Buddy-t úgy szoktattuk, hogy kiskorától velünk él, lakik. Bent a lakásban és kint a kertben, ahogy akarja, ahogy éppen az időjárás engedi, ahogy az élet hozza. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy A. sok időt töltött vele a kezdetekkor, tehát tudja, ha A. itthon van, mindig számíthat mókára, kacagásra, sok kis meglepetés programra. Ha én itthon vagyok, kajára, jutifalatra, minden mennyiségben.
Amióta beköszöntött a jó idő és kisBenedek, Buddy egyre többször "kényszerül" ki a kertbe. Na, nem kell hinni, hogy elhanyagoljuk, így is napi két séta, két labdázás és számtalan dögönyözés, de a lakásban jövés menés gazda felügyelettel jelentősen lecsökkent.
Először is:
- úgy szereti Benedeket, hogy a kis talpait nyalogatná. Egyszer-egyszer oké, ismerkedjenek, de MINDIG???
- a sok törődés és foglalkoztatás eredményeként Buddy valahogy úgy alakult, hogy nem szeret céltalanul feküdni. Hiába tudna, hiszen parancsszóra fekszik, de ha egy pillanatra magára hagyjuk, nem bírja megállni, hogy ne rosszalkodjon.: beszökik a nappaliba (TILOS), az ebédlőasztalról lopkod kaját (TILOS), ellopja a konyharuhát (TILOS), ellopja Benedek ajándékba kapott plüss állatait (TILOS, TILOS!!!), Ati zokniját (TILOS), és rágná a cipőinket (FŐBŰN). Mindezt azért, hogy törődjünk vele.
- annyira velünk akar lenni, hogy FELOSON utánunk az emeletre, ha Benedeket valamiért felviszem. Na, ez is határozottan TILOS.
Először dörömböl, majd sír és dörömböl, majd a kilincset nyomogatja (kulcsra kell zárni, mert simán bejön). Majd elkezdi kapcsolgatni a terasz világítást. A. megőrül tőle, én úgy teszek, mintha nem hallanám. Az ajtó fehér műanyag és állítom, hogy mindent kibír. Viszont elképesztően néz ki. Mit lehet tenni? Beengedjük, be a ketrecbe, jutifalat, fel az emeletre, bőg, hörög, leszidjuk, folytatja, lemegyünk, kiengedjük, kifut a kertbe, látszatházőrzés, kifullad, bejövünk, ő maradna, ezért be a ketrecbe, újra fel az emeletre, ágyra hanyatlás, Buddy bőg, kiengedjük, és kezdődik előröl az egész - Buddy dörömböl.
Na ez így nem tartható, ezért csináltattunk a teraszhoz kiskaput és ha nagyon elemében van a kutyó, kitesszük a szűrét a kertbe. Ehhez is fel kell készülni, víz, egyebek, télen nem működik, mert a hidegbe nem tesszük ki. Meg is tanulta, hogy ha megyünk vele lefelé a teraszról, akkor bizony ki lesz zárva, ezt is ki kell cselezni.
De Bádó nem adja fel, úgyhogy mostanság ülünk a konyhában Benedekkel, vagy a vendégekkel és hallgatjuk, hogy az ajtó helyett a találékony Bádócska az ablak alatt kaparja a falat, a ház oldalán kaparja a falat, a WC ablak alatt kaparja a falat és mindenhol, ahol eléri.
Rontom-bonca, betörős, társaságfüggő, rossz kutyánk:)
A kuka meleg azért ad némi reménységre okot, Bádi ki van dőlve és hosszan tud aludni rosszalkodás nélkül a hűvös konyhakövön. Éljen a nyár!!!
