Bárki, aki kicsit is ismeri a dobermannokat, vagy büszke tulajdonosa egynek, tudja, hogy a dobermannok igazi gyenge pontja a behívás. Ha messzebbről akarom kezdeni, elmondhatom, amit én is tapasztalt, önérzetes dobitulajdonosoktól tudok, miszerint „a dobermann nem egy szolgakutya”. Bármire is asszociálunk erre, röviden annyit tesz, hogy legkevésbé sem szereti azt csinálni, amit a gazda akar, ha ő éppen másképp gondolja. Ha kellően sokat „égetjük” belé a mozdulatokat, parancsszavakat, nagyon ügyesen kiképezhető, a csibészelésben pedig a fajtára jellemzően kiemelkedő, de a behívás nem az erőssége. Buddy sem volt ezzel másképp.
A szocializációs elengedős gyakorlatot követően a „hozzám” parancsszóra azt várjuk el a kutyától, hogy hozzánk rohanjon és üljön le előttünk középen, mire mi „okos” dicsérettel és jutalomfalattal díjazzuk, hogy megerősítsük benne, hogy mennyire jó hozzánk visszajönni. A gyakorlati haszna a behívásnak igen jelentős, gondoljunk csak bele, ha a kutyánkat szabadon sétáltatjuk, és közben pl. felbukkan egy ember, egy másik kutya, egy vadállat, vagy bármi váratlan, pl. egy autó. A „hozzám” vezényszó végrehajtása végső esetben életet, testi épséget is menthet, leginkább a kutyáét. Ennek megfelelően kiemelt fontossággal bír, hogy a kutya maradéktalanul végrehajtsa.
Szóval térjünk vissza a kutyaiskolába. Elengedés, játék, és egyszer csak elhangzik a kiképző szájából, hogy „behívás”. Minden gazda izgatottan kiáltja a „hozzám” vezényszót, a tízből négy kutya megindul a gazdája felé, aztán újabb kiáltások, a maradék hatból kettő, majd még egy és végül marad három, kettő rendkívül engedetlen és egy nótorius független, a dobermann. Ilyenkor ösztönösen mit csinál egy ember, elkezd még többet kiabálni, amivel csak rontja már amúgy is reménytelen helyzetét, hiszen a parancsszót egyszer, max. kétszer kell kiadni, aztán pedig végképp csatát vesztve elkezd a kutya felé rohanni. Ez a legnagyobb hiba, amit el lehet követni, mert a kutya szeme felcsillan a játék lehetősége kapcsán és a dolog végtelen kergetőzésbe csap át. Igyekszel megközelíteni az őzikeként ugráló állatot és rálépni a pórázára, de nyilván sokkal fürgébb mint te. Sokszor a kivárás válik be, vagy ha egy másik kutya esetleg vissza tudja hozni a gazdájával. Végtelen kínos perceket éltünk át Buddy-val az elején, míg megtanulta, hogy behívásra hozzánk kell, hogy rohanjon. Jó szolgálatot tesz ilyenkor egy hosszú, pl. 8-15m-es póráz, amivel a „hozzám” vezényszó kiadása után a kutyát erőteljesen magunk felé rántva rá bírjuk szoktatni, hogy egy idő után póráz nélkül is visszajöjjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése