Írisz sütit küldött

Írisz az én kedves szomszédasszonyom. Néha segítünk egymásnak ezzel-azzal és jó szomszédhoz méltón viszonozzuk is a kedvességet anyáink régi jó szomszédolós stílusában. Legutóbb nyaralni mentek és ezalatt nálunk vendégeskedett négy cserép virágocska. Mikor letelt a nyaralás, egyéb kosaram nem lévén, a gyönyörű reisenthal design bevásárlókosaramban vittem át a virágokat jogos tulajdonosukhoz. Írisz férje átvette a rakományt, mondtam, a kosár ráér. Pár nap múlva megyek haza este, Buddy kint a kertben, feltűnően csendes és elégedett. Ahogy körbenézek a sötétben, látom ám, hogy a sárban hentereg a gyönyörű kosár, már ami megmaradt belőle, némi váz és gyöngyvászon foszlányok. Tovább vizsgálódva széttépett sztanioldarabok kerültek elő, ekkor gyanakodva, de még reménykedve hívtam szomszédasszonyomat, aki örömmel hallózott bele a telefonba, hogy megtaláltuk-e a kosarat, amit jó magasra felakasztott a kerítésre, ráadásul egy kis sütit is csomagolt. Hmmmmmm. Buddy megtalálta. Kétségbeesve hívtuk Ildikót, Buddy kiképzőjét és barátját, aki egyik szakmáját tekintve állatorvosi asszisztens, a sztaniolzabálás életre gyakorolt negatív hatásait kiderítendő, de szerencsére megnyugtatott bennünket, hogy az majd átmegy a kutyán, nylont ne egyen, ez a fontos. Pár napos izgatott székletfigyelés után megjelentek a sztaniolok, hurrá!
Írisz rövidesen megajándékozott egy gyönyörű bevásárlótáskával és azóta mindent személyesen hoz át:)