Marci kutya |
Kis városunk fesztivált szervezett, volt ott minden, kartonból hajtogatott macska, baromfi virsliből hotdog, "koktél" 300 forintért, szóval elég hamar visszaindultunk. Ati, Benő, Buddy és jómagam egy kiadósabb sétával kárpótoltuk magunkat. Egy kis ideig azonban a "vásár" köré gyűlt utcai beszélgetésektől kísérve haladtunk, amikor odaszalad egy 13 éves forma kis srác és így szól: "ez dobermann?", s közben szája csibészes mosolyra szalad. "igen, igen, ismered a fajtát?" "hogyne, nekem is volt.Igazából azért jöttem ide, mert a lányok ott félnek tőle és gondoltam, menő leszek, hogy meg merek simogatni egy ilyen, szerintük harci kutyát". Majd szakavatottan, ahogy kell, meg is simogatta:)
Aztán a minap sétálni mentem a kutyával és egy kisebb család jött a sarkon bringával, papa, és három orgonasíp gyerek, 5-10 évesig. Jövünk szépen a dombon felfelé, ők bringával ereszkednek lefelé, az idősebb kislány pedig, apjára visszanézve lassít, majd konstatálja, hogy pórázon van a kuty, úgyhogy lehet tovább gurulni Majd kérdi apját: "ez milyen kutya?" "Doberman". "Harci kutya?" kérdezi a kislány...Szerencsére apja megnyugtatta, hogy nem harci kutya, a többit már nem hallottam.
Azt találtuk ki, hogy a gyereknek legalább valahogy máshogy kellene eladni egy dobit. Pl. Marci kutya, egy kedves kis családi barát, hangzásban majdnem ugyanaz, amit rengetegszer hallanak a dobermanhoz kapcsolva, de mégis annyira pozitív, hogy az ember szíve eltelik szeretettel. Lehet, hogy ez megmentené a dobik image-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése