Buddy a Facebookon

Most már Buddy is elérhető a Facebookon. Hihetetlen, hogy mennyi doberman nyomul ott, meglepődtem, hogy a világ összes tájáról folyamatosan újabbak és újabbak tűnnek fel. Kicsit olyan, mintha a Farmville-lel játszanánk, csak itt az a lehetőség, hogy dobermanokkal kerüljön az ember (azaz a Buddy) kapcsolatba. Nagyon kedves kis állattörténetek, képek, doberman dömping!!!! Dobisoknak KÖTELEZŐ!

Slider

Jövök le Benőkével a lépcsőn, felmálházva. Hallom, hogy a nyomomban bandukol Bádó, ezért a korláthoz lépek a lépcsőnél, hogy a másik oldalon elférjen. Más kutyák talán élnének ezzel a lehetőséggel, nem így Bádszor, aki befurakszik a lépcsőkorlát és a lábam közé, mert Ő ott akar lejönni és kész. Ha ez nem lenne elég, a lépcső alján lelassít, mint a metroszerelvény a megállóban és szépen lassan sréhen befordul elém. Csak hogy minél nagyobb felületen érintkezzünk, ha eddig nem vettem volna észre a szándékot.

Marci Kutya

Marci kutya

Dobermann= harci kutya. Gondoltam, hogy az idősebb generációkban ez már így rögzült, a sok image-romboló filmnek köszönhetően, de hogy a gyerekekben is ennyire él, nem hittem volna. Két eset a közelmúltból viszont meggyőzött, hogy a rossz fiú szerep összenőtt a dobermannal.
Kis városunk fesztivált szervezett, volt ott minden, kartonból hajtogatott macska, baromfi virsliből hotdog, "koktél" 300 forintért, szóval elég hamar visszaindultunk. Ati, Benő, Buddy és jómagam egy kiadósabb sétával kárpótoltuk magunkat. Egy kis ideig azonban a "vásár" köré gyűlt utcai beszélgetésektől kísérve haladtunk, amikor odaszalad egy 13 éves forma kis srác és így szól: "ez dobermann?", s közben szája csibészes mosolyra szalad. "igen, igen, ismered a fajtát?" "hogyne, nekem is volt.Igazából azért jöttem ide, mert a lányok ott félnek tőle és gondoltam, menő leszek, hogy meg merek simogatni egy ilyen, szerintük harci kutyát". Majd szakavatottan, ahogy kell, meg is simogatta:)
Aztán a minap sétálni mentem a kutyával és egy kisebb család jött a sarkon bringával, papa, és három orgonasíp gyerek, 5-10 évesig. Jövünk szépen a dombon felfelé, ők bringával ereszkednek lefelé, az idősebb kislány pedig, apjára visszanézve lassít, majd konstatálja, hogy pórázon van a kuty, úgyhogy lehet tovább gurulni Majd kérdi apját: "ez milyen kutya?" "Doberman". "Harci kutya?" kérdezi a kislány...Szerencsére apja megnyugtatta, hogy nem harci kutya, a többit már nem hallottam.
Azt találtuk ki, hogy a gyereknek legalább valahogy máshogy kellene eladni egy dobit. Pl. Marci kutya, egy kedves kis családi barát, hangzásban majdnem ugyanaz, amit rengetegszer hallanak a dobermanhoz kapcsolva, de mégis annyira pozitív, hogy az ember szíve eltelik szeretettel. Lehet, hogy ez megmentené a dobik image-t.

Fészek

Anyósomék kiszuperáltak egy régi családi pokrócot, így egyenes ágon az "örökség" Buddyra szállt. Nagyon örült neki, hiszen ketrecét rendszeresen pokrócokkal béleljük, de ilyen jó minőségű meleg, nagy holmit még nem tulajdonolt. Eddig is érdekes formációkat szokott felvenni alvás közben, de amit ezzel művelt, az kész:) Megfogja a pokrócot és hosszában összetekergeti, majd középen összefogva egy nagy karikát csinál belőle. Olyat, mint egy húsvéti nyuszifészek. És ebbe a mi hosszú fülű Bádócskánk belehajtogatja magát és alszik, mint a karikás ostor.

Alfa

Pár napja elmentünk a kutyasulihoz egy nagy kört sétálni. Bádszor póráz nélkül, boldogan szaladgált. Már annyira ügyes, hogy nem megy el messzire tőlünk, hanem mindig vissza-visszanéz pár 10m-es távolságból, bevárja hőn szeretett gazda-családját, majd újra nekiiramodik. Az egyik ilyen nekiiramodásnál látom, hogy egy bodri rohan utána. Helyes, alacsonyabb fekete juhászkutya-keverék ebecske, olyan Mézga Blöki fajta, csak még nem csömörlött meg a világtól. Mindjárt bekapcsolt a vészjelző, hogy itt bunyó fog kerekedni, két fiú, stb. De nem lett ez, játszani kezdtek, felderíteni a terepet, egymást szagolgatni. A kuty valahogy elmehetett a gazdáitól, mert igen szép állapotban volt, nyakán nyakörv és Kiltix kullancsűző. Ment a nagy szaladgálás, néha jobban eltávolodtak, de Bádó aztán mindig megállt, és megvárt minket. Aztán újra nekiiramodtak és látom, hogy Bádó a góré, amit nagyon is élvez. Az eb rohant utána, ő meg-megállt, oldalra csapott, szagolgatott, a kutya árnyékként követte, Bádszor pedig próbálgatta frissen szerzett királyságát és boldogan parádézott újdonsült "alattvalójával". Egyszer csak Ati - a hűséges Buddy felett érzett örömünktől áthatva - boldogan behívta a kutyánkat. Jött is az nagy lelkesen, lobogó füllel és nyelvvel. De így tett kis barátja is, az is elindult Ati felé, nevető szájjal. Na, ez viszont nem tetszett Bádónak, hirtelen lefékezett és testét ívben visszahajlítva elkezdte eltávolítani a kutyát a mi kis családunktól. És az arca is egy vad kifejezést vett fel, majd még morgásra is húzta a száját.Ennek a fele sem tréfa. Bádó meghúzta a határt. Ahogy vasiasan mondják, megtanította a kutyának, hogy "tudd ám, hány nyóc kalács". Persze jól legorombítottuk, hogy milyen vendégfogadás az ilyen, de nagyon érdekes volt.

A többször eltűnt testvér

Tahi Réme Enzo

Régóta próbáljuk meglelni Buddy tesóit, vagy legalább néhányat közülük. Minden ott kezdődött, hogy 2008 december 21-én a Tahi Réme kennelben Tahi Réme Quinnie és Tahi Réme Rómeó frigyéből napvilágot látott az "E" alom, melynek Bádó is tagja, Tahi Réme Eliot. Írtunk néha a tenyésztőknek, hogy mi lehet a többi "E" tesóval, de valahogy nem jött válasz. Amúgy is több kutya külföldön talál gazdára tőlük.
Ma viszont nagy meglepetés ért minket. Ati szörfözgetett a neten és a HDK (Hungarian Dobermann Klub) oldalán egy főcímre bukkant: "Egymillió forint a nyomravezetőnek...". Tovább olvasva a bejegyzést kiderült, hogy Buddy egyik bratyója tűnt el, Tahi Réme Enzo. A róla szóló hírek egyáltalán nem vidámak, a kutyát többször megmérgezték, majd ideiglenes pótgazdái elvesztették, és a végén egy névtelen bejelentés nyomán akadtak rá a gazdái egy építőanyag-telepen, kikötve, több sebből vérezve. Még a telepen akartak pénzt kérni érte, hogy elvihessék a gazdák, de határozott fellépésüknek köszönhetően visszakapták a dobijukat.
http://www.borsonline.hu/news.php?hid=28731   Éljen a megtalált drága Enzo, a többször eltűnt, de végül megkerült testvér és ezúton is kívánunk neki hosszú, boldog, békés életet.

Észkombájn

Olyan okosnak tartom a kutyát, de néha rá kell jöjjek, hogy nem dühöngenek az agysejtek a kis fejecskéjében. Ma pl. fagyizni mentünk Atival, Benővel, Bádszor otthon maradt. Jövünk hazafelé, elkezd szépen ugatni, morogni, már ott vagyunk majdnem a kapuban, és még akkor is csak les, les, gyanakvóan. Ati rászól: "te kis hülye, szerinted kik jöttek meg?" Na a hangra persze leesett a tantusz, hátracsapta füleit és lerohant minket csókolgatni a kerítésen keresztül.
Este pedig Ati elment itthonról, és Buddynak most Ő az Isten, mivel szinte már csak ő foglalkozik vele, mióta Benőke megszületett és kevés az időm. Szóval Ati el, előtte még labdázott egyet a kuttyal, hogy jól kifáradjon és ne arénázzon nekem a fürdetés alatt, amikor amúgy sem tudom beengedni. Volt is nagy csend egész este, megfürdettem, megetettem a kisdedet, majd újra és újra elringattam, és Bádó még mindig nem dörömbölt, hogy hol a vacsi, vagy, hogy gyere má' ki. Nyolc óra tájban kikukucskáltam, hogy megnézzem, ezzel meg mi van. Nem volt sehol!!! Ennek a fele sem tréfa. Kimegyek keresni, hát ott sétálgat csendesen, szomorkodva magában a terasz alatt,  motiválatlanul kóricál, és láthatóan szomorkodik. Mondom, Bádó, nem jössz vacsizni? Erre felnéz és mint akit darázs csípett, leesett neki, hogy ITTHON VAGYOK. Azonnal bolondozni és rosszalkodni kezdett, miközben azt "kérdezte": Ja? Te itthon vagy, jesszusom, nem is tudtam, na akkor figyelj, figyelj, milyen hülye vagyok!!!" És ezek után az este úgy zajlott, ahogy szokott, ugra-bugra, majd vacsi, majd ketrec, majd alkudozás, hogy kimenne az udvarra, majd kimegy, majd......

Újra az erdőn!

Tegnap megkísértettük a sorsunkat. Az esti sétánál újra az erdő felé vettük az irányt. Kezünkben paprikaspray, és egy szöges nyakörv nélküli Buddy. De miért is ez a para? Hát mert az erdő felé lakik Tappancs, aki úgy 5 hónapja a hiányos kerítése mögül előrontva megtámadta Buddy-t. http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html Azóta megcsinálták a kerítést, de mivel párszor még jött idegesíteni Bádszort éjszakánként Lackó haverjával, nem hittem benne, hogy tényleg nem tud kijönni.
De kipróbáltuk és nem jött ki, csak a kerítés mögül ugatott. Olyan jó újra az erdő felé járni!!!!
http://buddydobi.blogspot.com/2010/03/odakunn-az-erdon.html

Zakó

Szerencsére ez nem a zakó eredménye:)

Olyan hülye járólapot vettünk a konyhába a berendezés során, hogy a kivitelező sírva röhögött. Szuper trendi antracit. Az hagyján, hogy még a gondolat is meglátszik rajta, de még csúszik is. Mi ugyan nem csúszkálunk rajta, de Buddy annál inkább. Valamiért szétcsúsznak a kis talppárnái, pedig folyamatosan kísérletezek a felmosószerekkel. Ha vizes, már tudjuk, hogy vigyázni kell, mert egyszer akkorát esett felugráskor, mint az ólajtó. De szárazon is előfordul, hogy a nagy örömfutások alatt a négy lába hatfelé megy.
Ma jöttek anyósomék és Bádszor megő(ö)rült. Elkezdett rohangálni körbe-körbe és az egyik kanyarban belassított, majd kinyekkent. Nézni is rémes volt. Hátsó lábai összegabalyodtak és megjelent előttem egy vékony fekete-barna szőrmedarab hosszú, kinyúló végtagokkal. Egy másodpercre meglepődött, de aztán összeszedte magát és folytatta az ámokfutást. A nyakörvénél fogva kaptam el és magamhoz szorítottam, hogy végre lenyugodjon. Úgy féltettem ezt a dilinkóst...

Kocsiba be, ablakot le

könyököt ki, kettesbe be. Ez volt az egyike kedvenc Bëlga számaimnak. Mert olyan jól visszaadja az autózás örömét. Aztán kitaláltam pár hete, hogy járjunk egy kocsival, Ati, Benőke, Buddy és én. Az köpött csak bele a levesbe, hogy nemrég elvittem a kocsit a szervizbe és előtte még kikaptam a kutyarácsot, amely arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy Bádó előremásszon. http://www.auto-felszereles.hu/index.php?modul=3&term_id=0160414&kat=dm  És néhány alkatrészt sikerült elkevernem, pl. két gumitappancsot,  így most nem tudjuk a rácsot rögzíteni.
A megosztás a következő. Benőke elől, kikapcsolt légzsák mellett, a gyerekülésbe szíjazva, Ati sofőrködik, Bádó a csomagtartóban, én pedig a hátsó ülésen. Egyik hátsó ablak (ahol nem ülök)lehúzva, hadd levegőzzön az eb. Aztán elindulunk szépen, Bádó pedig megkezdi áldásos tevékenységét. Az oxigénáramnak fittyet hányva fejét az én ülésem nyaktámasztójára helyezi, majd szagolgatni próbál, majd a nyakamat nyalogatja, aztán pedig a copfomra teszi az állát. Néha pedig a nyálát csorgatja. Ha nem törődnék többet a higiéniával Benőke miatt, talán még át is siklanék ezek felett, de így rémes dolgokat élek át és állandó ülés takargatás a téma. Holnap tuti, hogy valahogy berögzítem rendesen a rácsot, pláne azért, mert Bádó a maradék gumitappancsot is elkezdte ma rágcsálni. Mindezt persze csak szigorúan a lábtörlő után. És persze miután ellopta az üléstakarót. És  többször megnyalta a hajas fejbőrömet. Tényleg...Mindezt egy oda-vissza 18 perces út alatt a kutyasuliba. Olyan kis szenya ez a Bádó...

Hár(e)om a kislány

Úgy képzelem, hogy minden fiús anya azt várja el a gyerekétől (vagy ha első gyerek a kutya volt, mint nálunk, akkor a kutyájától), hogy legyen férfias, határozott és bomoljanak utána a nők. Legalább is én ezt várnám el. Buddy-tól feltétlenül. Ezért is keresem az alkalmakat, hogy tudjon lánykutyákkal nyomulni.
http://buddydobi.blogspot.com/2010/08/egy-jo-nap.html Hát erre megint nyílt egy jó lehetőség. Egyik szombaton a ZTPre (német dobermann tenyészvizsga) készültünk a suliban Buddyval. A tréning után ott maradtunk még játszani, pláne, hogy megjelentek az Abba lányok a lánytesójukkal, egy szintén szemrevaló dobermann lánykával, úgyhogy gondoltam, semmi sem mentheti meg Bádót, hogy végzetesen becsajozzon. Ildi barna dobilánya is kijött, akivel kirándulni voltunk korábban, de az ő vérmérséklete túl heves Bádónak, ezért inkább az Abba eresztésben bíztam.
Lement az edzés, és összeengedtük a kutyákat. Buddy és a Háre(o)m, azaz négy kutyalány. Szaladgáltak, majd előkerültek a labdák, amiben Buddy verhetetlen, legalább is eddig úgy hittem. Villám Cora és az Abba girls rávetették magukat a lasztikra, Bádónak esélye sem volt, mert vagy lassabb volt, vagy simán félrelökték. A harmadik tündérlány viszont annyira félénk volt, hogy nem sok vizet zavart...
Hát ennyit a háremről. Megvan az alkalom, de Bádszor annyira lovagias (vagy lusta, vagy pancser, vagy a fene se tudja), ezért nem hogy a csajokról, még a saját labdáiról is lemarad. Mint egy Eton-i college boy, udvariasan, de sajnos a hódítás szempontjából teljesen sikertelenül távoztunk...

Vizsla? Nem? Dobermann...?!

Dobis körökben forogva sokszor mesélgetünk egymásnak a dobikat övező előítéletekről. Buddy tanítómesterének két dobilánya is füles farkas, és mint ilyen, nem hordozzák a dobik tipikus "fenyegető" jegyeit, úgymint a rövid farok és a vágott, álló fül. És innentől ugye borul a kép. Mert hát nem úgy néz ki. Tehát nem dobermann.
Hanem a barna egy vizsla. Ez a leggyakoribb tipp. A fekete-cser pedig erdélyi kopó. És innentől megindul a boldog handabandázás a kutyával, a kedves járókelő simogatja, a kutyuskák boldogan ugrálnak, majd egyszercsak, mihelyst eloszlik a vizsla állítás és elhangzik a dobermann, a gyanútlan járókelő gyanakodni kezd, majd védekezni, majd hátrébb lépni, majd akár sietve távozni.
Hiába kérem,“You never get a second chance to make the first impression” (sosem kapsz második esélyt az első benyomás keltésére) ezen esetben nem igaz!

OM

Ma bébijógán voltunk Benőkével. Magam már jógázok egy ideje, és állítom, hogy igazán jó elfoglaltság. Benő is élvezi, de ma kivételesen nem így volt, az egyik kisbaba rákezdte a bőgést, a másik folytatta, majd végül Benzire is sor került. Kimaradt a bemelegítés, majd szépen végigcsináltuk a közös bébis gyakorlást, majd amikor az anyukákra került volna a sor, megint elkalandoztunk a ringatás és "mi a bajod, Benőke?" erdejében, és így ment ez egészen a relaxációig. Jógáról még sosem jöttem el ilyen megtépázott idegekkel. Benzi persze a kocsiban már édesdeden aludt:)
Innen jutott eszembe, hogy egy barátnőm hívtal fel korábban a kutyás jógára a figyelmemet! http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/14332-a-trendi-kutyak-jogazni-jarnak.html
Szóval, hogy a kutyikat elviszik a jógigazdák a terembe és velük jógáznak. Állítólag rettentő jó hatással van emberre, állatra. Elképzeltem, hogy ha az embergyerekemmel nem bírok egy ilyen jóga-szeánszon, hogy bírnék Buddyval? Mert az, hogy a rengeteg kiképzés mellett is gyakran rájön az ötperc, az alaphang. És sok kutya együtt, hmmm....:) Bár érdeklődés biztos lenne benne, mert amikor néha jógáztam a szőnyegen, mindig megrohant, pedig tudja, hogy az tilos, és álmélkodva tekintgetett, meg bökdösött. A kedvence volt az OMozás, és a brahmari (zümmögő) légzés. Ati a hasát fogta az arckifejezése láttán, szájtátva nézte végig a gyakorlatot:)

Egy bájos kis videó (angol nyelvű), na még nem velünk, hanem más, bevállalósabb gazdikkal. 
http://www.youtube.com/watch?v=d6rO6ck_N5U

Egyszer talán  kipróbálok vele néhány ászanát és megosztom. De a fej fölé emelést nem vállalom. Majd' 40 kg....

Bálám szamara

Egyik este egyedüli felnőttként maradtam otthon, Ati szocializálódni ment. Boldogan őriztem Benőke és Buddy álmát (boldogan, mert mindkettő végre elaludt) és egy izgi könyve burkolóztam, amikor is lentről egy huppanó hang, robaj hallatszott. Majd egyszer csak megszólalt kisBádó, panaszkodott csendesen, huhogott, ásítozott, ahogy kell. Vártam egy kicsit, hátha megunja, bár ez mindig azt jelenti, hogy ki kell engedni. Leslattyogok, kiengedem, szokásos őrültködés, kint a nagy semmi, vagy valami ugatása. Majd visszajön és tenném be a ketrecbe. Szépen bevezetem, és csak nem akar megfordulni, hanem kis őzfenekét felém tartva, derekát sült halként hajlítva néz rám vissza bánatos szemmel. Mondom, ennek meg mi baja. "Feksszik!" De semmi, csak állt, mint Bálám szamara. Kicsit elkezdtem taszigálni, de arra is semmi. Na akkor gyere ki, már így is lúzerbobó voltam, hogy éjfélkor így udvarolok a kiskutyának.  Aztán benézek a ketrecbe, amiben konkrétan állt a víz.
Rekonstruálva az esetet: A kisbohóc f12 tájban lerántotta a ketrec falára felcsíptetett itatóját (ld robaj), a víz kiömlött, Buddy ázni kezdett (sirdogálás), a többit meg már ismeritek. Ha érteném néha, hogy mit akar, mennyi időt megspórolhatnék éjszakánként...

"Jellegű..."

Egy "támadó-jellegű" kutya...

Tegnap megint sétáltunk egy nagyot, most egy újabb erdőben, Bádó, Benő, Atter, én. És Benőke kenguruja persze:)
És megint jött egy gazdátlan kankutya, de már meg sem rezzentem. Nemsoká felbukkan a gazdanéni, nagy nehezen megérti, hogy azt kommunikáljuk, hogy fogja meg az állatot, mert két kan találkozna. Majd a néni részéről  parancsszavak röppennek: hozzám (nuku), állj (nuku), majd oldal-sasszé, és végül sikeres nyakörv-fogás.
Majd tágra nyílt szemekkel ránk és Bádóra néz és kérdez: "Ez támadó-jellegű  kutya?"
Höhöhöhö. Sajt ízű ropi, tájjellegű ételek.

Sün, sün!

Az utcai "felvonulásokból" elhíresült rendőrségi alakzat eredeti megformálója, egy sünbalázs tette tiszteletét a minap éjszaka az udvarunkban.
Ezzel még nem is lenne baj ugye, rengeteg sünike él a környéken és éjszaka járnak portyázni a lehullott gyümölcsből. Csakhogy Bádó kint aludt és úgy kettő tájban iszonyú dühös csaholásra ébredtünk. Mit csaholás, morgás, ugatás, kaffogás, volt ott minden. Amikor már eltartott úgy 5 percig és vártam, hogy a szomszédok ránk hívják a csend-őrséget, kinéztem az ablakon. A holdfény (na jó, az utcai lámpa) megvilágított egy nagy foltot az udvaron, és a frissiben alakult porondon parádézott BádóÚr és a sün. Bádccor ugatta, morogta, és próbálta elijeszteni, a sün pedig fürgén menekülni próbált, vagy gömbbé záródott. A kutya csak nem bírt közel férkőzni hozzá, és pechére orrával többször is megérintette. Aztán fájdalmában dühöngött. Néha a sün nekiiramodott, Bádó pedig, mintha egy sereg vadlovat kellene visszakergetnie, elé futott, testét ívben meghajlította és éktelenül ugatta. Aztán megint összegömbölyödés, orr-illetés, dühödt prüszkölés és hisztis ugatás.
Ati is mocorgott, ezért gyorsan megkérdeztem: "csináljak valamit Buddyval? itt van egy sün, és nagyon-nagyon ugatja!" Azért is stratégiailag fontos kérdés volt ez, mert korábban hallottunk egy gazdát, akinek a dobija sünit evett és olyan baktériumot, vagy valamit nyelt be tőle, hogy elpusztult szegény! Ezért a kertünkbe érkező sünöket gondosan távol tartottuk Bádótól, ha láttuk, pl. Ati lapátra tessékelte őket és kivitte a kerten kívül, a vadonba.
Most a "nem, hagyd csak" volt a válasz, így hát magamat is nyugtatva aludni tértem, és a sün is elérhette a határvonalat és átszaladt a szomszédba, mert az ugatásnak lassan vége lett.
Reggel mondom, "na mit szólsz, Ati, milyen cirkuszt vágott le Bádó az éjszaka a sünnel?" Mire életem párja:
" hogy mi? milyen sün?"
Na ennyit erről.

Egy jó nap!

Hűűű, olyan jó délelőttünk volt csütörtökön! Ildivel túrázni mentünk! A teljes létszámot tekintve volt négy legény és három leány, tételesen Ildikó (Buddy tanítómestere), a kisfia, Cora kutyalány, Buddy, Benőke, Ati és jómagam.
Ő is nemrégen lett édesanya és röviddel a kisbaba érkezése után  visszatért az aktív életmódhoz, csak most már a bébivel. Mennek jobbra-balra, kutyáznak, élik az életüket. Ezért is örültem nagyon, amikor a pár kutyasulis találka után felmerült a túra ötlete. Mi is kellett ehhez? Először is a kenguru, amiben a gyerekeket magunkra tudjuk kötni, aztán szép táj, jó levegő és nem utolsósorban a kutyuskák. Merthogy Bádócskát úgy szerettem volna már önfeledten szaladgálva látni egy kutyalány társaságában, szép tájképeket úsztatva a háta mögött.
El is indultunk szépen, Ildi mutatta az utat, amíg nyaralók között haladtunk, a két kutty flexin szaladgált körülöttünk. Ati vitte Bádót, így nekem könnyebb dolgom volt. Aztán kiértünk a szép rétre, és a forráshoz és sz-a-b-a-d-s-á-á-á-g, eleresztettük a két dobermannt. Cora irtóra kihasználta a lehetőséget, nagy köröket róva tért vissza hozzánk, míg Bádócska olyan nyugdíjasan mellettünk poroszkált, néha-néha felmérve, hogy talán ő is elkezdhetne oldódni, de aztán, inkább még nem.
A forrásnál reménykedtem, hogy hátha be tudja lelkesíteni Cora, Bádó talán még 10-re is felgyorsult, de a meleggel és a dobilány adrenalin-szintjével nem bírta felvenni a tempót. Néha csak azért előfutott, hogy az árnyas fűbe vesse magát egy pár másodpercnyi hűsölés erejéig.
Aztán csak mentünk, hegyre fel, völgybe le, jó volt újra érezni az izmaimat és egy idő után már lila karikák sem táncoltak a szemem előtt. Utunk az erdőn át vezetett, ahol Cora sellőként ugra-bugrált és mártózgatott a végtelen pocsolyákban. Na, mondom, itt az ideje, hogy Buddy is renitens legyen, én bizony meg nem tiltom, ha tiszta sár lesz, akkor sem. Hát nem. Bádócska minden akart lenni, csak tiszta sár nem, kényeskedve kerülgette a pocsolyákat.
Erőltetni ezt nem lehet. Nem volt nagy együtt szaladgálás, ugrás közbeni állérintés, összekarolás, birkózás. De volt egy kedves kisBádó, aki vígan jött a gazdáival és Ildivel, akit nagyon szeret, néha előreszaladt, aztán bevárt minket, megszagolgatott ezt-azt és összességében véve úgy láttam, nagyon is jól érezte magát.

Al dente???

Az már biztos, hogy Buddy, fajtájának származását is tekintve  - minden, csak nem olasz. Erről ma is meggyőződhettem. Vacsorára gombás pennét főztem és pár darab nyers tészta kipottyant a konyha padlójára.
Míg Bádó vacsiját készítettem, beengedtem, és egyből megtalálta a földön fekvő száraz tésztákat. Reménykedtem, hogy ez olyan rossz kaja, hogy még Neki sem kell, de tévedtem. Boldogan ropogtatta, semmivel sem lehetett volna elvonszolni onnan.
Elképzeltem, hogy a nyers tészta lecsúszik a torkán és leér a gyomrába és a világ összes gyomorsava sem elég, hogy feloldja azt a végtelen kemény, tűhegyben végződő csövecskét.
De a kutty estére is változatlan formában volt, úgyhogy szerencsére a parasztgyomor ezt is kibírta.
Ui: Ati most jött meg és pillanatra kiengedte a ketreces makit és nézzenek oda, a maradék földön fekvő tésztához szaladt. Hiába, na, olasz dédapja génjei csak ott dübörögnek benne.

Utcai harcosok

Egy ideje már nem került elő ez a téma, de a minap Bádócskát megint kiszemelte egy kutymorgó az utcán. Bizony, kutymorgó és ennek rendje, s módja szerint rá is rontott, erősen morogva és váratlanul. Persze, az ilyen sztorik kötelező elemei, minthogy Bádó pórázon, szabályosan, míg a támadó szabadon, gazdájától 50mre kóricált, mind megvoltak. Ja és az is, hogy a gazda tanácstalanul ténfergett...

Olyan váratlanul történt, hogy Ati köpni-nyelni nem tudott. Nem úgy Bádó. Azon nyomban szembefordult a merénylővel és frankón leugatta a fejét, az el is oldalgott.
Buddy utcai harcos lett. Ha akarta, ha nem. Most aztán csak figyelhetünk, hogy maga ne kapjon kedvet a bunyóhoz. Az első jelek már mutatkoznak, a múltkor a suliban leordított egy közeledő kutyát, meg is kellett büntetni érte....
Szegény Buddy, így lesz a galambból farkaskoma.

http://buddydobi.blogspot.com/2010/07/boksz-zsak.html

http://buddydobi.blogspot.com/2010/06/szuloi-onerzet-videken.html

Cukiság

Kivételesen nem Buddyról.
Egy kedves barátunk beszerzett egy tündéri kis basset hound kutyust! Az alig három hónapos csöppséget látogatóba vitte a cimborákhoz. A kiskutya, az átlagnál messze méretesebb füleit maga után húzva, vonva sétálgatott, elbotolva, rá-rálépve azokra. Belelógott az a fül mindenbe, még a pisilést sem tisztelte:)
A nagy csetlés-botlásra érkezett meg a másfél éves Ábel és nagy örömmel így kiáltott: "Nézd anya, NYUSZI!"