Itt van az ősz, itt van újra, és megint kitettem az etetőbe a napraforgómagot, plusz két, azaz három nagy hálós faggyúgolyót. Szép magasra kötözgettem a golyókat, Buddy buzgó asszisztálása közepette. Nagyon izgatta őt a faggyúlabda. El is kezdett ugrándozni utána, mire még magasabbra kötöttem. Aztán indult a nap, és elmentem dolgozni. Délután kisfiam izgatottan mesélte az otthon történteket: "Anya (ez volnék én), pipimemme (ez a madáreleség), labdamemme (ez a faggyúlabda) és Buddy". Mondom, micsoda? És megismétli: "labdamemme és Buddy". Kinéztem az ablakon és tényleg. Buddy befalta az egyik faggyúgolyót. Legalább most nem negyed kiló szotyit evett meg, mint annak idején, amikor négy hónapos korában egyedül hagytuk pár órára a konyhában. De valamiért veszettül vonzódik ezekhez a madár-cuccokhoz...
Azóta már újabb labdák kerültek ki, aminek átlag 50%át Buddy fogyasztja el. Az utóhatásokat inkább hagyjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése