Nem hiszem, hogy sok szomorúbb napja volt az életemnek, mint az augusztus 16. 2018-ban. Elmentél kisBuddy.
Tudd, hogy nagyon szeretlek és mindent, mindent köszönök Neked. Sosem volt még ilyen barátom, mint Te. Mindenre megtanítottál magadról, sok mindenre az életről. Amikor szülni készültem, ott "lélegeztél" velem, együttérző voltál, mindig felvidítottál, mindig akartál valamit a nagy életkedveddel és végtelen sok energiáddal. A végén már nehéz volt, elfáradtál. Elromlott egy pár dolog rajtad, a csípőd, a tüdőd, a szíved. , ott már egyetlen út maradt.Te, az én drága, bolondos cimborám, nem bolondoztál többet, csak pihegtél és alig mozogtál. Nem lehetett már megmenteni, hiába rendeltem meg az összes csodagyógyszert, az ultrahang és a röngten kimondta a végső ítéletet.
Én kísértelek utolsó utadra, hiszen velem jöttél el annak idején anyukádtól és testvéreidtől is, és tetted a kezünkbe a bizalmadat, minden szereteted és tettél minket boldoggá 9,5 évig.
Szeretünk, hiányzol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése