Kocsiba be, ablakot le

könyököt ki, kettesbe be. Ez volt az egyike kedvenc Bëlga számaimnak. Mert olyan jól visszaadja az autózás örömét. Aztán kitaláltam pár hete, hogy járjunk egy kocsival, Ati, Benőke, Buddy és én. Az köpött csak bele a levesbe, hogy nemrég elvittem a kocsit a szervizbe és előtte még kikaptam a kutyarácsot, amely arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy Bádó előremásszon. http://www.auto-felszereles.hu/index.php?modul=3&term_id=0160414&kat=dm  És néhány alkatrészt sikerült elkevernem, pl. két gumitappancsot,  így most nem tudjuk a rácsot rögzíteni.
A megosztás a következő. Benőke elől, kikapcsolt légzsák mellett, a gyerekülésbe szíjazva, Ati sofőrködik, Bádó a csomagtartóban, én pedig a hátsó ülésen. Egyik hátsó ablak (ahol nem ülök)lehúzva, hadd levegőzzön az eb. Aztán elindulunk szépen, Bádó pedig megkezdi áldásos tevékenységét. Az oxigénáramnak fittyet hányva fejét az én ülésem nyaktámasztójára helyezi, majd szagolgatni próbál, majd a nyakamat nyalogatja, aztán pedig a copfomra teszi az állát. Néha pedig a nyálát csorgatja. Ha nem törődnék többet a higiéniával Benőke miatt, talán még át is siklanék ezek felett, de így rémes dolgokat élek át és állandó ülés takargatás a téma. Holnap tuti, hogy valahogy berögzítem rendesen a rácsot, pláne azért, mert Bádó a maradék gumitappancsot is elkezdte ma rágcsálni. Mindezt persze csak szigorúan a lábtörlő után. És persze miután ellopta az üléstakarót. És  többször megnyalta a hajas fejbőrömet. Tényleg...Mindezt egy oda-vissza 18 perces út alatt a kutyasuliba. Olyan kis szenya ez a Bádó...