratégiailag fontos kérdés volt ez, mert korábban hallottunk egy gazdát, akinek a dobija sünit evett és olyan baktériumot, vagy valamit nyelt be tőle, hogy elpusztult szegény! Ezért a kertünkbe érkező sünöket gondosan távol tartottuk Bádótól, ha láttuk, pl. Ati lapátra tessékelte őket és kivitte a kerten kívül, a vadonba.
Most a "nem, hagyd csak" volt a válasz, így hát magamat is nyugtatva aludni tértem, és a sün is elérhette a határvonalat és átszaladt a szomszédba, mert az ugatásnak lassan vége lett.
Reggel mondom, "na mit szólsz, Ati, milyen cirkuszt vágott le Bádó az éjszaka a sünnel?" Mire életem párja:
" hogy mi? milyen sün?"
Na ennyit erről.