A múltkor olyan volt.... Kint hagytam valamit a kocsiban és kimentem a zimankóba, már jócskán be is sötétedett. Buddy persze velem nyargalt, a zsákutca előnye. De míg én az autónál matattam, egyből be is rohant a nagy árok mellé és eltűnt a sötétben. Kisvártatva kiáltást hallok: "Na, kutya!" Hát nem pont az egyetlen olyan szomszédunk bukkant fel a sötétből, akit magázok??? Gyorsan visszaparancsoltam Buddy-t, be is jött egyből! és lefeküdt, mire felbukkant Kovács úr. Csakhogy nem egyedül jött, pechemre, hanem előtte masírozott két macskája. Akiket Buddy ugyebár utál és üldöz. Gyorsan belekapaszkodtam a fojtónyakörvébe, az ujjtörést kockáztatva, kiskutya meg kezdte az ugrálást, hörgést, szerencsére tekintettel volt rám, mert korábban ilyennél csak a nyakörvénél meg nem tartom. Szóval a kis kompániájuk szépen masírozott, a kutya vonaglott az ujjaim végén, én meg vártam a jó szerencsét, hogy húzzanak már be a kapujukon, mert épp keresztezték volna a mi házunkhoz vezető levonuló útvonalat. Elég gyorsan haladtak, felvillant a reménysugár, amikor az egyik macska elkezd szerencsétlenkedni, VISSZAINDUL felénk és tétován meg-megáll majd nyávog. Buddy romos idegeinek ez már sok volt, iszonyúan hörgött, ugrált. És ekkor a sötétből előbukkant egy pinduri kiscica és az anyja felé bukdácsolt. A kisfiáért jött vissza a mama-macska.
Oké. Buddy nem vett részt anyuka tanfolyamon, nagy ívben tesz az ilyen érzésekre, Ő csak meg akarta volna kergetni a többféle méretben kínálkozó macsekokat. Szerencsére elmásztak lassan, utána elengedtem és belefúrhatta magát a sövénybe, elrohant a kapujukig és kiengedhette a dühét.
Meleg helyzet volt, na.....
kép innen: www. scratch.mit.edu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése