Raülni egy dobermannra?

Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet egy művészemberre (Szőke Miklós Gábor), aki dobermann ihlette bútorokat készít. Ha Buddy már amúgy sem jöhet be a nappaliba, lehet, hogy veszek két ilyen széket, hogy ne kelljen a tökéletes formákat a szobában sem nélkülöznöm. (persze a kupírozott fülek nélkül:)).

http://www.trendguide.hu/?targyak/762-dante-birodalom-butorai

Avatar

A kis Buddy ugye a lépcsőfordulóban alszik és folyamatosan csinálja ott a kis manővereit. Arra ügyel, hogy látványos, radikális megmozdulások helyett stikában cselekedjen, az előző ugyanis akár kizárást is maga után vonhat. Helyette titokban, osonva tevékenykedik. A tevékenységek folyamatosan az alábbi két területet célozzák: kajalopás és kisfiúnk plüsscuccainak elcsenése. És néha kiegészül a "hol is aludjak" ha nem a már amúgy is tuti helyen. Szóval lássuk csak a legutóbbi manővert, amivel nevezném Buddy-t a James Bond 007es versenyre. A képek mindent elmesélnek. Hogyan csinálta, hogy ilyen frankó alibivel fedezte magát, nem tudom....

PomPom meséi

"Hogy kicsoda PomPom? Nem ismeritek? Hát hol ilyen, hol olyan...".
Most éppen egy sajátos formációt vesz fel és dobermannak álcázza magát!
Volt még régen, hogy csak hárman voltunk, Ati, a kiskutya meg én. Akkor még a szabályok is lazábbak voltak, minden csínytevésre jutott négy felnőttkéz, két felnőttagy. Minden autós utazásra jutott egy gazda, aki a csomagtartóban csücsülő és folyton előreavászkodó Bádszorgót szórakoztatta, foglalkoztatta, kordában és karban tartotta. Akkor még az azóta jól bevált és kábel kötelegővel bombabiztosan rögzített kutyarács sem funkcionált, úgyhogy Buddy-t tényleg csak saját hangulata mentette meg, hogy előremásszon. De minek is mászna előre, mikor kéznél, azaz állnál van a gazdanő, akinek a haját lehet nyalogatni, a fülét szaglászni, vagy csak nemes egyszerűséggel, a fejét a gazdanő fején pihentetni. Ha valakinek volt már ilyenben része (és most ne ragozzuk, hogy ilyen szitukban Buddy hol érezte magát a rangsorban....de az biztos, hogy átmenetileg én mögé kerültem...), az tudja, hogy egy jól megtermett 45 kg-os kankutya fejének súlya sem a pillecukor kategória. Nem beszélve az erős csontozatról (állcsont!), ami kvázi olyan, mintha egy vasúti síndarabot egyensúlyoznál a fejeden.
De azért különleges élmény:) csak egy pillanat alatt rászokik az állat, úgyhogy tán nem érdemes kipróbálni.

Négy dobverő

Gyermekünk élelmezése komoly elköteleződést vált ki belőlem, próbálok frisset, finomat, változatosat, egészségeset főzni. Nem egyszer előfordul azonban, hogy vacsoraidőben kinyitom a hűtőt, és mivel az ebédet nem akarom felszolgálni, hideget meg nehéz adni a sok adalékanyag miatt, gyorsan főzök valamit. Így volt ez a minap is. Csirkecombot sütöttem párolt zöldséges rizzsel és boldogan tálaltam a trónörökösnek, aki csak ennyit válaszolt "Anya, nem ebéd!" Azért egy pár falatot sikerült belediktálnom, de megnyugodtam a tudattól, hogy holnap ebédre viszont egy finom, laktató étket tudok szervírozni. Fürdetés előtt előkészítettem a hűtésre a finomságokat, egymás mellé sorakoztatva a csirkecombokat a rizses zöldéságyon:) Aztán fürcsi, majd orrszívó-porszívó:( melyet a két szülő közösen végzett a kiméletesség és kellő figyelem végett. Buddy mindeközben fent aluszkált már a helyén boldogan megvacsorázva. Kb. 3 percet töltöttünk a fürdőszobábanaz orrszívózással és mire kimegyek, Bádszor kis testét veszem észre a konyhaasztal mellett. Ott szagolgatott valamit a konyhakövön nagy elmélyülten, amiben a zöldséges rizságy maradványait véltem felfedezni. De jajj, hol vannak a csirkecombok? Buddy egy falásra eltüntette azokat is. Nem is tudom, miért aggódtam jobban. Hogy helyből agyoncsapom, vagy hogy a csirkecsonttól lesz valami baja (mert ugye nem ehet csirkecsontot, bár ő húst sem nagyon...nem bírja a gyomra). De kit érdekelt ez akkor? Inkább majdnem agyoncsaptam. Asztalról lopni kaját.... megint kezdhetjük a trenírt....

Kleptomania

Ez sem egy új keletű téma, mégis újra és újra megdöbbent, hogy a dobermannok milyen lopkodósak. Írtam erről már korábban is, hogy kisfiúnk állatkái rendre Buddy ölelő karjai között végzik, hogy aztán a felismerhetetlenségig összenyálazva kerüljenek elő. http://buddydobi.blogspot.com/2010/10/toy-story.html
Ez volt már a tapasztalat Ati előző dobijánál is, Gyulánál, aki a szőnyeget szerette elrabolni, valamint a telefonasztalkáról az azidőtájt oly népszerű Signetta-t. Fejét a csöppnyi, ingatag telefonasztalkára tette, oldalra fordította, majd óvatosan agyarai közé vette a vékony tollat és iszikiri.
Nálunk is az áldozatok száma folyamatosan bővül, hiszen gyermekünk újabb és újabb játszótársakkal gazdagítja birodalmát. Az egyik új kedvenc az ún. anyamaci, aki egy kedves jegesmedve, semmi anyás nincsen benne, mégis így hívják. Másik jellegzetessége, hogy rögvest látszik rajta, ha "tilosban jár", azaz viszik szegényt, mert a szép, krémszínű bunda azonnal csatakos, barázdás lesz, amint a kutyanyállal akár egy rövid időre is érintkezik. Többször volt már kimosva, mint ahányszor gyermekünk magához ölelte...
És a notoriussághoz egy dolog járul még, a gyorsaság! A múltkor Atit felhívtam, mert az altatás egyik kelléke pont hiányzott. Lementem keresni, addig Ő volt az utóddal. A két mozgás között kb. 6 mp telt el. Amely idő alatt Buddy lerontott a konyhába, ellopta a szirti cápát az asztalról (szőrös az is, don't ask me why...) és már a karmai között hevert. Slider kis köccs ez a Buddy....

Rekviem egy golfkesztyűért

Volt úgy, hogy elkezdtem golfozni. Egy kedves barátnőm jóvoltából IGEN kedvezményes, azaz ingyenes golf-edzési lehetőséget kaptunk, és elkezdtünk buzgón eljárni a high society-ben nagyon is kedvelt, posh sport egyik Mekkájába. Ment az edzegetés, de számomra hamar kiderült, hogy  - ahogy a többi sportban sem jeleskedtem sajnos sosem - , a golf sem fogja megtörni az "átkot". Ami viszont jó a sportban, hogy elkezdhetsz vásárolgatni csillió-billióért mindenféle cuccokat magadnak, a cipőtől a pulcsin és nadrágon át a többi eszközig és kiegészítőkig. A méretre gyártott ütőkészletig és a legfrissebb trendeket követő szettekig szerencsére nem jutottam el, de egy kesztyűbe sikerült beruháznom. El is mentem, meg is rendeltem a bal kezes fehér, csodálatos bőrkesztyűt ( én nem tudtam, pedig tök logikus, hogy elég belőle egy db is..) és alig vártam, hogy megérkezzen. BOLDOGAN fizettem ki a szemérmetlen összeget, hogy aztán még két, azaz két alkalommal használjam, mert közben kiderült, hogy gyermekáldás elé nézünk és ekkor bizony a törzscsavaró mozdulatok nem ajánlottak.
De hogyan lesz ebből kutyás sztori? Hát úgy, hogy Buddy is megrögzött (Ő tényleg...) labdarajongó és reggel, este kihagyhatatlan egy nagy, trükkökkel teli labdazsonglőrködés. A nemes feladat többnyire Atira hárul, de most, hogy megint lesz több időm, átveszek pár szeánszot. Amivel sajnos együtt jár, hogy a mangón, a petrezselymen, az osztrák télifagyin és a szotyin kívül a kutya nyálára is allergiás vagyok. Egyszerűen feloldja a hámszövetetet a kezemen... Próbálkoztam mindenféle kéztyűvel, a Michael Jackson-os ujjberagasztáson és a fehér síkesztyűn át(amiben max. tényleg síbotot lehet fogni) a különböző textil és kötött kesztyűkig, mely utóbbikon akadálytalanul átáramlott a nyál a labdák zsinórjáról.
Nem így a hófehér golfkesztyűn. Mert az telitalálat. Nem erre fejlesztették, szentségtörés is talán, de kit érdekel:) Legalább némi hasznát veszem és előjöhetett a fiók magányából, ahova két éve száműztem.

Évnyitó vacsora a kutyasulival

Olyan jó kutyaiskolába járunk!!! A Budakeszi Kutyaiskola több mint félszáz, ha nem már száz tagot számlál, nézzétek meg a közösségünket a Facebookon is. http://www.facebook.com/#!/BudakesziKutyaiskola
A heti két kiképzésen felül (szombatön 9-től és vasárnap 3-tól) rengeteg programot szervez Ildi és segítői, no meg az iskola lelkes tagjai. A rendszeres kirándulásokon felül most egy ünnepélyes évnyitó vacsorára jöttünk össze a Pesthidegkuti kutyasulisokkal együtt Budaörsön a Kerék vendéglőben (akinek tulajdonosai szintén kutyasulisok, ráadásul dobisok:)) Voltunk vagy 70en! És a kutyák még sehol...:)
Volt megnyitó, finom vacsora, kvíz, és vicces tombola!!! Ahol életem párja nyerte a fődíjat!
Komolyan, nagyon szeretem ezt a közösséget, olyan érdek nélküli, a kutyák szeretete által összehozott társaság.
Egy közös témánk legalább is mindig van:)

Buborékok

Kisfiúnk nevelgetése számtalan új kellékkel, játékkal gyarapította a már amúgy is a megtelés szélén álló házunkat. De az egyik eszköz nagyon szórakoztató elfoglaltságot hozott mind a gyereknek, mind a kutyának, a BUBORÉKFÚJÓÓÓÓ! Minden kutyagazdának javaslom, hogy szerezzen be egy buborékfújót és fújdogáljon a kutyájának szappangömböket. Buddy annyira ráindult, hogy megállás nélkül kergette, pukkantgatta, kapdosta, eszegette a buborékokat, a kisbenőnek alig hagyott belőle. A vicces látványon felül igazi előny, hogy mindezt a széken ülve is lehet végezni, csak egy tanács van, ha nagy termetű kutyával mutatjuk be a cirkuszi mutatványt: lehetőleg ne közvetlenül a szánk elé fújjuk a buborékot, mert a botor eb bizony oda is felugrik.

Rakok majd fel videót, ha végre meg bírom csinálni a youtube-os profilomat... addig bénáztam, míg elrontottam, brrrr:(

kép innen: www.vator.tv

Fetisista

Ez a lökött Buddy vacsora után szépen felmászik a lépcsőfordulóba és ideális esetben ott aluszkál. Aztán menetrendszerűen 10kor lejön inni. Utána még visszamegy és kb. 11kor kimegy ordítani egyet a szomszédokkal. Utána már békésen szokott telni az este. De most, hogy kifelé megyünk a fagyból, a kisállat energiaszintje ugrásszerűen megnőtt. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy kb. egy éve nem ugrott rám, két napja meg örömfutással kombinált ledöntési kísérleteket produkál, amik nem tesznek jót a lila gyapjúkabátomnak. Hanem visszatérünk a dedós korához, amikor állandóan a ruháinkat lopkodta, hurcolta, alázta, gyalázta. Ez történik most is.... Tegnap arra megyek fel, hogy ellopta a harisnyámat a fürdőből és az egyik szárát úgy ahogy van, lerágta. Boldogan feküdt rajta, nem akartam hinni a szememnek, a harisnya torzója ott lifegett a mancsai között.

Most mégis hogy van ez a "feje lágya" dolog? Meddig kell várni, amíg benő????

http://bestsoylatte.blogspot.com/view/classic?z Kép innen

Madáretető

Itt van az ősz, itt van újra, és megint kitettem az etetőbe a napraforgómagot, plusz két, azaz három nagy hálós faggyúgolyót. Szép magasra kötözgettem a golyókat, Buddy buzgó asszisztálása közepette. Nagyon izgatta őt a faggyúlabda. El is kezdett ugrándozni utána, mire még magasabbra kötöttem. Aztán indult a nap, és elmentem dolgozni. Délután kisfiam izgatottan mesélte az otthon történteket: "Anya (ez volnék én), pipimemme (ez a madáreleség), labdamemme (ez a faggyúlabda) és Buddy". Mondom, micsoda? És megismétli: "labdamemme és Buddy". Kinéztem az ablakon és tényleg. Buddy befalta az egyik faggyúgolyót. Legalább most nem negyed kiló szotyit evett meg, mint annak idején, amikor négy hónapos korában egyedül hagytuk pár órára a konyhában. De valamiért veszettül vonzódik ezekhez a madár-cuccokhoz...
Azóta már újabb labdák kerültek ki, aminek átlag 50%át Buddy fogyasztja el. Az utóhatásokat inkább hagyjuk....

Mama kedvence

Buddy megszerezte a strandtáskát

Ati elzúzott egy fiús hétvégére, hármasban toltuk Beni, Buddy és én. Kicsit tartottam ettől, mert korábban sosem maradt el a Buddy, ha nincs itthon a falkavezér. Úgyhogy elkerülendő a hiperséget, elvittem egy nagy sétára, meg rengeteget labdáztam vele mindenféle trükköket alkalmazva. Aztán már fél hétkor megvacsoráztattam finomabbnál finomabb falatokkal, majd felvonszoltam a lépcsőfordulóba és aludni tért. Na jó, egy kicsit kellett kiabálni, de hát ez igazán belefér egy dobermann nevelésébe. Így is ment szépen a péntek, a szombat és a vasárnap, amikor Atit éjszakára vártuk. Gondoltam a kutty már biztos alig bírja, ilyenkor már előre szokott siránkozni, kb. fél órával az érkezés előtt, hogy engedjem ki, hogy a kapuban várhassa a kisgazdát. Aztán késett a repülőgép, és hajnali kettő lett, mire befutott családunk feje. Vártam a boldog viháncolást, de semmi. Kiskutya meg sem rezzen, kiskutya alszik, kiskutya finom falatokról álmodik.
Ati enyhén csalódott volt és azt mondta, hogy teljesen elrontottam a kutyát a három nap alatt. Igaza van, az egész hétvégén végig falatokat kapva utánam koslatott és állandóan a lépcsőfordulóban henyélgetett...

Kutyaszőr

Egyszer régen Angliában jártam és mint annyian, én is családnál laktam. Ott már akkor dívott a pet-kultusz, együtt élt macska, kutya, anya, apa, gyerek, bébi, aranyhal, és nyúl. A kis totyogós gyerek szaladgált a lakásban, cumija ki-kiesett a szájából, majd odalépegetett hozzám és látom ám, hogy 20 centis aranyszínű retriever szőrök kandikálnak ki a szájából..... Talán ott kezdődött, hogy ha egyszer lesz kutyánk, csak rövidszőrűt választok.
A dobermann kutya választásának egyik - most már tudom, hogy csak vélt - előnye volt, hogy rövid szőrű, ergo nem vedlik annyira, mint a szép bundás juhászkutyák. Ildi kutyaszakértő barátunk mondta, hogy erről megkérdezhettük volna korábban, (már ha akkor ismertük volna), mert hogy ez egyáltalán nem igaz.
Úgy vedlik a Buddy kutya, hogy minden, MINDEN és MIIIIINNDDDDEEEEN tiszta kutyaszőr. A padló. Az előszoba szőnyeg. A lépcsőforduló. Korábban még a mosógépben mostam Buddy cuccait, úgyhogy a mosógép anno. Az orrszívó porszívó:( pfujjj, de hát micsinájjak? Benőke csak úgy hajlandó megengedni ezt a macerát, hogy ha előtte porszívózza egy kicsit a fürdőben a mackó orrát is, majd hanyagul ledobja a csövet. Leesik a földre. = Kutyaszőr... Pedig Buddy be sem mehet a fürdőbe, mint ahogy rengeteg egyéb helyre sem. Ami szintén kutyaszőrös, pl. a nappaliban a szőnyegek ALJA (?!??!). Meg az autó is. Meg az asztalterítő, mert odadugja néha a fejét. Néha komoly kérdőívezést csinálok egy-egy vendégség előtt, mert nekünk természetes, hogy a kutya bejön, de sok embert biztos zavar. Szóval ha már két órát flambírozok valami kimondhatatlan nevű ételt, ne azért ne fogyjon el, mert a kulináris élvezetet megzavarja az esetleges kutyaszőr.

Tényleg úgy érzem, hogy már sokat lazultam Anglia óta, de valahogy most elegem lett. El is mondhatom, hogy az én kis kutyasz(a)ros életem már sokkal inkább kutyaszŐrös.

Egy cica, két cica...

A múltkor olyan volt.... Kint hagytam valamit a kocsiban és kimentem a zimankóba, már jócskán be is sötétedett. Buddy persze velem nyargalt, a zsákutca előnye. De míg én az autónál matattam,  egyből be is rohant a nagy árok mellé és eltűnt a sötétben. Kisvártatva kiáltást hallok: "Na, kutya!" Hát nem pont az egyetlen olyan szomszédunk bukkant fel a sötétből, akit magázok??? Gyorsan visszaparancsoltam Buddy-t, be is jött egyből! és lefeküdt, mire felbukkant Kovács úr. Csakhogy nem egyedül jött, pechemre, hanem előtte masírozott két macskája. Akiket Buddy ugyebár utál és üldöz. Gyorsan belekapaszkodtam a fojtónyakörvébe, az ujjtörést kockáztatva, kiskutya meg kezdte az ugrálást, hörgést, szerencsére tekintettel volt rám, mert korábban ilyennél csak a nyakörvénél meg nem tartom. Szóval a kis kompániájuk szépen masírozott, a kutya vonaglott az ujjaim végén, én meg vártam a jó szerencsét, hogy húzzanak már be a kapujukon, mert épp keresztezték volna a mi házunkhoz vezető levonuló útvonalat. Elég gyorsan haladtak, felvillant a reménysugár, amikor az egyik macska elkezd szerencsétlenkedni, VISSZAINDUL felénk és tétován meg-megáll majd nyávog. Buddy romos idegeinek ez már sok volt, iszonyúan hörgött, ugrált. És ekkor a sötétből előbukkant egy pinduri kiscica és az anyja felé bukdácsolt. A kisfiáért jött vissza a mama-macska.
Oké. Buddy nem vett részt anyuka tanfolyamon, nagy ívben tesz az ilyen érzésekre, Ő csak meg akarta volna kergetni a többféle méretben kínálkozó macsekokat. Szerencsére elmásztak lassan, utána elengedtem és belefúrhatta magát a sövénybe, elrohant a kapujukig és kiengedhette a dühét.
Meleg helyzet volt, na.....

kép innen:  www. scratch.mit.edu

Dúla

Ez már jóval későbbről:)

Tegnap este úgy megrohantak az emlékek. Sokáig TVztem és felfelé igyekeztem a lépcsőn, óvatosan egyensúlyozva a lépcsőfordulóban, nehogy rálépjek az ott szunyókáló Buddy kisBalatont megszégyenítő kiterjedésű testére. Ott szuszogott a kis drága és a jelenetről eszembe jutott, amikor kisfiúnk annak idején úgy döntött, hogy megszületik. Éjfélkor kezdődött a "tánc", hajnalra már egyértelmű volt, hogy indulni kell a kórházba. A fájások között négykézláb pihengetve instruálgattam férjuramat, hogy miket pakoljon még össze (mert persze jótanács, óva intés, fenyegetés, stb. ellenére sem volt kész a pakkom). Az egyik ilyen pihenő a lépcsőfordulóban ért. Buddy, aki soha nem jöhetett fel az emeletre (még akkor), már megérezte a feszült sürgölődésből, hogy valami más lesz ma, mint eddig. És ahogy meglátott ott a lépcsőn görnyedezve, felkúszott hozzám, lefeküdt mellém és puha orrát finoman  hozzám nyomva lélegzett, gyönyörű szemeit együttérzőn rám függesztve. Érdekes, hogy ez mennyire bennem maradt. Addig is olthatatlan szeretettel rajongtam Érte, de ez a pillanat örökre a szívembe zárta. A kis dúla-dobermannt:)

Az ugróbajnok

Vasárnap későn értünk ki a kutyasuliba. Elaludt a kis trónörökös és lemaradtunk az engedelmesről. Mi legyen, mi legyen? Valami elfoglaltság mégiscsak kell Buddy úrnak, mert elunja az életét és a mi idegeinken fog hárfázni. Elmentünk hát sétálni a kutyasuli köré és visszamentünk a végére. Egy jó kis apport foglalkozás után Ildiék elővették a palánkot (vagy mit?) és újabb és újabb deszkákat beillesztve minden körben, magasabbra vitték a lécet. A kutyákok ugráltak át sorban. A végén élesedett a helyzet, már tényleg nagyon magas volt az akadály. Már csak Füles, egy szép, nyájas németjuhász szukácska röppent át a magason, mint egy kis balerina, úszott a levegőben. És Buddy kutyánk.  Nekifutás, szarvastartás, a lábak a popsi alá húzva, majd úszás-úszás és földet érés. A legutolsó körben már csak Buddy maradt talpon, oda sem mertem nézni, csak a levegőben úszás résznél. Átvitte!!! És olyan gyönyörű volt közben. Micsoda tálentum ez a handa-banda kutya!

És azóta is, már nem ugrálunk, de még mindig Ő tartja a rekordot a suliban!

kép innen:aritaur.co.uk

És tudja és tudja és tudja...

A minap hármasban töltöttük az estét, Buddy, Benő, meg én. Felmentünk aludni, Bádszorgó pedig jó kutyához méltón lent maradt. Csakhogy elkezdett siránkozni, nyivákolni, annyira nyöszögött, hogy kénytelen voltam már megnézni, mi a baja. Persze nem jöttem rá, ezért kikísértem az udvarra, hadd hűldögéljen, aztán közben majd elgondolkozik, hogy hol is rontotta el az estét. Gyanús volt, hogy rátapadt a kapura és úgy álldogált ott, mint egy Csehov-i nőalak az alkonyatban. 
Ezért motoszkálni kezdett bennem egy gondolat , hogy vajon nem-e a gazda indulhatott el hazafelé esti városi programjából. És lőn, uszkve 10 perc múlva motor zúgás, berobogás, majd kutyadobogás és boldog viháncolás.
Buddy, a mentalista.

Borsószem királyfi

Mindig ez a "hol is aludjak?" kérdés van a dobiknál. Az ismerősök képei azt igazolják, hogy ebből nem csinálnak nagy ügye a liberális gazdák, hevernek azok a dobermannok mindenhol, a hálószobától a nappali pamlagjáig. Nálunk, ahogy erről már pár (szinte az összes....!!!!)bejegyzés szól, hosszú evolcúió, tetetemes anyagi és emberi erőforrás beinvesztálása után, Sziszifuszt követve Bádó a konyhában alszik, csak már nem ketrecben, hanem a szőnyegen. Hogy ebből is miért nem volt jó az IKEAs és kellett a drága egyiptomi gyapjúra feküdni (majd abba fogakat mélyeszteni), részletkérdés, nüansznyi veszteség a dobermann-tartás rögös útjain.
Aztán jött a lépcsőforduló, hogy reggel lebotorkálva az emeletről egyből a kutyában essek hasra, a tetemes szőrről nem is beszélve. De ravasz a gazda. Kicselezi a kiskutyát! Benőke járókája, amit arra használunk, hogy Őt elbarikádozzuk a lépcső veszélyei elől, tökéletesen beválhat Buddynak is. Így is tettem. Barikád! A lépcsőn nem is jutsz fel, barátocskám.
Ma reggel! Boldog kelés, sehol egy állat a lépcsőfordulóban, de ajajajjjajjajj, sehol egy állat a konyhában, se az egyiptomi, se az IKEAs, se a semmilyen szőnyegen. Hol a Kisbádó? Kisebb rohangálás után mit lelek?
BENT a nappaliban, a tabu nappaliban, a tabu ágyon, a tabu párnámon ejtőzik. Esküszöm, komfortosabban aluszkált, mint én valaha... Persze, leszidtam. Sovány, erőtlen kis gesztus volt, eső után köpönyeg.


kép innen: 
http://gyermekszoba.blog.hu/2010/02/12/etsy_com_borsoszem_kiralykisasszony

Scarface

Udvar- és kertrendezés zajlik kiscsanádunknál, kisházunknál. Ezért mindenfelé betonkeverők, téglák, és talicskák hevernek szerteszét. Azaz egy darab talicska, egy ősrégi egyed, aminek a nyeléről lekopott az elmúlt 20 évben a gumiköpeny. Hát nem pont annak rohant neki a Bádó? Annyira sajnáltuk szegényt, ugyanis komoly sérülést szerzett be. Konkrétan szétnyílt a kis arca egy jó 5 Ftos területen, a szeme alatt. Szerencse, hogy csak alatta!!!!
Jó öreg recept, Betadine, bele is nyomtunk egy fél litert a kis arcába. Másnapra nyoma sem volt az előző napi hatalmas sérülésnek. Volt nagy örömködés. Egészen két napig, amikorra kétszerése duzzadt a seb. Majd szétnyílt, folyt a vér, tiszta elvarázsolt kastély horror terme. Megint Betadine, megint kezelgetés. Most kezd gyógyulni. Azóta a talicska be van zárva a pincébe. Ki nem jön, az biztos!!!

kép innen:http://www.layoutsparks.com/1/69986/scarface-request-man.html

Kutya úsztatás

Nagyon sok mindent csináltunk a táborban, hetekig tudnék írni róla, ha lesz időm, fogok is. Most pihenjük ki a "fáradalmakat":)
Az igazi jó hír, hogy ha meg nem is tanult úszni még Buddy, nagy lépést tettünk előre. Emlékszem még, hogy a Lajta-kupán a cipellőm bánta, hogy nem akaródzott az uraságnak megmártózni a kis folyócskában, de a Tiszába azért mégsem kívántam bemenni Vele. Ezért Ildi javaslatára szép fokozatosan és kedvenc "abrakjával", a labdával vittük be. Először hagytuk, hadd szagolgasson a parton és tegye bele mancsait a vízbe. Majd meghecceltük a labdájával (kölcsön teniszlabdával, mert az nem süllyed el), ezután Ati közel a parthoz bedobta a lasztit, Bádszor pedig kisebb izgatott ugatások után kihozta. Aztán még messzebb dobtuk és így tovább. Ha nagyon messze ment, ugatott keservesen:), hogy miért is nincs itt az Ő zsákmánya. Mivel leért a lába, elég messze bement, kifelé pedig kecses bakugrásokkal szökellt. Nagyon élveztük, büszkék vagyunk rá. A hét folyamán még többször "megúsztattuk, majd teszek fel videót is:)

Kutyás tábor

Holnap kezdődik a kutyás tábor. Egy hét együttlét a kutyasulis társakkal és a hű ebekkel. Legalább 20an, ha jól sejtem és legalább ennyi kutya. Sarud, Tisza-tó, szuper programokkal. Élménybeszámoló következik. Most mindannyian készülődünk a "nagy" útra. Kutyaketrec, babakocsi, bőröndök, kisfiúnknak biokaják, gyümölcsök, fürdőcucc, horgászcucc, szúnyogháló. Nagy autóval megyünk, de nem hinnétek el, hogy már egy gombostű sem fér el.
Holnap irány a Tisza!!!!

kép innen:   
http://laikushomeopatia.blogspot.com/2011/06/homeopatia-csaladban-utazasi-hanyinger.html