Pár napja elmentünk a kutyasulihoz egy nagy kört sétálni. Bádszor póráz nélkül, boldogan szaladgált. Már annyira ügyes, hogy nem megy el messzire tőlünk, hanem mindig vissza-visszanéz pár 10m-es távolságból, bevárja hőn szeretett gazda-családját, majd újra nekiiramodik. Az egyik ilyen nekiiramodásnál látom, hogy egy bodri rohan utána. Helyes, alacsonyabb fekete juhászkutya-keverék ebecske, olyan Mézga Blöki fajta, csak még nem csömörlött meg a világtól. Mindjárt bekapcsolt a vészjelző, hogy itt bunyó fog kerekedni, két fiú, stb. De nem lett ez, játszani kezdtek, felderíteni a terepet, egymást szagolgatni. A kuty valahogy elmehetett a gazdáitól, mert igen szép állapotban volt, nyakán nyakörv és Kiltix kullancsűző. Ment a nagy szaladgálás, néha jobban eltávolodtak, de Bádó aztán mindig megállt, és megvárt minket. Aztán újra nekiiramodtak és látom, hogy Bádó a góré, amit nagyon is élvez. Az eb rohant utána, ő meg-megállt, oldalra csapott, szagolgatott, a kutya árnyékként követte, Bádszor pedig próbálgatta frissen szerzett királyságát és boldogan parádézott újdonsült "alattvalójával". Egyszer csak Ati - a hűséges Buddy felett érzett örömünktől áthatva - boldogan behívta a kutyánkat. Jött is az nagy lelkesen, lobogó füllel és nyelvvel. De így tett kis barátja is, az is elindult Ati felé, nevető szájjal. Na, ez viszont nem tetszett Bádónak, hirtelen lefékezett és testét ívben visszahajlítva elkezdte eltávolítani a kutyát a mi kis családunktól. És az arca is egy vad kifejezést vett fel, majd még morgásra is húzta a száját.Ennek a fele sem tréfa. Bádó meghúzta a határt. Ahogy vasiasan mondják, megtanította a kutyának, hogy "tudd ám, hány nyóc kalács". Persze jól legorombítottuk, hogy milyen vendégfogadás az ilyen, de nagyon érdekes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése