Ez a bojtozás majdnem olyan, mint a labdázás, csak sokkal könnyebb. Mert egy kb. hajókötél vastagságú fél méteres kötéllel játszuk, melynek két végére bojtot kötött egy nagyon erős ember a kutyajáték-gyárban. Buddy-nak kettő is van ilyen, egy kisebb multicolor és egy piros, eper illatú! A napokban megint több időm lett vele foglalkozni, úgyhogy a ma reggeli labdázás után, délben megint kedve szottyant egy kicsit cseszkerélni minket. Gondoltam, a legegyszerűbb gyorsan kifárasztani, hát irány a bojtozás. Buddy persze gyanakszik, egyfelől, mert nem szoktunk nap közben játszani vele intenzíven, másfelől a teraszon kezdtük a mókát és félt, hogy kizárom. Elővettem a bojtot, majd ledobtam a teraszról, hogy szaladjon utána. De nem mert, csak sikoltozott az erkélyen, annyira vacillált, hogy engedjen-e a "zsákmány" hívószavának, vagy maradjon biztonságban a teraszon, hogy majdnem belebolondult. Végül győzött a "vadász-szenvedély", lerontott a teraszról és hozta a bojtját nagy boldogan. Véget nem érő húzigálásba kezdtünk, úgy kifáradtunk, hogy kapkodtuk a levegőt, pedig utána megnézve az órát, csak 10 perc volt...
