Voltál már annyira szerelmes, hogy a szeretett lény puszta nevének kiejtése is végtelen izgalmi állapotba hozott? A mi Buddy-nk volt, vagyis még most is az...Szofi Á. barátném kutyusa, 2-3 év körüli leányzó. Fajtáját tekintve Golden Retriever és kuvasz keverék lehet, hatalmas mandulavágású szemekkel, selymes, gyöngyház és fehér színű szőrrel, fehér körmökkel, rózsaszín tappanccsal. Ennivaló külsejű, na.
Hamar kitaláltuk, hogy Szofi érkezése utána rövidesen összeeresztjük őket. Buddy kb. 8 hónapos lehetett, amikor megtörtént az első találkozás. Emlékszem a pillanatra, megjelent Szofi teljes szépségében és Buddy csak állt földbe gyökerezett lábbal, hogy "itt egy nő, basszus, egy igazi nő". Rögtön megpróbált imponálni neki, Szofi egy ideig játszott is vele, majd teljesen negligálta, inkább szaladgált a kertben és B. vissza-visszatérő rohamait fogcsattogtatással, finom kis "szállj már le rólam" harapásokkal viszonozta. A későbbi találkozók sem hoztak más eredményt, mégis az első találkozás annyira beégett Buddy kis lelkébe, hogy azóta is, ha csak kiejtjük a nevet: "Szofi, Szofi",azonnal abbahagyja a valami rágcsálását, felugrik fektéből, ránk néz, izgatottan maga elé, majd megint ránk és harsány ugatással kikérezkedik a kertbe, keresni a be nem teljesült, első igazi szerelmet, a felnőtt, komoly fehér nőt.
