Tente kutya, tente

A múltkor leköltöztettük a kutyát a szuterénbe. Már régóta esedékes volt. Ketrecét levittük, a kutyaajtó biztosítja, hogy szabadon szaladgálhasson ki-be. Csak azzal nem számoltunk, hogy egyáltalán nem szeretne tőlünk távol, két szinttel lejjebb aludni.  Úgyhogy annyira megemberelte magát, hogy az első pár nap száműzetése után az esti kikíséréskor lefeküdt a konyhában az ajtó elé és mindenféle rendetlenkedés helyett édesdeden aludt, egészen reggel 7ig. Ma is így tett, jövök le és ott találok a bejárati ajtónál egy nagy horkoló kakaós csigává tekeredett bundablökit. De nekem még aktuális volt az esti nasi beszerzése (tudom, ne is mondjátok). Tökmagra vágytam, de csak nem bírtam előásni a fiókból. Zörögtem-mörögtem pár percig, de erre már a kiskutya is felemelte a fejét. Ha zörgés van, és a fiók nyitva van, az azt jelenti, hogy a gazdanő valami fincsiséget varázsol elő. És abból kér Buddy is. De én azt akartam, hogy tegye vissza a kis fejét a kövezetre és aluszkáljon, én meg hadd kússzak be a TV elé a nasimmal. Persze tökmagot nem találtam, de Buddy fejecskéje megjelent a fiókban. Gyorsan kellett cselekednem. Visszavonszoltam az ajtó elé, leültettem, majd lefektettem, ügyelve arra, hogy a szfinx póz helyett szépen terüljön el, majd elkezdtem simogatni a mellkasán. Most, hogy itt a tavaszi szőrme, olyan kis puha a Bádszor, mint egy vakond. Simogattam, köröztem a tenyeremmel és közben duruzsoltam neki: aludj bundás kutyám, aludj bundakutya. És lőn, először csak másodpercekre csukta vissza a pilláit, majd hunyorgott, végül jóleső sóhajtást egy kidőlt elalvás követte. Működött!! Tente Buddy, Tente, itt van már az este.