Az Állatok Világnapja

Figyelem, figyelem, október 2-án, szombaton lesz az állatok világnapja, és ezen apropóból Buddy első nyilvános fellépése a Budakeszi Vadasparkban. Családi program. A nyájas dobermann pedig majd ül-fekszik-engedelmeskedik, a végén pedig csibészel. Fényképes beszámoló az esemény után.
Buddy és társai délután három órakor lépnek fel. Szerintem kb. a véreb bemutató után. Én már láttam a vérebet, nagyon kis helyes jószág:)
Ha van kedvetek.... http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_43

Tiszta élő gyapjú

Talán még emlékeztek a reklámszlogen folytatására, "semmi sem hasonlítható hozzá". Hát nekem is beugrott ma, amikor szűkebb pátriárkánkban részt vettünk a helyi vigasságok programon, ahol számos kézműves termék is bemutatkozott. Volt ott kecsketejes szappan, háziszörp és lekvár, nemezbábuk, rengeteg kóstolnivaló, egy indián az Andokból alpakka termékekkel, csak hogy néhányat említsek. El is kezdtük a jó kis vásárfiák begyűjtését, és már túl voltunk a magunk emléktárgyain, amikor elvetődtünk a rongy- és gyapjúszőnyegeshez. És a finom és igen kedvező árú gyapjúszőnyegek láttán elandalodtam, hogy bizony Buddynak nem vettünk semmit. Az árus csak taglalta, hogy milyen kíváló minőségű a termék, mennyire olcsón adja és hogy hova szánjuk, mert a babánknak viszont nem ajánlja, nehogy megegye a bolyhokat. Atinak már nyílt a szája, (hiszen akkora már régen összekacsintottunk, hogy Bádszor kap egy ilyen csodaszőnyeget), hogy igazából a kutyának lenne, de gyorsan megszorítottam a karját, ne kövessen el szentségtörést. Vidéki, középkorú vagy idősebb férfiemberek, mint ez a gyapjús is, nem szoktak jól reagálni a kutya iránti féktelen szeretetre, hiszen a kutya az ő szemükben általában "csak" házőrző". A dicsért portékát pedig helyből a kutyának megvenni nagy tiszteletlenség lett volna, úgy éreztem. Úgyhogy csak becsomagoltattuk a tényleg kedvező áru szőnyeget és boldogan hazavittük a tündérkutyának. Aki aludt, aludt, míg odalopóztunk a kapuhoz és már majdnem nyitottuk volna, amikor felébredt, gyanakvó pillantása hamar átcsapott felismerésbe és örömbe. Bent pedig átadtuk a szép ajándékot. Egyből ráfeküdt, vágta Ő, hogy ezt neki hozták a gazdaemberek, mert annyira megérdelmi. Mert olyan jó házőrző például. Aztán esni kezdett, és a pokróc helyére bekerült a csodaszőnyeg a ketrecébe, ő pedig elégedetten ráhuppant. Azért, hogy a következő percben máris öklömnyi lyukat harapjon bele. Buddy kivesz, szőnyeg kikap, biztonságba helyez, pokróc vissza. Na ennyit erről. Majd csak ünnepnapokon vesszük elő. Disznók elé gyöngyöt...

Csókkirály

Készülünk a ZTP vizsgára (http://www.hdk.hu/node/124), aminek egyik eleme egyfajta "bátorságpróba", amikor a kutyát kikötik egy helyre úgy, hogy közben nem látja a gazdáját. Ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat.  Ekkor fontos, hogy a kutya nyugodt maradjon, ne legyen agresszív. Hiszen az agresszió egyik kiváltó oka általában a félelem, ergo az is szűrhető vele, hogy a kutya félős-e.  Szóval gyakorlunk a suliban, Bádszor szépen kikötve és tanítómestere küldi oda a suli tagjait Buddy-t tesztelni. Odamegy az első hölgy, lehajol kicsit, és bumm, Bádi megcsókolja. Aztán megy a másik hölgy, és bumm, Bádi feje lendül és már arcon is nyalja őt is. Utána ment a viccelődés, hogy aki akar Buddy-tól egy csókot kapni, csak álljon be a sorba.
Az, hogy ez mennyit fog dobni a vizsgaeredményén, nem tudom, de az tuti, hogy Buddy a dobermannok csókkirálya!

Váváváváváááá

Este van és Buddy alszik a ketrecében, Benőke a kiságyában, mi meg az "egyszer esetleg lesz majd " rönkházunkról merengünk. A téma izgalmasságából fakadóan a kelleténél kicsit tán hangosabban. Egyszer csak lent Buddy éktelen ugatásba kezd, zeng az egész ház Tőle. Ati rohan le, közben szemrehányóan még visszanéz, hogy mi a fenének kellett hangosan lelkendeznem. Bádó pedig hörög, ugat, morog és alig várja, hogy kiengedjék. Majd kiront és házőrzős hang repertoárjának minden elemét bemutatva egy látványos előadást rögtönöz. Teljesen ijesztőt! Vávávávává, meg mrrrrmrrmrrr, meg hörörörörrrhörr.
Aztán visszajön, csend, ketrecajtó és Bádszor szeme újra csukódik. Lapítva várom Atit, hogy biztos a hangom cseszte fel a kutyát, de jön a feloldozás, hogy aztán újra átcsapjon majd aggódásba, kezdődik minden elölről - Lackó, egy balhés nagy ónémet kan kutya a felső utcából, akivel már volt kellemetlen, kontrollálatlan bunyó is:  http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html , jött Buddy-t csesztetni.Persze a kutyánk keményen elkergette, de  a rossz hír, hogy Lackó barátunk megint ki tud szabadulni a kertjükből. Azt mondjuk nem értem, hogy Bádszor honnan tudta, hogy jött. Biztos a többi kutya adta le a drótot.

Szofi - újratöltve

Before/Előtte

A jó múltkorában írtam róla, hogy Buddy szerelmes lett Szofiba, Ászti barátnőm goldie-kuvasz kutyijába. Szofi idősebb Buddynál, egy kész nő, masszívan öntörvényű és emancipált. Első találkozásaik idején Bádszor Szofi után koslatott, az alfelét szagolgatta, és minél többször próbálta meg átkarolni a nyakát, az annál inkább unta és dühösen vicsorgott, majd kisebb, nagyobb harapásokat produkált. http://buddydobi.blogspot.com/2010/03/szofi-szofi-beteljesuletlen-szerelem.html Pár próbálkozás után el is felejtettük a közös programokat, mivel Buddy rendszeresen nyomult, Szofi pedig morogva hárított. Aztán a minap az esti sétánál pont ugyanakkor érkeztünk a rétre Szofiékkal, és a hirtelen jött helyzet spontán megoldást kívánt: összeengedtük a kutyákat. És láss csodát, Buddy nem koslatott, Szofika pedig nem harapott, hanem futtatták egymást, majd félig közömbösen, félig kedvtelésből baktattak egymás mellett. Ha Szofi elszaladt fácánozni, Bádszor egy ideig követte, majd rendre visszaügetett hozzánk.

After

Nem tudom máshogy értelmezni, csak úgy, hogy Bádi kiszeretett belőle!!!

Buddy a Facebookon

Most már Buddy is elérhető a Facebookon. Hihetetlen, hogy mennyi doberman nyomul ott, meglepődtem, hogy a világ összes tájáról folyamatosan újabbak és újabbak tűnnek fel. Kicsit olyan, mintha a Farmville-lel játszanánk, csak itt az a lehetőség, hogy dobermanokkal kerüljön az ember (azaz a Buddy) kapcsolatba. Nagyon kedves kis állattörténetek, képek, doberman dömping!!!! Dobisoknak KÖTELEZŐ!

Slider

Jövök le Benőkével a lépcsőn, felmálházva. Hallom, hogy a nyomomban bandukol Bádó, ezért a korláthoz lépek a lépcsőnél, hogy a másik oldalon elférjen. Más kutyák talán élnének ezzel a lehetőséggel, nem így Bádszor, aki befurakszik a lépcsőkorlát és a lábam közé, mert Ő ott akar lejönni és kész. Ha ez nem lenne elég, a lépcső alján lelassít, mint a metroszerelvény a megállóban és szépen lassan sréhen befordul elém. Csak hogy minél nagyobb felületen érintkezzünk, ha eddig nem vettem volna észre a szándékot.

Marci Kutya

Marci kutya

Dobermann= harci kutya. Gondoltam, hogy az idősebb generációkban ez már így rögzült, a sok image-romboló filmnek köszönhetően, de hogy a gyerekekben is ennyire él, nem hittem volna. Két eset a közelmúltból viszont meggyőzött, hogy a rossz fiú szerep összenőtt a dobermannal.
Kis városunk fesztivált szervezett, volt ott minden, kartonból hajtogatott macska, baromfi virsliből hotdog, "koktél" 300 forintért, szóval elég hamar visszaindultunk. Ati, Benő, Buddy és jómagam egy kiadósabb sétával kárpótoltuk magunkat. Egy kis ideig azonban a "vásár" köré gyűlt utcai beszélgetésektől kísérve haladtunk, amikor odaszalad egy 13 éves forma kis srác és így szól: "ez dobermann?", s közben szája csibészes mosolyra szalad. "igen, igen, ismered a fajtát?" "hogyne, nekem is volt.Igazából azért jöttem ide, mert a lányok ott félnek tőle és gondoltam, menő leszek, hogy meg merek simogatni egy ilyen, szerintük harci kutyát". Majd szakavatottan, ahogy kell, meg is simogatta:)
Aztán a minap sétálni mentem a kutyával és egy kisebb család jött a sarkon bringával, papa, és három orgonasíp gyerek, 5-10 évesig. Jövünk szépen a dombon felfelé, ők bringával ereszkednek lefelé, az idősebb kislány pedig, apjára visszanézve lassít, majd konstatálja, hogy pórázon van a kuty, úgyhogy lehet tovább gurulni Majd kérdi apját: "ez milyen kutya?" "Doberman". "Harci kutya?" kérdezi a kislány...Szerencsére apja megnyugtatta, hogy nem harci kutya, a többit már nem hallottam.
Azt találtuk ki, hogy a gyereknek legalább valahogy máshogy kellene eladni egy dobit. Pl. Marci kutya, egy kedves kis családi barát, hangzásban majdnem ugyanaz, amit rengetegszer hallanak a dobermanhoz kapcsolva, de mégis annyira pozitív, hogy az ember szíve eltelik szeretettel. Lehet, hogy ez megmentené a dobik image-t.

Fészek

Anyósomék kiszuperáltak egy régi családi pokrócot, így egyenes ágon az "örökség" Buddyra szállt. Nagyon örült neki, hiszen ketrecét rendszeresen pokrócokkal béleljük, de ilyen jó minőségű meleg, nagy holmit még nem tulajdonolt. Eddig is érdekes formációkat szokott felvenni alvás közben, de amit ezzel művelt, az kész:) Megfogja a pokrócot és hosszában összetekergeti, majd középen összefogva egy nagy karikát csinál belőle. Olyat, mint egy húsvéti nyuszifészek. És ebbe a mi hosszú fülű Bádócskánk belehajtogatja magát és alszik, mint a karikás ostor.

Alfa

Pár napja elmentünk a kutyasulihoz egy nagy kört sétálni. Bádszor póráz nélkül, boldogan szaladgált. Már annyira ügyes, hogy nem megy el messzire tőlünk, hanem mindig vissza-visszanéz pár 10m-es távolságból, bevárja hőn szeretett gazda-családját, majd újra nekiiramodik. Az egyik ilyen nekiiramodásnál látom, hogy egy bodri rohan utána. Helyes, alacsonyabb fekete juhászkutya-keverék ebecske, olyan Mézga Blöki fajta, csak még nem csömörlött meg a világtól. Mindjárt bekapcsolt a vészjelző, hogy itt bunyó fog kerekedni, két fiú, stb. De nem lett ez, játszani kezdtek, felderíteni a terepet, egymást szagolgatni. A kuty valahogy elmehetett a gazdáitól, mert igen szép állapotban volt, nyakán nyakörv és Kiltix kullancsűző. Ment a nagy szaladgálás, néha jobban eltávolodtak, de Bádó aztán mindig megállt, és megvárt minket. Aztán újra nekiiramodtak és látom, hogy Bádó a góré, amit nagyon is élvez. Az eb rohant utána, ő meg-megállt, oldalra csapott, szagolgatott, a kutya árnyékként követte, Bádszor pedig próbálgatta frissen szerzett királyságát és boldogan parádézott újdonsült "alattvalójával". Egyszer csak Ati - a hűséges Buddy felett érzett örömünktől áthatva - boldogan behívta a kutyánkat. Jött is az nagy lelkesen, lobogó füllel és nyelvvel. De így tett kis barátja is, az is elindult Ati felé, nevető szájjal. Na, ez viszont nem tetszett Bádónak, hirtelen lefékezett és testét ívben visszahajlítva elkezdte eltávolítani a kutyát a mi kis családunktól. És az arca is egy vad kifejezést vett fel, majd még morgásra is húzta a száját.Ennek a fele sem tréfa. Bádó meghúzta a határt. Ahogy vasiasan mondják, megtanította a kutyának, hogy "tudd ám, hány nyóc kalács". Persze jól legorombítottuk, hogy milyen vendégfogadás az ilyen, de nagyon érdekes volt.

A többször eltűnt testvér

Tahi Réme Enzo

Régóta próbáljuk meglelni Buddy tesóit, vagy legalább néhányat közülük. Minden ott kezdődött, hogy 2008 december 21-én a Tahi Réme kennelben Tahi Réme Quinnie és Tahi Réme Rómeó frigyéből napvilágot látott az "E" alom, melynek Bádó is tagja, Tahi Réme Eliot. Írtunk néha a tenyésztőknek, hogy mi lehet a többi "E" tesóval, de valahogy nem jött válasz. Amúgy is több kutya külföldön talál gazdára tőlük.
Ma viszont nagy meglepetés ért minket. Ati szörfözgetett a neten és a HDK (Hungarian Dobermann Klub) oldalán egy főcímre bukkant: "Egymillió forint a nyomravezetőnek...". Tovább olvasva a bejegyzést kiderült, hogy Buddy egyik bratyója tűnt el, Tahi Réme Enzo. A róla szóló hírek egyáltalán nem vidámak, a kutyát többször megmérgezték, majd ideiglenes pótgazdái elvesztették, és a végén egy névtelen bejelentés nyomán akadtak rá a gazdái egy építőanyag-telepen, kikötve, több sebből vérezve. Még a telepen akartak pénzt kérni érte, hogy elvihessék a gazdák, de határozott fellépésüknek köszönhetően visszakapták a dobijukat.
http://www.borsonline.hu/news.php?hid=28731   Éljen a megtalált drága Enzo, a többször eltűnt, de végül megkerült testvér és ezúton is kívánunk neki hosszú, boldog, békés életet.

Észkombájn

Olyan okosnak tartom a kutyát, de néha rá kell jöjjek, hogy nem dühöngenek az agysejtek a kis fejecskéjében. Ma pl. fagyizni mentünk Atival, Benővel, Bádszor otthon maradt. Jövünk hazafelé, elkezd szépen ugatni, morogni, már ott vagyunk majdnem a kapuban, és még akkor is csak les, les, gyanakvóan. Ati rászól: "te kis hülye, szerinted kik jöttek meg?" Na a hangra persze leesett a tantusz, hátracsapta füleit és lerohant minket csókolgatni a kerítésen keresztül.
Este pedig Ati elment itthonról, és Buddynak most Ő az Isten, mivel szinte már csak ő foglalkozik vele, mióta Benőke megszületett és kevés az időm. Szóval Ati el, előtte még labdázott egyet a kuttyal, hogy jól kifáradjon és ne arénázzon nekem a fürdetés alatt, amikor amúgy sem tudom beengedni. Volt is nagy csend egész este, megfürdettem, megetettem a kisdedet, majd újra és újra elringattam, és Bádó még mindig nem dörömbölt, hogy hol a vacsi, vagy, hogy gyere má' ki. Nyolc óra tájban kikukucskáltam, hogy megnézzem, ezzel meg mi van. Nem volt sehol!!! Ennek a fele sem tréfa. Kimegyek keresni, hát ott sétálgat csendesen, szomorkodva magában a terasz alatt,  motiválatlanul kóricál, és láthatóan szomorkodik. Mondom, Bádó, nem jössz vacsizni? Erre felnéz és mint akit darázs csípett, leesett neki, hogy ITTHON VAGYOK. Azonnal bolondozni és rosszalkodni kezdett, miközben azt "kérdezte": Ja? Te itthon vagy, jesszusom, nem is tudtam, na akkor figyelj, figyelj, milyen hülye vagyok!!!" És ezek után az este úgy zajlott, ahogy szokott, ugra-bugra, majd vacsi, majd ketrec, majd alkudozás, hogy kimenne az udvarra, majd kimegy, majd......

Újra az erdőn!

Tegnap megkísértettük a sorsunkat. Az esti sétánál újra az erdő felé vettük az irányt. Kezünkben paprikaspray, és egy szöges nyakörv nélküli Buddy. De miért is ez a para? Hát mert az erdő felé lakik Tappancs, aki úgy 5 hónapja a hiányos kerítése mögül előrontva megtámadta Buddy-t. http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html Azóta megcsinálták a kerítést, de mivel párszor még jött idegesíteni Bádszort éjszakánként Lackó haverjával, nem hittem benne, hogy tényleg nem tud kijönni.
De kipróbáltuk és nem jött ki, csak a kerítés mögül ugatott. Olyan jó újra az erdő felé járni!!!!
http://buddydobi.blogspot.com/2010/03/odakunn-az-erdon.html

Zakó

Szerencsére ez nem a zakó eredménye:)

Olyan hülye járólapot vettünk a konyhába a berendezés során, hogy a kivitelező sírva röhögött. Szuper trendi antracit. Az hagyján, hogy még a gondolat is meglátszik rajta, de még csúszik is. Mi ugyan nem csúszkálunk rajta, de Buddy annál inkább. Valamiért szétcsúsznak a kis talppárnái, pedig folyamatosan kísérletezek a felmosószerekkel. Ha vizes, már tudjuk, hogy vigyázni kell, mert egyszer akkorát esett felugráskor, mint az ólajtó. De szárazon is előfordul, hogy a nagy örömfutások alatt a négy lába hatfelé megy.
Ma jöttek anyósomék és Bádszor megő(ö)rült. Elkezdett rohangálni körbe-körbe és az egyik kanyarban belassított, majd kinyekkent. Nézni is rémes volt. Hátsó lábai összegabalyodtak és megjelent előttem egy vékony fekete-barna szőrmedarab hosszú, kinyúló végtagokkal. Egy másodpercre meglepődött, de aztán összeszedte magát és folytatta az ámokfutást. A nyakörvénél fogva kaptam el és magamhoz szorítottam, hogy végre lenyugodjon. Úgy féltettem ezt a dilinkóst...

Kocsiba be, ablakot le

könyököt ki, kettesbe be. Ez volt az egyike kedvenc Bëlga számaimnak. Mert olyan jól visszaadja az autózás örömét. Aztán kitaláltam pár hete, hogy járjunk egy kocsival, Ati, Benőke, Buddy és én. Az köpött csak bele a levesbe, hogy nemrég elvittem a kocsit a szervizbe és előtte még kikaptam a kutyarácsot, amely arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy Bádó előremásszon. http://www.auto-felszereles.hu/index.php?modul=3&term_id=0160414&kat=dm  És néhány alkatrészt sikerült elkevernem, pl. két gumitappancsot,  így most nem tudjuk a rácsot rögzíteni.
A megosztás a következő. Benőke elől, kikapcsolt légzsák mellett, a gyerekülésbe szíjazva, Ati sofőrködik, Bádó a csomagtartóban, én pedig a hátsó ülésen. Egyik hátsó ablak (ahol nem ülök)lehúzva, hadd levegőzzön az eb. Aztán elindulunk szépen, Bádó pedig megkezdi áldásos tevékenységét. Az oxigénáramnak fittyet hányva fejét az én ülésem nyaktámasztójára helyezi, majd szagolgatni próbál, majd a nyakamat nyalogatja, aztán pedig a copfomra teszi az állát. Néha pedig a nyálát csorgatja. Ha nem törődnék többet a higiéniával Benőke miatt, talán még át is siklanék ezek felett, de így rémes dolgokat élek át és állandó ülés takargatás a téma. Holnap tuti, hogy valahogy berögzítem rendesen a rácsot, pláne azért, mert Bádó a maradék gumitappancsot is elkezdte ma rágcsálni. Mindezt persze csak szigorúan a lábtörlő után. És persze miután ellopta az üléstakarót. És  többször megnyalta a hajas fejbőrömet. Tényleg...Mindezt egy oda-vissza 18 perces út alatt a kutyasuliba. Olyan kis szenya ez a Bádó...

Hár(e)om a kislány

Úgy képzelem, hogy minden fiús anya azt várja el a gyerekétől (vagy ha első gyerek a kutya volt, mint nálunk, akkor a kutyájától), hogy legyen férfias, határozott és bomoljanak utána a nők. Legalább is én ezt várnám el. Buddy-tól feltétlenül. Ezért is keresem az alkalmakat, hogy tudjon lánykutyákkal nyomulni.
http://buddydobi.blogspot.com/2010/08/egy-jo-nap.html Hát erre megint nyílt egy jó lehetőség. Egyik szombaton a ZTPre (német dobermann tenyészvizsga) készültünk a suliban Buddyval. A tréning után ott maradtunk még játszani, pláne, hogy megjelentek az Abba lányok a lánytesójukkal, egy szintén szemrevaló dobermann lánykával, úgyhogy gondoltam, semmi sem mentheti meg Bádót, hogy végzetesen becsajozzon. Ildi barna dobilánya is kijött, akivel kirándulni voltunk korábban, de az ő vérmérséklete túl heves Bádónak, ezért inkább az Abba eresztésben bíztam.
Lement az edzés, és összeengedtük a kutyákat. Buddy és a Háre(o)m, azaz négy kutyalány. Szaladgáltak, majd előkerültek a labdák, amiben Buddy verhetetlen, legalább is eddig úgy hittem. Villám Cora és az Abba girls rávetették magukat a lasztikra, Bádónak esélye sem volt, mert vagy lassabb volt, vagy simán félrelökték. A harmadik tündérlány viszont annyira félénk volt, hogy nem sok vizet zavart...
Hát ennyit a háremről. Megvan az alkalom, de Bádszor annyira lovagias (vagy lusta, vagy pancser, vagy a fene se tudja), ezért nem hogy a csajokról, még a saját labdáiról is lemarad. Mint egy Eton-i college boy, udvariasan, de sajnos a hódítás szempontjából teljesen sikertelenül távoztunk...