2010. március 25., csütörtök

Reggeli szertartás


Az van, hogy a reggelek varázslatosan indulnak. Buddy 7-kor elkezd ásítozni a ketrecében, ááááááá, hmmmmmm, mrrrrrr, múúúúúú, majd szép fokozatosan dúdorászni kezd, ami egyszer csak átcsap tutulásba. A. ekkor kipenderül mellőlem a hitvesi ágyból (így alakult, na, hogy Ő csinálja, most meg, hogy egy hónap múlva tovább bővül a család egy embergyerekkel, még alibim is van rá), és lecammog az emeletről.

Innentől végtelen döndörködés, szeretgetés indul be, majd B-t szépen kivezeti az udvarra, le a teraszról és KIZÁRJA a kertbe.

Bádó elvégzi a dolgát, 7:10-ig megérkezik Csoki barátja Zsuzsával az utcából, a kerítésen keresztül örülnek egymásnak, majd 7:15-től a kutyink megkezdi szokásos napi őrjöngését.

Először körbe-körbe fut a ház körül. A konyhaablaknál felugrik, kaparja a falat. Majd előrefut a terasz oldali bejárati ajtóhoz, felcsimpaszkodik a korlátra és onnan figyel olyan arccal, mint akinek most mészárolták le a családját. Majd vissza a ház másik oldalára, a WC ablak alá, és ott ugrál. Majd keservesen sírni kezd, hogy mit képzel a köcsög falkavezér és az alfanőstény, hogy nem jönnek még ki érte. Majd kezdi előről a körözgetést.

8:00 tájban valamelyikünk megszánja, és beengedi. A köv. módon: ajtó kinyit, oldalra nézés, "mé ölted meg anyámat'arckifejezés a kutyán, szája egy csík, egy merő szemrehányás, aztán "jéé, be fognak engedni". Kis teraszkapuhoz rohan Bádó, felugrik, beengedem, befut a konyhába, majd vissza és úgy rámugrik, hogy bármelyik pankrátort a földre küldené. Majd indul a huhogás, hörgés, és további ugrálás. Állítólag örül...

8:08 - sétálni indulunk, addigra 10x ugrál, kap egy kis nasit és párszor át is öltözöl....

Tahi Réme Rómeó

Buddy tavaly ősszel elárvult. Apja, a többszörös győztes, híres Rómeó váratlanul lelte halálát. Nyugodj békében Rómeó.
http://www.romeo.sk/news/news.htm

Dear friends,
With great pain in heart and tears in eyes I inform you, that after a short aggressive disease, Romeo died in my arms on Tuesday night 11.08.2009.
I guess you know what we are going through right now. My faithful companion, with whom I spent each minute possible and who watched over me next to my bed, while I was asleep.
Thanks to all who knew him, visited his website, wrote some appreciative words. To all of you, who spared a few kind words for him on exhibitions.
Please remember him sometimes, especially when you see one of his 120 children on a dog show.
With all respect Dr. Farkas Zoltán

Rendszeres olvasók