Úgy képzelem, hogy minden fiús anya azt várja el a gyerekétől (vagy ha első gyerek a kutya volt, mint nálunk, akkor a kutyájától), hogy legyen férfias, határozott és bomoljanak utána a nők. Legalább is én ezt várnám el. Buddy-tól feltétlenül. Ezért is keresem az alkalmakat, hogy tudjon lánykutyákkal nyomulni.http://buddydobi.blogspot.com/2010/08/egy-jo-nap.html Hát erre megint nyílt egy jó lehetőség. Egyik szombaton a ZTPre (német dobermann tenyészvizsga) készültünk a suliban Buddyval. A tréning után ott maradtunk még játszani, pláne, hogy megjelentek az Abba lányok a lánytesójukkal, egy szintén szemrevaló dobermann lánykával, úgyhogy gondoltam, semmi sem mentheti meg Bádót, hogy végzetesen becsajozzon. Ildi barna dobilánya is kijött, akivel kirándulni voltunk korábban, de az ő vérmérséklete túl heves Bádónak, ezért inkább az Abba eresztésben bíztam.
Lement az edzés, és összeengedtük a kutyákat. Buddy és a Háre(o)m, azaz négy kutyalány. Szaladgáltak, majd előkerültek a labdák, amiben Buddy verhetetlen, legalább is eddig úgy hittem. Villám Cora és az Abba girls rávetették magukat a lasztikra, Bádónak esélye sem volt, mert vagy lassabb volt, vagy simán félrelökték. A harmadik tündérlány viszont annyira félénk volt, hogy nem sok vizet zavart...
Hát ennyit a háremről. Megvan az alkalom, de Bádszor annyira lovagias (vagy lusta, vagy pancser, vagy a fene se tudja), ezért nem hogy a csajokról, még a saját labdáiról is lemarad. Mint egy Eton-i college boy, udvariasan, de sajnos a hódítás szempontjából teljesen sikertelenül távoztunk...
