Borsószem királyfi

Mindig ez a "hol is aludjak?" kérdés van a dobiknál. Az ismerősök képei azt igazolják, hogy ebből nem csinálnak nagy ügye a liberális gazdák, hevernek azok a dobermannok mindenhol, a hálószobától a nappali pamlagjáig. Nálunk, ahogy erről már pár (szinte az összes....!!!!)bejegyzés szól, hosszú evolcúió, tetetemes anyagi és emberi erőforrás beinvesztálása után, Sziszifuszt követve Bádó a konyhában alszik, csak már nem ketrecben, hanem a szőnyegen. Hogy ebből is miért nem volt jó az IKEAs és kellett a drága egyiptomi gyapjúra feküdni (majd abba fogakat mélyeszteni), részletkérdés, nüansznyi veszteség a dobermann-tartás rögös útjain.
Aztán jött a lépcsőforduló, hogy reggel lebotorkálva az emeletről egyből a kutyában essek hasra, a tetemes szőrről nem is beszélve. De ravasz a gazda. Kicselezi a kiskutyát! Benőke járókája, amit arra használunk, hogy Őt elbarikádozzuk a lépcső veszélyei elől, tökéletesen beválhat Buddynak is. Így is tettem. Barikád! A lépcsőn nem is jutsz fel, barátocskám.
Ma reggel! Boldog kelés, sehol egy állat a lépcsőfordulóban, de ajajajjjajjajj, sehol egy állat a konyhában, se az egyiptomi, se az IKEAs, se a semmilyen szőnyegen. Hol a Kisbádó? Kisebb rohangálás után mit lelek?
BENT a nappaliban, a tabu nappaliban, a tabu ágyon, a tabu párnámon ejtőzik. Esküszöm, komfortosabban aluszkált, mint én valaha... Persze, leszidtam. Sovány, erőtlen kis gesztus volt, eső után köpönyeg.


kép innen: 
http://gyermekszoba.blog.hu/2010/02/12/etsy_com_borsoszem_kiralykisasszony