A Budakeszi Kutyaiskola

Buddy alma materének megújult a honlapja. Nézzétek meg, nagyon jó lett! Érdekes történetek, rengeteg kép, hasznos videók a kiképzésekről. Rengeteg jó fej kutya és jó fej gazda. Nagyon szeretünk járni a suliba!!! Már nem is tudom, hova járnánk szombat-vasárnap, ha nem oda:)
http://www.budakeszikki.hu/bkki_kikepzes.html

Vágyakozás

Csengő kiskorában

Úgy szeretnék egy kis társat Buddy mellé. Miért is nem lett már korábban egy kisleány, aki szaladgál mellette? Több ötlet is felmerült. 1) Dobermann Dinasztia: gyönyörű fajtaszuka, megfelelő vérvonalból, szép almocskák, büszke Buddy apuka 2) egy megfelelő dobilány, max. egy alom 3) egy két éves dobilány valahonnan, lehetőleg nőiességétől megfosztva 4) egy vizslalány, menhelyről, vagy családtól, szintén max. két éves, és nőiességétől megfosztva. Az 1)es inkább csak egy fantázia, az igazi realitásnak a 2) és a 4)es látszik. De mikor???
A cél az lenne, hogy Bádszorgó ne legyen egyedül, tudjon kivel szaladgálni, barátkozni az udvaron. Holnap megkérdezem Ildit, Buddy edzőmesterét, jó ötlet-e egyáltalán, hogy jöjjön egy lányjövevény... Jelenleg nem alkalmas az idő, tudom:( De ennek ellenére szeretném nagyon, bár Ati egyelőre hallani sem akar róla. Ha nincs kedvem Buddy-t kivinni, kiengedni, vagy bármit csinálni vele, már mondja is kis éllel a hangjában "Kell még egy kutya, nem???"
Pedig ki is néztem már a vizslalánykát, mert a dobilányka után ahhoz húzna a szívem. Csengőnek hívják, a Noéban lakik...
http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=1&aid=1494

Az új szőnyegek

Úgy van, hogy családunk legifjabb tagja, aki még Buddynál is fiatalabb több mint egy egész évvel, a kúszás-mászás útjára lépett. Minek következtében egyre több időt tölt a nappali különböző részeiben. Ahol parketta van, ezért nem túl meleg. Mivel a szoba végleges koncepciója és bútorzata nem alakult még ki, a gyors, olcsó megoldások mentén operálunk. Ezért a két olcsó nagy szőnyeg mellé beszereztünk még kettőt a rénszarvas burgerek és szalmakecskék áruházából. De a szőnyegek olyan kellemetlen gumiszagot árasztottak, hogy száműztem őket a teraszra, hadd szellőzzenek. Lengedeztek is a szélben egy darabig, aztán kinézek és látom, hogy már csak egy lengedezik. A másik, tetemes méretével vetekedve (2m) a kertben "nyargalászott", alatta egy izmos barna "pónilóval". Néha a földre huppant, csak hogy bolyhos felével is érintkezhessen a friss tavaszi udvar sarával és hátsó, gumis felületét a krumplinyomdához hasonlóan 4szirmú virágmancs minták tarkítsák. Kimentem intézkedni, Buddy kicsit bután nézett, hogy elviszem a játszópajtását, de hamar megnyugodott. Aztán egyszer csak kinézek, most már a szőnyeg társa hancúrozott az udvaron, hasonlóan a másikhoz. Aznap még kétszer mentettem meg a szőnyegeket, pedig esküszöm, azt hittem, hogy ahova kitettem, onnan már én sem érném el, nemhogy a kutya. A szőnyegek aztán felkerültek az emeleti teraszra, csak hogy sós kútba, kerék alá, eső alá, szélbe, hóba, még ott lengedezzenek egy hétig a szabadban. Aztán bekerültek végre a szobába. A szagukból semmi sem tűnt el. De a hátukon ott virítanak Tahi Réme Picasso legújabb remekei.

Piskóta

Mielőtt még azt hinnétek, hogy átváltok egy gasztro-blogra, eloszlatnám a kételyeket. A hülye kutyáról fogok írni, csak most két étel-szerű téma ugrott fel. A Bukta kutya nem étel, csak ilyen nevet kapott a kis pára, a mai témánk pedig Buddy úr nagy kedvence, de menjünk sorjában.
Van az úgy, hogy a kis kutyát sikerül nagyon boldoggá tenni. Mostanában amúgy is újra egy tündér, cicafiú, bújik, simul, teljesen helyreállt a családi béke. Ezért elő-előfordul egy kis jutalmazás. A csúcsattrakció nem más, mint a piskóta. Aki(ami) az alsó fiókban lakik a többi TVzős nasival, abrakkal. Ha nyílik a fiók, Buddy izgatottan szagolgat, odarohan és próbál közel férkőzni a jóhoz. Ma pont erre érkeztem le az emeletről, egy boldogan nyargalászó kiskutyára, aki a terasz és a konyha között handabandázott, rázta a kis golflabda farkát, hörgött, mörgött, öröm-futott, a nagy boldogságában azt sem tudta, hova legyen. Mert a dobermann fogak között ott lapul a legeslegtutibb kedvenc, a babapiskóta! Ezt kapta gazdától!

Tuti Bukta

Fent jártunk végre az erdőn. Igen, az erdőn. Remegett a szám, mert a Maci kutya ki tud járni még mindig, de Ati azt mondta, vége a Félelem és Reszketésnek Sunny Hill-en, irány az erdő. Buddy-stól, gyerekestől. Persze felszerelkeztünk minden szükséges eszközzel, bottal, paprikaspray-vel, de végül egy határozott rászólás is visszavetette Maci harci kedvét. És fent az erdőn, csodálatos volt, Buddy-t hosszan elengedtük, boldogan andalogtunk, mígnem a kanyarból felénk nem rohant egy négylábú. Akkora svunggal, hogy majdnem feldöntött babakocsistól, Buddystól. Nyargalt mögötte a gazdanője, hogy vissza, vissza, de Bukta, mint később megtudtuk, a féktelen, éljünk a mának típus volt. Buddy olyan boldogan vetette magát utána, hogy hosszú percekig hagytuk őket szaladgálni, kergetőzni. Boldog, önfeledt kutyálkodás:)

Zzzzzzz....))))....

Hát pont ezt hallom. Nézem a Bones-t (milyen stílusos sorozat egy kutyás blogra, ugye?) és belemerülök a szétmállott fejeket közelről vizsgálgató szigorú szakértőnő világába, amikor valami furcsa neszt hallok. Fülelek, fülelek, de csak nem jövök rá, hogy mi lehet ez a zaj. Kihallgatózok, hátha kintről jön. Nem. Behallgatózok, hátha a Buddy az. Az nem lehet, ez emberi horkolás. Papám nincsen itt, máshol él, akkor meg mi ez? Kint terpeszkedik egy jóllakott rinocérosz, megevett két pohár tápot, nyakon öntve némi levesmaradékkal és bébikajával, és most zsákmányát emésztgetve fekszik az előszobában. Póriasabb verzióban Buddy úgy horkol, hogy konkrétan semmit, de semmit nem hallok a TVből.
Jujj, most ugatott a szomszéd kutya, horkolás abbamarad, feszült figyelés, önfeledt TVzés!!!

Előre!

Régi úttörő jelszavunkat mostanában a kutya kiképzése során koptatom. Heti egyszer házi kiképzésben jeleskedhetünk a kiskutya és jómagam. tanítómesterünk segítségével. Buddynak és nekem is nagyon jót tesz, nekem talán jobbat, mert a bénázásban igazán erős vagyok. Tesiórákon szüntelen megaláztatásban volt részem, semmit nem tudtam megcsinálni, amit kellett, fél percet lengtem-lobogtam a kötél végén mászás helyett a kettesért, a kis labda dobásnál a saját lábujjamon koppant a labda, a szekrényugrást sejthetitek. Pedig az edzésen nagyon kell koncentrálni, nem csak magamra, hanem Buddyra is figyelni. Utóbbi elég ügyes. És gyors is. Lenne, ha bírnám a tempót és 8 végtag koordinálását. Na mindegy, vissza az előréhez. Ez nem más, mint az előreküldés. A kutyát magam mellett lefektetem, majd gyorsan, egy egyenes vonal mentén kb. 20 lépést előrehaladok, majd a labdát nagyon látványosan leteszem a földre, hogy az eb is lássa, majd visszasietek, felültetem, megpaskolom, felpörgetem, közben szövetnyakörvét fogva, hogy "na, na, odanézz, ott a frankóság",majd kiadom a bűvös szót: "előre", közben jobb karomat előre nyújtom. A kutya nekiiramodik, és a labdához érve fel kellene kapnia azt, úgy, hogy előtte nyomban lefekszik. Hát ez így leírva lehet, hogy nem hangzik bonyolultnak, de rávenni, hogy feküdjön le, nem volt könnyű. A gyakorlatnak amúgy ez a lényege, hogy kiadom az előre vezényszót, a kutya előreszalad, majd feküdj vezényszóra lefekszik, csak most még labdával gyakoroljuk, mert annyira szeret labdázni. Profin taglalva itt találod: http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=99b74e55032730127d6a579
Azért, hogy hamar lefeküdjön, tenni kellett egy s mást, pl. szaladtam utána a vezényszó kiadása után, szinte rázuhantam, hogy tudjak egyet csapni rá, hogy azonnali impulzust kapjon a fekvésre. Pár alkalom ilyen bénázás után, amikor már a röhögőgörcs kerülgetett mindenkit, megszokta, hogy simán lefeküdjön rászólásra is. Szóval most ezt gyakoroljuk.
A dolgozó népért, a hazáért, Buddyért előre. Csak Ő nem mondja rá, hogy "rendületlenül".

Járvány!!!

Írtam a napokban, hogy Buddyboy elkapta a kennel-köhögést (http://buddydobi.blogspot.com/2011/01/kennel-kohoges.html.)
Ma járt itt Csoki kutyabarátunk (http://buddydobi.blogspot.com/2010/07/csoki.html) gazdája és újságolta, hogy az egész Sunny street ettől szenvedett két hete!!! Ki jobban, ki kevésbé jól viselte, de tény és való, hogy egy hétre eltűntek a kuttyok az utcából és otthon lábadoztak, Kihunytak a bandaháborúk tüzei, csak egy, valamiért védettséget élvező kis korcs kutyalány tartotta a frontot és társaság híján magát idegesítette.
Jó a rosszban, hogy ezek szerint a roppant ellenszenves, agresszív, bugris, bunkó Maci kutya is biztos elkapta. Legszebb öröm a káröröm (ha más nincs...)

(kép innen:www.epa.oszk.hu)

Csikócsőr

music-says-it-best.blogspot.com

Buddy mostanában nagyon kezes. Sokat és szépen dolgozik, engedelmes, mozdulatai pontosak, begyakoroltak. Korábban lassan feküdt, de mostanában sokat gyakoroljuk a fekvést és már nagyon megy neki. Ha evés előtt kell feküdnie (a sorára várva), akkor nem olyan gyors, mint kint a pályán. Hanem lábát komótosan, szépen előrenyújtja, nyakát szintén megnyújtja, majd lassan lecsúszik a teste a földre, másik mellső lába pedig utoljára érkezik a talajra. Olyan, mint a Harry Potterben Csikócsőr! Ha pedig a lábtartást nézzük, kísérteties a hasonlóság.

Etikett-protokoll

livornodailyphoto.blogspot.com

Az ajtón nem illik berontani. Ez köztudott, Buddy mégis rengetegszer berontott már. Hallod a nagy robajt, ahogy szalad a teraszon, majd hatalmas ugrás, dörrenés, kilincs le és beszalad a konyhába egy nagy cula kutya. Körbenyargal, ha éppen a konyhapultnál állok, rátaszít, ha nem, akkor is ezer sárnyomot helyez el a gránitszürke kőre. Bosszantó egy dolog, na. Többször tettünk kísérletet már arra, hogy erről leszoktassuk. Volt hirtelen nyakonöntés, szigor, ecetes vízzel sprézés, olcsó dezodorral sprézés, ráförmedés, csak hogy a leggyakrabban alkalmazottakat említsem. Végül sikerült addig eljutnunk, hogy ha együtt érkezünk az ajtóhoz Buddy-val, "ül" parancsszóra leül és csak akkor jön be, ha már mindannyian áthaladtunk a fotocellán, és erre engedélyt kap. De még mindig megoldatlan volt az előrontós behatolás. Az élet ezt is megoldotta. A minap porhó esett, finom csúszós réteggel bevonva a teraszt. Buddy azt már megtanulta, hogy ilyenkor a kanyarban lassítani kell, mert ott csúszik. De az ajtónál nem tudta ezt a szabályt.
Az alábbiakat észleltem: Buddy rohan, terasz sarkán lassít, majd gyorsít, készül a nagy ugrásra a kilincsre, ugrik, majd egy hatalmas huppanás (Buddy elzakózhatott), majd egy nagy durranás. Kinézek gyorsan és ott áll az ajtótól 3 m-re egy tétova, megszeppent Buddy. Mellette a horgászszék feldőlve.
Azóta nagyon kis diszkrét tud lenni a kisbádi. Elsétál az ajtóig és finoman megkarmolja, jelezvén, hogy "tisztelt gazdáim, kérem bebocsátásomat." És mi kimegyünk és bebocsájtjuk:)

Madarat tolláról

http://www.kokay.hu/marokko01f.htm

Kitettem az etetőt még karácsony előtt, majd egy szép darab szalonnát. Kicsiny gyermekkoromból úgy emlékszem, hogy a szalonna is jó szolgálatot tesz a fázós madaraknak, elcsipegetett zsírját beépítik, melegíti őket. Hát jól nem ez van. Hanem teljesen hidegen hagyja a szárnyasokat a dolog. Kivéve egy újdonsült szárnyast, egy nagy méretű, hattyúként elnyúló lényt, aki ugra-bugrálva próbálta megszerezni a számára nyilván elérhetetlen ágra kitett szalonnát. Sokáig nem adta fel, hosszú lábait feltámasztotta a fa törzsére és próbált felhúzódzkodni. De nem olyan hatékonyan, mint a kecskék egy marokkói oázis argana fáin... pechére...

Auuuuuu(gmentin)

Múlik már a kennelköhögés, de elég lassan. Normál esetben a lefolyása a következő: a kutya elkezd irtózatosan hörögni, mélyről jövő fulladozással, elég rémisztő hallgatni. Ez már okot adhat a gyanúra. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ilyenkor már elkapta a vírust, ami ezt okozza. Az orvos ilyenkor általában Algopyrint ad, napi egyet kapott Bádszor, majd ha megjelenik az orrváladék (sárgás, brrr), akkor elindult a bakteriális felülfertőzés és onnantól jön a jól bevált antibiotikum. Jelen esetben Augmentin. Egy jól megtermett állat, mint Buddy, közel 40 kg-t nyomva napi két szemet kap belőle, reggel és este, evés előtt. A gyógyszerész javaslatára májkrémben adtam be, nossss, tényleg bevált, nyelte, mint kacsa a nokedlit. Meg ápolgattam persze a jószágot, még kétszer főztem "kiütős" levest, benne minden földi jóval és gyógyteákat is. Bádszor lábadozik, az Augmentin megtette hatását. Még egy hét kutyasuli nélkül, mert még fertőz, de jövő héten back to life! És ha már teljesen meggyógyult, plusz még két hét, megkapja a kombinált oltást. Mert az jó erre is. Többek között.

Kennel köhögés

http://www.gettingadog.org

Na, jó sokáig elhúztam, hogy végre írjak, egyfelől elkezdtem dolgozni és nincs időm, másfelől valami frappánssal akartam nyitni az évet. Addig-addig húztam, halasztottam, hogy Buddy adott egy apropót. Az egész ott kezdődött, hogy leugrottunk az állatorvoshoz a múlt héten, hogy veszettség ellen beoltassuk és ott hülye fejjel rákérdeztem, hogy a régóta esedékes kombinált oltás jó lesz-e majd a kennelköhögésre. Pech.... Tegnap este Buddy elkezdett hörögni az udvaron, még vacsora előtt, úgyhogy félrenyelésre, egyéb gondokra nem gyanakodtunk, max. arra, hogy leslukkolt egy adag havat. Hát nem. Éjszakára már hörgött, öklendezett, teljesen készen voltam, őriztem, hivogattam állatorvosi ügyeleteket, stb. Persze senki nem veszi fel, de egy igen, elhadarom a gondomat, mire az úr: hölgyem, én a portás vagyok, de szerintem abból, amit elmondott, nincs sürgősségi ellátásra szükséges. Elhittem:) Aztán ma reggel hívtuk Ildit, Buddy oktatóját és barátját és egyértelmű lett, kennelköhögés http://www.haziallat.hu/kutya/betegseg-gyogyitas/kutya-betegseg-kennel-kohoges/2448/. Ez egy csúnya, makacs betegség, olyan, mint az influenza, leveri a kutyát, rémesen köhög, akár az öklendezésig. A fázisai: 1) vírusfertőzés 2) bakteriális felülfertőzés. Remélem, a második fázist elkerüljük. Buddy most pihen, nincs suli, mert fertőző, nincs labda, paskolás, csak nyugi, finom foglalkozás, kevés hóban ugrálás. Napi egy Algopyrin. És a gyógyírok! Finom levest főztem Neki estére, benne darált hús, gyömbér, zeller, szegfűszeges hagyma és egy nagy adag kakukkfű. És persze rengeteg kamillatea. Kis Bádszor, beteg kis kutymorgónk.

Madarak

Buddy naphosszat heverészik, úgyhogy most írok valami másról, azaz másokról! Mégpedig kitettem két madáretetőt a kertbe! Ez már régi hagyomány nálunk, a Papámtól tanultam a madarak szeretetét, amióta az eszemet tudom, eteti a madarakat. Ha fészket raknak nálunk a rózsalugast tartó vascsövek tetején, főtt tojást és reszelt sajtot visz a fiókáknak, ha pedig beköszönt a tél, elkezdi feltölteni a kerti etetőket maggal, és öregebb szalonnadarabok is kikerülnek az ágakra. Sőt, a falánk macskákat is folyamatosan üldözi! Szóval madárbarát kertben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran betegeskedtem és olykor szomorú kis napjaimat tényleg feldobta az etető és a köré gyűlő madársereg, amire pont ráláttam az ágyból. Órákig el bírtam nézegetni. És tavaly a nővéremtől kaptam egy szép etetőt (Ő is függő:)) és onnantól már én is madárbarát kertgazda vagyok! Pont most vitattuk meg a karácsonyi asztal mellett, hogy mennyi madár gyűlik össze rendre az etetők körül. Meg is említettem, hogy egyre több fajta jelenik meg, kezdték a széncinegék, majd a kékcinegék, aztán jöttek a verebek, a rigók, most már van rozsdafarkú, tegnap két vörösbegy. Mára beköszöntött egy sármány és két tengelic (hűűűű, azért ezeket ki kellett google-izni...), és a végén egy gerle. A tesóm viszont beszámolt róla, hogy náluk már harkály is evett, na ez überelhetetlen.
Summa summárum nagyon szép látvány, Benőke is odavan érte. Rendszeresen hordom ki a magot, mert fontos, hogy ha egyszer ideszoknak, mindig találjanak ennivalót és a hófödte tájban nagyon nagy az étvágyuk. Egy hónap alatt betermeltek két kg magot, de a látvány mindenért kárpótol.

ui: két óra sem telt el és már másodszor járt itt egy HARKÁLY!!!

Facebook stories

Annyira cuki kis ismerős van Buddy FB barátai között, Gus Dobermann. Mindig történik Vele és kis társával valami érdekes, most pl. nem mehetnek sétálni, mert megsérült a mancsa. Valami ír farkaskutyától riadozott és közben rosszul lépett, vagy mi, de annyi a lényeg, hogy nincsen séta. És ilyen arcot vág mindehhez, teljesen lehidaltam:)
Buddy-nak is volt már epizódja ír farkassal, fent az erdőnél és lelkemre mondom, nagyon megijedt szegénykém, pedig egy fiatalka kutyus volt az ír lovag, kevesebb, mint 8 hónapos, míg Buddy már 1 éves múlt. Szóval fent az erdőn ment a játék, handa-banda, mikorra megjelent az ír farkas egy másik kuttyal és gazdával. Buddy pedig annyira megijedt a hatalmas méretektől, hogy teljesen összezavarodott, végül lefeküdt a földre, hátha elmegy a szörnyeteg (ahogy Gus hívja a bejegyzésében:))
Hiába, ez ilyen egyszerű a kutyáknál, aki nagyobb, attól félni kell és punktum.

(kép innen :http://www.facebook.com/home.php#!/photo.php?fbid=1387499027858&set=a.1133845286673.16722.1843534687&notif_t=like)

Muddy Buddy

Hol is kezdjem...
Unalmasabb és kispolgáribb végéről megfogva: "jajjjajjjajj, meg kellett volna már csinálni a kertet, körbe-körbe karikába lejárókövezni..., de a pénz,..... meg ugye a körülmények,..... meg az a sok szimmetria, ami lesz a kövekből....., a szép zőőőd gyep és rengeteg gyephézag között"
Lazábban: "baromi nagy a sár, majd csak tavasz lesz egyszer, meg valaki a kertet is megcsinálja....talán"
Dühöngve: " december 23-án a francnak nem a hóesésben gyönyörködök? 3 napos eső után a Szigeten kisebb sár volt, meg még búfelejtőt is szorongattam a kezemben folyamatosan, az is segített"
Summa summárum irtó nagy a sár az udvaron. És a kisBuddy ebben boldogan szaladgál, bundáján és virágszirom tappancsain tetemes mennyiséget behordva a házba. Ahol most volt nagytakarítás. Gondoltam, karácsony előttre kérek segítséget, jött is két kedves hölgy és megindult a súrolás-múrolás, a tisztítás, takarítás. A végén pedig a konyhakövet hatodszorra felmosva ilyet hallok: "én mindjárt sírógörcsöt kapok. Ennyi után is tiszta sár..." Ez nekem és Buddy-nak is szólt, aki tényleg elképesztő állapotba dobja a ház azon részeit, ahol megjelenhet.
Korábban egy picit zavart csak ez, a nagytakarítás árát kifizetve viszont görcsösen lesem, hol egy porcica, hol egy piszok, és tessék, Buddy berohan és minden tiszta, tiszta dzsuva.

Om, Om, lazítanom kell, még el sem kezdődött a karácsony, ez pedig az ünnepi vacsorán is részt fog venni, révén, hogy a konyhában lakik.

Boldog szülinap

Ezt alig hittem el, Buddy 41 szülinapi gratulációt kapott a Facebookon! Na, ezt add össze (nekem nehezen ment a számolgatás:)! A világ minden tájáról, Spanyolországtól Indiáig. A mi kis Buddy-nk:) Ati mutatta este, és (szégyen és gyalázat) akkor esett le, hogy a kistöki bizony két éves lett. Egyéb jelekből  - mint a szó nem fogadás és társai - már észrevettem, de a konkrét esemény kiesett a fejemből. Bezzeg tavaly... amikor még a teljes fókusz a kiskutyára áradt, akkora cécót csaptunk körülötte, hogy csak na.
Nem baj, most majd a kisJézust várjuk, már megírtam Buddy nevében, hogy mit hozzon, el is hozta, csak a fa alá kell tenni. Beszámoló majd akkor. Addig is Isten éltessen kicsi Bádszor, Te lókötő.

East Side, West Side

Kedvenc jelenetem volt az Ali G inda House-ban (http://www.filmkatalogus.hu/Ali-G-Indahouse--f12606) az East side és West side "bandaháború". Valami hasonló történik most az utcánkban. Buddy képviseli a West side-ot és Maci kutya az East side-ot. Aki megint kiszökik a kertjükből és szabadon garázdálkodik, de már nem meri Bádszort idegesíteni a mi kerítésünknél, csak messziről, és azzal, hogy körbejelöli az utcát. Buddy a kerítés mögül hörgi, hogy "West side is the best", de Macit nem érdekli mindez... Eddig kb. ez volt a felállás. De most Buddy megelégelte, hogy a Maci állandóan átjár megszentségteleníteni az Ő West side-ját és ma majdnem a tettek mezejére lépett. Ehhez két dolgot kell tudni.
1. Maci anno megruházta Buddy-t, amikor nem engedtem neki a visszavágást, ld. korábbi bejegyzés.http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html
2. Mostanában kiengedjük Buddy-t szaglászni a kapu elé, a mi kis utcánkba, hogy kicsit levezesse az energiáit.
Szóval ma megint jött a Maci, fel is hívtam rögvest a gazdáját, aki újra ígéretet tett, hogy megcsináltatja a kerítést, amit egyre kevésbé hiszek... Buddy ordított derekasan, Maci tisztes távolságban jelölgetett, majd zászlós álló farkát lengetve diadalmasan elvonult. A vihar elült, eltelt pár óra, míg útnak eredtünk és ki is engedtem előtte Bádit futkozni. Aki nem felejtett. Hanem elkezdte módszeresen felderíteni, hogy hol járt a Maci-gyerek, és visszajelölgette a vizeletpettyezett sarkokat. Ahogy ezt a tevékenységet végezte, egyre jobban felszívta magát és egyre távolodott a kapunktól. Olyannyira, hogy már vissza sem bírtam hívni. Lement az útra, Barni (Maci volt csatlósa) portáját is megjelölte, majd legnagyobb bánatomra Maciék felé vette az irányt. Rohanni kezdtem, mert ilyen még nem volt, Buddy pedig a füle botját sem mozgatta a hívásomra, és közben egy autó is jött. Már majdnem az East side demarkációs vonalát is átlépte, amikor szembejött egy, egy, jéé, egy öreg néni. Ilyet se nagyon látott Bádszor mostanában, közben hátulról egy terepjáró is megérkezett, és én is lélekszakadva. Bádszor az autó hangjára megfordult, majd meglátott engem, aki bőszen labdát lengetett, amire ösztönösen rámozdult. Gyors "megbilincselés" és visszatoloncolás a nyugati oldalra. A balhé most elmaradt, és ha rajtam múlik, el is fog. Bádócska marad a kerítés belső oldalán.

Este jó, este jó,

Bádi kis Csipkerózsa korában

este mégis jó, apa mosdik, anya főz (?), és a Buddy horkol. De annyira, hogy a Fábry-showt sem bírom zavartalanul nézni, mert konkrétan beleröfög, hörög, morog, belekorrog az éterbe a kutyaúr. Megfigyeltem, hogy néha úgy horpaszt, hogy a ketrec falára oldalvást odadől, a feje függőlegesen fennakadva a rácson és akkor szokott ilyen hangokat hallatni. Ati a múltkor vacsora közben (mert ugye mégis főz az anya...) elkezd fülelni. "ez meg mi?" Hát a Buddy:) Nyáron elküldöm a szellemvasútba, kereset kiegészítésre. Ezzel az orgánummal garantált a jatt.

Kiképzés

egy régi kutyasulis kép

Nem nagyon bírtam belenyugodni, hogy a kutya bünti sokáig tart. Buddy is össze volt zavarodva, nekem sem volt komfortos egy összezavarodott Buddy. Úgyhogy megkértem Ildit, hogy kezdjen újra járni hozzánk. Ati helyett most én fogom képezni az ebet. És akkor nyájas lesz, mint egy kisbárány és a talpam nyomát is megnyalja. (meg a tíz ujját, bár azt rendszeresen, sőőőt, egyéb testrészeit is, de ezt most hagyjuk, azt magától is megteszi). Múlt pénteken kezdtük. Anyóskám vigyázta addig kisBenőt, mi pedig a havas latyakban gyakorlatoztunk. Ügyes volt a Buddy, de nem tökéletes a párosunk, nem vagyok elég kemény. Hmmmm. Mindig ez van, nem bírok elég keményen odavágni. Inkább pofázni szoktam a civil életben is, de Ati szerint úgy semmi esélyem fegyelmezni, hogy "kedves Bagoly úr, hogy szolgál az egészsége?", majd menekülök a rám ugráló sáros mancsok elől. Szóval csak a duma, pláne a bagoly uras cizelláltság, mit sem ér, ettől nem fog tisztelni az eb. Pedig kell a R-E-S-P-E-C-T. De Ildi fantasztikus tanár és úgy belém rögzülnek a parancsszavak, mozdulatok, hogy csak na. Pákk, pákk, visszhangzik a fülemben és már térülök, fordulok és a kutya ül, fekszik, pipiskedik, reménykedik, jutalmazódik, helyben maradódik. A héten már háromszor gyakolroltam vele, mert fejben kell lefárasztani, attól fekszik utána szépen, mint egy sezlony-dísz. De annyira kifárasztom agyilag, hogy most is, a mai késő délutáni trenírt követően, vacsora helyett a ketrecében alszik. Nem is evett....