Madarak

Buddy naphosszat heverészik, úgyhogy most írok valami másról, azaz másokról! Mégpedig kitettem két madáretetőt a kertbe! Ez már régi hagyomány nálunk, a Papámtól tanultam a madarak szeretetét, amióta az eszemet tudom, eteti a madarakat. Ha fészket raknak nálunk a rózsalugast tartó vascsövek tetején, főtt tojást és reszelt sajtot visz a fiókáknak, ha pedig beköszönt a tél, elkezdi feltölteni a kerti etetőket maggal, és öregebb szalonnadarabok is kikerülnek az ágakra. Sőt, a falánk macskákat is folyamatosan üldözi! Szóval madárbarát kertben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran betegeskedtem és olykor szomorú kis napjaimat tényleg feldobta az etető és a köré gyűlő madársereg, amire pont ráláttam az ágyból. Órákig el bírtam nézegetni. És tavaly a nővéremtől kaptam egy szép etetőt (Ő is függő:)) és onnantól már én is madárbarát kertgazda vagyok! Pont most vitattuk meg a karácsonyi asztal mellett, hogy mennyi madár gyűlik össze rendre az etetők körül. Meg is említettem, hogy egyre több fajta jelenik meg, kezdték a széncinegék, majd a kékcinegék, aztán jöttek a verebek, a rigók, most már van rozsdafarkú, tegnap két vörösbegy. Mára beköszöntött egy sármány és két tengelic (hűűűű, azért ezeket ki kellett google-izni...), és a végén egy gerle. A tesóm viszont beszámolt róla, hogy náluk már harkály is evett, na ez überelhetetlen.
Summa summárum nagyon szép látvány, Benőke is odavan érte. Rendszeresen hordom ki a magot, mert fontos, hogy ha egyszer ideszoknak, mindig találjanak ennivalót és a hófödte tájban nagyon nagy az étvágyuk. Egy hónap alatt betermeltek két kg magot, de a látvány mindenért kárpótol.

ui: két óra sem telt el és már másodszor járt itt egy HARKÁLY!!!

Facebook stories

Annyira cuki kis ismerős van Buddy FB barátai között, Gus Dobermann. Mindig történik Vele és kis társával valami érdekes, most pl. nem mehetnek sétálni, mert megsérült a mancsa. Valami ír farkaskutyától riadozott és közben rosszul lépett, vagy mi, de annyi a lényeg, hogy nincsen séta. És ilyen arcot vág mindehhez, teljesen lehidaltam:)
Buddy-nak is volt már epizódja ír farkassal, fent az erdőnél és lelkemre mondom, nagyon megijedt szegénykém, pedig egy fiatalka kutyus volt az ír lovag, kevesebb, mint 8 hónapos, míg Buddy már 1 éves múlt. Szóval fent az erdőn ment a játék, handa-banda, mikorra megjelent az ír farkas egy másik kuttyal és gazdával. Buddy pedig annyira megijedt a hatalmas méretektől, hogy teljesen összezavarodott, végül lefeküdt a földre, hátha elmegy a szörnyeteg (ahogy Gus hívja a bejegyzésében:))
Hiába, ez ilyen egyszerű a kutyáknál, aki nagyobb, attól félni kell és punktum.

(kép innen :http://www.facebook.com/home.php#!/photo.php?fbid=1387499027858&set=a.1133845286673.16722.1843534687&notif_t=like)

Muddy Buddy

Hol is kezdjem...
Unalmasabb és kispolgáribb végéről megfogva: "jajjjajjjajj, meg kellett volna már csinálni a kertet, körbe-körbe karikába lejárókövezni..., de a pénz,..... meg ugye a körülmények,..... meg az a sok szimmetria, ami lesz a kövekből....., a szép zőőőd gyep és rengeteg gyephézag között"
Lazábban: "baromi nagy a sár, majd csak tavasz lesz egyszer, meg valaki a kertet is megcsinálja....talán"
Dühöngve: " december 23-án a francnak nem a hóesésben gyönyörködök? 3 napos eső után a Szigeten kisebb sár volt, meg még búfelejtőt is szorongattam a kezemben folyamatosan, az is segített"
Summa summárum irtó nagy a sár az udvaron. És a kisBuddy ebben boldogan szaladgál, bundáján és virágszirom tappancsain tetemes mennyiséget behordva a házba. Ahol most volt nagytakarítás. Gondoltam, karácsony előttre kérek segítséget, jött is két kedves hölgy és megindult a súrolás-múrolás, a tisztítás, takarítás. A végén pedig a konyhakövet hatodszorra felmosva ilyet hallok: "én mindjárt sírógörcsöt kapok. Ennyi után is tiszta sár..." Ez nekem és Buddy-nak is szólt, aki tényleg elképesztő állapotba dobja a ház azon részeit, ahol megjelenhet.
Korábban egy picit zavart csak ez, a nagytakarítás árát kifizetve viszont görcsösen lesem, hol egy porcica, hol egy piszok, és tessék, Buddy berohan és minden tiszta, tiszta dzsuva.

Om, Om, lazítanom kell, még el sem kezdődött a karácsony, ez pedig az ünnepi vacsorán is részt fog venni, révén, hogy a konyhában lakik.

Boldog szülinap

Ezt alig hittem el, Buddy 41 szülinapi gratulációt kapott a Facebookon! Na, ezt add össze (nekem nehezen ment a számolgatás:)! A világ minden tájáról, Spanyolországtól Indiáig. A mi kis Buddy-nk:) Ati mutatta este, és (szégyen és gyalázat) akkor esett le, hogy a kistöki bizony két éves lett. Egyéb jelekből  - mint a szó nem fogadás és társai - már észrevettem, de a konkrét esemény kiesett a fejemből. Bezzeg tavaly... amikor még a teljes fókusz a kiskutyára áradt, akkora cécót csaptunk körülötte, hogy csak na.
Nem baj, most majd a kisJézust várjuk, már megírtam Buddy nevében, hogy mit hozzon, el is hozta, csak a fa alá kell tenni. Beszámoló majd akkor. Addig is Isten éltessen kicsi Bádszor, Te lókötő.

East Side, West Side

Kedvenc jelenetem volt az Ali G inda House-ban (http://www.filmkatalogus.hu/Ali-G-Indahouse--f12606) az East side és West side "bandaháború". Valami hasonló történik most az utcánkban. Buddy képviseli a West side-ot és Maci kutya az East side-ot. Aki megint kiszökik a kertjükből és szabadon garázdálkodik, de már nem meri Bádszort idegesíteni a mi kerítésünknél, csak messziről, és azzal, hogy körbejelöli az utcát. Buddy a kerítés mögül hörgi, hogy "West side is the best", de Macit nem érdekli mindez... Eddig kb. ez volt a felállás. De most Buddy megelégelte, hogy a Maci állandóan átjár megszentségteleníteni az Ő West side-ját és ma majdnem a tettek mezejére lépett. Ehhez két dolgot kell tudni.
1. Maci anno megruházta Buddy-t, amikor nem engedtem neki a visszavágást, ld. korábbi bejegyzés.http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html
2. Mostanában kiengedjük Buddy-t szaglászni a kapu elé, a mi kis utcánkba, hogy kicsit levezesse az energiáit.
Szóval ma megint jött a Maci, fel is hívtam rögvest a gazdáját, aki újra ígéretet tett, hogy megcsináltatja a kerítést, amit egyre kevésbé hiszek... Buddy ordított derekasan, Maci tisztes távolságban jelölgetett, majd zászlós álló farkát lengetve diadalmasan elvonult. A vihar elült, eltelt pár óra, míg útnak eredtünk és ki is engedtem előtte Bádit futkozni. Aki nem felejtett. Hanem elkezdte módszeresen felderíteni, hogy hol járt a Maci-gyerek, és visszajelölgette a vizeletpettyezett sarkokat. Ahogy ezt a tevékenységet végezte, egyre jobban felszívta magát és egyre távolodott a kapunktól. Olyannyira, hogy már vissza sem bírtam hívni. Lement az útra, Barni (Maci volt csatlósa) portáját is megjelölte, majd legnagyobb bánatomra Maciék felé vette az irányt. Rohanni kezdtem, mert ilyen még nem volt, Buddy pedig a füle botját sem mozgatta a hívásomra, és közben egy autó is jött. Már majdnem az East side demarkációs vonalát is átlépte, amikor szembejött egy, egy, jéé, egy öreg néni. Ilyet se nagyon látott Bádszor mostanában, közben hátulról egy terepjáró is megérkezett, és én is lélekszakadva. Bádszor az autó hangjára megfordult, majd meglátott engem, aki bőszen labdát lengetett, amire ösztönösen rámozdult. Gyors "megbilincselés" és visszatoloncolás a nyugati oldalra. A balhé most elmaradt, és ha rajtam múlik, el is fog. Bádócska marad a kerítés belső oldalán.

Este jó, este jó,

Bádi kis Csipkerózsa korában

este mégis jó, apa mosdik, anya főz (?), és a Buddy horkol. De annyira, hogy a Fábry-showt sem bírom zavartalanul nézni, mert konkrétan beleröfög, hörög, morog, belekorrog az éterbe a kutyaúr. Megfigyeltem, hogy néha úgy horpaszt, hogy a ketrec falára oldalvást odadől, a feje függőlegesen fennakadva a rácson és akkor szokott ilyen hangokat hallatni. Ati a múltkor vacsora közben (mert ugye mégis főz az anya...) elkezd fülelni. "ez meg mi?" Hát a Buddy:) Nyáron elküldöm a szellemvasútba, kereset kiegészítésre. Ezzel az orgánummal garantált a jatt.

Kiképzés

egy régi kutyasulis kép

Nem nagyon bírtam belenyugodni, hogy a kutya bünti sokáig tart. Buddy is össze volt zavarodva, nekem sem volt komfortos egy összezavarodott Buddy. Úgyhogy megkértem Ildit, hogy kezdjen újra járni hozzánk. Ati helyett most én fogom képezni az ebet. És akkor nyájas lesz, mint egy kisbárány és a talpam nyomát is megnyalja. (meg a tíz ujját, bár azt rendszeresen, sőőőt, egyéb testrészeit is, de ezt most hagyjuk, azt magától is megteszi). Múlt pénteken kezdtük. Anyóskám vigyázta addig kisBenőt, mi pedig a havas latyakban gyakorlatoztunk. Ügyes volt a Buddy, de nem tökéletes a párosunk, nem vagyok elég kemény. Hmmmm. Mindig ez van, nem bírok elég keményen odavágni. Inkább pofázni szoktam a civil életben is, de Ati szerint úgy semmi esélyem fegyelmezni, hogy "kedves Bagoly úr, hogy szolgál az egészsége?", majd menekülök a rám ugráló sáros mancsok elől. Szóval csak a duma, pláne a bagoly uras cizelláltság, mit sem ér, ettől nem fog tisztelni az eb. Pedig kell a R-E-S-P-E-C-T. De Ildi fantasztikus tanár és úgy belém rögzülnek a parancsszavak, mozdulatok, hogy csak na. Pákk, pákk, visszhangzik a fülemben és már térülök, fordulok és a kutya ül, fekszik, pipiskedik, reménykedik, jutalmazódik, helyben maradódik. A héten már háromszor gyakolroltam vele, mert fejben kell lefárasztani, attól fekszik utána szépen, mint egy sezlony-dísz. De annyira kifárasztom agyilag, hogy most is, a mai késő délutáni trenírt követően, vacsora helyett a ketrecében alszik. Nem is evett....

Korcsolyapálya

Na tessék, most meg az ón esik. Egész nap bent voltunk, Bádszor reggel 7kor megkapta a reggelijét és onnantól egészen du. 4-ig egy Santa Barbara-i  nyugdíjasnak képzelte magát, mert boldogan aluszkált a ketrecében, meg nyújtózkodott, meg dudorászott, meg néha kikérezkedett inni, néha meg a ketrecében felhelyezett vizesedényből lefetyelt. De 4kor szólította a természet. Utána viszont úgy húzott vissza, hogy csak úgy porzott. Volna, ha előtte nem ered el az ónos eső. Olyan jégpálya lett a terasz, hogy egyből egy zakóval kezdte, ezerfelé csúsztak a lábai. Amúgy is úgy néz ki, mint egy mutáns flamingó ezekkel a virgácsokkal, de a jégen kontroll nélkül közlekedő tappancsok riasztó látványt nyújtottak. Azért kizártam kicsit kifagyni, aztán még labdáztunk is a kert havas részein. Aztán este lett, és nyugovóra tértünk. De megint csak kimegy egy utolsó körre. És láss csodát, emlékezett, hogy gáz a terep, mert olyan óvatosan lépked, mintha tojásokon járna. Kis tipi-tupa lüke kutya.

http://www.softexpressions.com/software/emb/AppDogs.php  (kép innen)

Tolvajtempó

Ati reggel lebotorkál. Jajj de jó, még a hó is leesett, úgyhogy az átlagnál kómásabb az egész család, beleértve a nagyfülűt is. Azért kiengedi, mert mégiscsak kezdődik valami reggel-féleség, de marad Bádi bent a ketrec félhomályában, ott tündököl a kis szagával és nem akaródzik neki kimozdulni. Ati kihasználja az alkalmat és ellibben a WC irányába, de még a szeme sarkából látja, hogy a kómás kutya félálomban, hunyorogva odabotorkál az asztalhoz és elemeli a sapkáját, majd egy másodperc töredéke alatt már fordul is ki vele az ajtó felé...A vérében van a lopás, na.

Stílusa van...

A bünti miatt kevesebbet foglalkoztunk a kutyával, azaz kevesebb játék és simi és hancúr jutott neki. És sok udvar, kevesebb ketrecben heverészés. Merthogy el van kényeztetve:(
Szóval kint tobzódik az udvaron a nagy unalmában és egyszer csak azt látom a függöny mögül leselkedve (mert azért nem bírtam megállni, hogy ne lessem meg félóránként), hogy megjelenik a színen egy sárga lapát. Ott hever az udvaron, mindenféle funkció nélkül (márpedig ha egy pisztoly van a színpadon, annak ugye el is kell sülnie, de ez a szabály lapáttal láthatóan nem működik). Aztán látom ám, hogy a narancssárga lombseprű ütötte ki a nyeregből szegény lapátot, akivel Buddy boldog táncot jár a kertben fel, s alá. Rágja, rángatja, cibálja, megint rágcsálja és újra és újra az argentin tangó bedöntéses  lépése következik. Pörögnek, forognak, átkarolja, öleli és rettentő sokszor megcibálja.
Unatkozik, de azt legalább magas fokon és nagyon is színvonalasan műveli. Stílusa van...

    

Hope

 

 

Kedves Barátném küldte mentsvárul a fenti képet (ld whoiam komment), illusztrálandó, hogy a kisBuddy még meg fogja emberelni magát, és hogy a lelke mélyén egy kis szeretetzsák, aki csak azt akarja, hogy figyeljünk rá. Meg mentségül is a kisBuddynak, mert Ő is nagyon szereti. Mert még semmi sincs veszve:) a kiskutya ki fog kerülni a büntiből. Addig, amíg ez bekövetkezik, azért nem szeretnék féllábon állni, de hiszem, hogy már nem tart soká a dresszúra.

http://farm1.static.flickr.com/108/276593932_85639a5bf0.jpg

:(

azért nem írok már régóta, mert büntiben van a kutya. És aki büntiben van, azzal ugye nem történnek bájos események, mert a gazdák nem engednek olyan helyzetet kialakítani, ahol egy nagy kamasz, már-már férfi doberman srác bájoskodhatna. Merthogy Buddy kihúzta a gyufát, amióta Ati kevesebbet van vele. A sok tréning és dresszúra után kiürült az élete, két kapura unatkozik és új elfoglaltság után nézett. Úgy érzi, hogy nincs férfi a háznál, hát majd Ő az lesz akkor. Szerinte. És nem akar szót fogadni. Ezért most büntiben van, nagy szigor, kevés játék, inkább feladatok és egész nap az udvaron rostokolás. Vagy rostokollás, esetleg rostoklás. Kénytelen leszek előhúzni néhány korábbi sztorit, egy van mondjuk a tarsolyomban, de ahogy ellágyulnék, újra eszembe jut, hogy bizony a kutya most büntiben van. Remélem, hamar összekapja magát, nem szeretném kemény, angyalbőrös stílusban folytatni...

Itt van az ősz, itt van újra...

Hova is tettem???

és tényleg szép, a kedvenc évszakom. A kertben megszaporodtak a hulló falevelek, olyannyira, hogy A. nem bírta már elnézni és kiment összegereblyézni. Persze Buddy sem maradhat le, mert neki tényleg mindig segíteni kell, ott kell lennie, ahol zajlik az élet, ahol a gazdaember tesz-vesz. Az ilyenfajta "segítség" persze inkább hátráltat, de végtelenül mókás. Örökítettem meg már nevetve bosszankodó A.-t, aki nem tudott kettőt tolni a fűnyíróval, mert a kutyakertész végig ott ugra-bugrált a kerekek előtt. Ültettünk már leilandi ciprust vele, amikor a kiásott gödröt "leellenőrizte" a kiskutya, beleugrott és tágította, mélyítette, mondjuk annak még haszna is volt.

És a minap, az avargereblyézés előtt labdázás volt a program és a kislabdája még mindig ott lóg a szájában. Ati egyet húz a lombseprűvel, a kuty labdája már a seprű előtt. Nyitom az ablakot kikiabálva, hogy "elgereblyézed a labdáját", mire kiderül, hogy ez teljesen szándékos, a koncepció szerint halad. Újabb gereblyézés, a labda bekerül az avardombba, Buddy pedig önfeledten keresi, turkálja.

Fél óra múlva kinézek, Ati a tégladarabokat dobálja a talicskába, miközben Buddy is oda hajigálja a kis labdáját. Mert olyan jó mindig azt csinálni, amit a gazda:)

A hárfaművész

Mindig is pártoltam a zenét, és biztos, hogy ez hatással kell, hogy legyen a kisBádira. Mert hárfaművész lett a minap. Általában ugyanúgy kezdődnek a dolgok, azaz a reggeli ébredéses ásítozás utáni labdázással. Megy a nagy hajigálás, a kuty boldogan rohan a labda után a megszokott koreográfia szerint, majd az utolsó dobásnál, ha nem sikerül kiterekni a szájából, vagy küzdelemmel elvenni a labdát, inkább ráhagyjuk, hadd játsszon a zsinóros golyóval. És megindul az őrültködés. Bádszor hajigál, a zsinórnál fogva lóbál, lenget (ilyenkor jobb nem mellette lenni, mert irtóra fáj, ha megüt a lasztival). Majd felront a teraszra és az erkélyrácsok között kezdi lengetni a labdát, dobálja jobbra-balra, zeng-bong a teraszkorlát, és mi, szerencsés lelkek kisBenővel általában erre a különös és egyedi hárfakoncertre ébredünk reggel (akkor már 4.-szer persze:)). A művész úr úgy fél óra múlva elunja a koncertezést és bekocog a labdával, amit ünnepélyesen átnyújt, és cserébe megkapja a reggelijét.

Missing you

Írtam korábban már, hogy sokat utaztunk mostanság együtt családilag, mivel több kutyás program volt:  vizsgára készülés, nemzeti doberman bajnokság, kutyasulizás, stb stb. A nagy dömping után visszaesett a közös programok száma és előfordul, hogy a kis kvartettünk helyett csak Bádó és én, vagy Bádó és életem párja utazik a kocsiban napi barangolásra indulva. A kisgazda pedig otthon marad. Buddy ezt felettébb szomorúan konstatálja. A korábbi eufórikus kocsizások helyett fejlógatva áll a csomagtartóban, orrát a kisgazda "helyéhez" közelíti és panaszosan sírdogál. Nem is lehet vigasztalni, hiába szólongatjuk, kedveskedünk neki.  Nem kerek így az élet, nincs itt a kishaverom, csak az illata szállong a kocsiban. Nélküle nem az igazi, na...

Hozzátáplálás

Kicsi fiúnk életében beköszöntött a pillanat, hogy elkezdje kipróbálni a majdani lucullusi lakomák alkotórészeit. Egyelőre az almával próbálkozunk. A hozzátáplálás örömén felbuzdulva kitaláltam, hogy Bádszort is megkínálom eddig ki nem próbált ízekkel, ételekkel. Mindjárt aprítottam egy-pár káposzta girizdet, nosza lelkem, kóstold meg. Nagy boldogan fogadja a váratlan "nasit" és szertartásosan körbetáncolja, ugra-bugrál körülötte, kicsiny gömbfarka izeg-mozog. Majd beleharap és mindjárt le is lassít, de még egy esélyt ad, hátha a második harapás előhoz egy kis sülthús-ízt, esetleg szalonnát, esetleg sajtocskát, vagy akár bármilyen kutyafalat emlékét. De nem. A harmadik sem... A bolondozás abbamarad, Buddy kiviharzik újabb impulzusokat keresni az udvaron, a káposzta pedig marad, szomorkodva a konyhakövön.
Hozzátáplálás 1. kísérlet, dátum: 2010. nov. 3. Tesztelt élelmiszer: káposzta. Eredmény: a tesztalany reakciója először élénk, majd  közömbös, a tesztelt élelmiszert megkóstolja, de a ízlelést elfogyasztás nem követi. Az eredmény negatív.

Fut a gyáva Barni kutya...

Na jó, most vége az inkognitónak, megnevezem Lackó kutyát, akinek becsületes neve Barni. És miről is híres, hogy bozontos nagy testvérével, Macival/alias Tappancs  rendszeresen szoktak jönni Bádit bosszantani. Régtől összecsapódott ez a két kutty az utcából, az egyik veszélyesebb (Maci), ld. korábbiakban (http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html), Barni pedig mint a kis Tódi a Henceg mellett, bohóckodik, adja alá a lovat, nagy kópé, de nem veszélyes. Ellenben bosszantó (egy bugris bunkó, abcúg Barni, le vele...) http://buddydobi.blogspot.com/2010/09/vavavavavaaaa.html.) De a mai események több tanulsággal is szolgáltak. 1) Buddy nem felejt és az adandó alkalommal visszavág 2) Ha kiviszem a szemetet, és én nem látok semmi "veszélyeset", attól még ő láthat és elrohanhat 3) Jézusom, milyen gyors ez a Bádi.
Szóval kivittem a szemetet, mindig ki szokott jönni velem a kapu elé, kis szaglászás a szomszéd néni kertje mellett, egy pisi elhelyezése, aztán visszakocog. De ma, brrr, ahogy nyitom a kaput, már meg is lódul és eliramlik az árok felé. Azt hittem, egy macskát vett észre, de látom ám, hogy űzi az addig gyanútlanul legelésző Barnikutyát, az meg menekül. Fut a gyáva:) Szerencsére gyors lábú volt a Barnimarni, és Bádszort sikerült a kisdomb aljáról visszaparancsolnom. Tyűűűű, fent volt ám az adrenalinunk.
(kép innen: http://mesekaneten.blogspot.com/2010/06/bator-gyava-kutya-3-evad-courage.html

Buddy ZTPje

 Ott hagytam abba, hogy mi is az a ZTP. Megnézhetitek az előző bejegyzésben. Hosszan, tán kissé bonyolultan ecseteltem a szabályokat, Ati mindig leállít, hogy ez csak kutyásokat érdekelhet, de akkor is fontos tudni, hogy Bádszor milyen szép vizsgát tett le. Mert hogy letette, bizony, méghozzá nem is akárhogyan ezt a vizsgát, ami kb. 100-150 kutyának van meg az egész országban, ahogy megtudtuk. A legjobb, I.A. értékelést kapta,  ami annyit tesz, hogy /terhelt és nyugalmi állapotban is magabiztos, kifogástalan benyomást keltő kutya/. A külsejére pedig Sg-t, azaz nagyon jót, a kiválóhoz kellett volna még jó két kg, hogy markánsabb legyen, pláne, hogy nem gyakorlott show kutya (konkrétan most mutattuk be másodszor).

Igazi sétagalopp volt a ZTP vizsga, nem úgy a rákészülés. Hetek óta tartott a tréningsorozat kint Csepelen, a kutyasuliban, heti két őrző-védő edzés, majd a hivatalos tréningek, de végül elérkezett okt. 23, a vizsga napja. A negyedik kutyaként a ringbe szállva Ati mindjárt szóba elegyedett Thomas Becht bíró úrral, n-é-m-e-t-ü-l:) és jó hangulatban kezdődött a bíráskodás. Buddyt mérték, majd megállítottuk, amiben alig van gyakorlatunk, tanítómesterünk gyorstalpalón hozott fel bennünket a vizsgára. Majd a szokásos csoportos gyakorlatok, a kikötés és végül az őrző-védő. Buddy annyira figyelmes és összeszedett volt, hogy a bíró külön kiemelte, hogy neki tuti, hogy megvan az engedelmességi vizsgája és nem is akármilyen, mert látszik a kutyán, hogy képzett. Dagadt a mellünk:) Olyan büszke voltam Atira és Buddyra, nagyon ügyesek voltak, hát még az eredményre! Köszönet Ildinek és Gábornak (http://www.budakeszikki.hu/) az eredményes fizikai és lelki felkészítésért, Attilának (http://www.cskki.hu/ ) az őrző-védő tréningezésért és a vizsga ő.v. részéért,  a ZTPs vizsgázócsapat gazdáinak a sok segítségért az edzéseken, Juditnak (http://www.workingdobermann.hu) a fantasztikus képekért, barátainknak a biztatásért, Benőkének a kitartásért.
Hivatalos eredménylista a Doberman review oldalon http://www.dobermann-review.com/show/working_results/2010-10-23_ZTP_Budapest_Hungary/index.php

És most lássuk képekben!

Megmérik Buddy-t

Thomas Becht bírál

Tömegben

Emberek gyűrűjében is derűsen

Gazda nélkül, kikötve

A bíró teszteli az idegeket

1. fogás Hemberger Attilával

2. fogás

Megcsináltuk! Kész!!!

Az eredményhirdetés, ZTPs kutya lettem:)

Mi is az a ZTP?

Thomas Becht bíró megméri a Buddy urat

ZTP vizsgát tettünk Buddyval és már hetek óta erre készülünk. De mi is ez a ZTP, honnan ez a nagy izgatottság, miért is kell erre készülni, ahelyett, hogy otthon handabandáznánk a kutyával. Nos, a ZTP (Zuchttauglichkeitsprüfung) nem más, mint a dobermanok német tenyészalkalmassági vizsgája. "Magyarországon, mint fajtagondozó, a Hungária Dobermann Klub biztosítja a dobermannok számára a német tenyészalkalmassági vizsga teljesítését. A vizsga hazánkban nem kötelező, de igényesebb tenyésztőknek kifejezetten ajánlott." http://www.hdk.hu/node/124 A ZTP teljesítésével a kutya bizonyítja, hogy a német sztenderd alapján is érdemes arra, hogy továbbtenyésszék. Mit is vizsgál a ZTP? 1) küllem  2) Wesen. A Wesen szó jelentése lény, természet, magyarul a kutya karaktere: jelleme, viselkedése, természete. A német tenyészalkalmassági vizsga során számos kritériumnak kell megfelelni. Pl. mivel ez a német tenyészvizsga elhozatala Magyarországra, csak német bíró vezetheti le a vizsgát és bírálhat. A kutya töltse be a 15 hónapot, rendelkezzen törzskönyvvel, engedelmességi vizsgával (BH), legyen Németországban kiértékelt, mentes (HD1) vagy majdnem mentes (HD2) csípőizületi diszplázia-szűrési tesztje. Meg persze fizetni kell vizsgadíjat is:)
Na ezek eddig megvolnának. Most beszéljünk a feladatokról. 1) küllembírálat ( egy sor fajtajellemzőnek kell megfelelni, a fogazattól a méretig), 2) csoportos feladatok:ezek a magabiztosságot, temperamentumot, engedelmességet, ingerküszöböt vizsgálják számos gyakorlat során, pl. üdvözlés kézfogással, egy tárgy véletlen leejtése, esernyő kinyitása, kulcscsörgetés, a kutya tömegben, stb. 3) lövés: fontos, hogy lövés során a kutya ne ijedjen meg 4) kikötés:a kutyát kikötik kb. 5 percre egyedül, úgy, hogy nem látja a gazdáját, ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat. A kutya viselkedésére, a vezető távollétében különös figyelmet kell fordítani. 5) őrző-védő: kitámadás és bátorság próba, utóbbinál a kutya kb. 50m-es távolságból a segéd után ered és elkapja a kart.
 Holnap jövök a vizsga eseményeivel és az eredménnyel!!!!

Kiszel Tünde és a dobermanok

Képzeljétek, lehet, hogy meg fogom szeretni Kiszel Tündét. Hogy miért? Hát mert megszerette a dobermanokat. Na jó, azt nem tudom, hogy megszerette-e, de hogy együtt mutatkozik velük a 2011-es naptárjában, az kétségtelen. Méghozzá nem is akármilyen dobermanokkal, hanem Buddy (Tahi Réme Eliot)  rokonságával, Tahi Réme dobermanokkal, névszerint Dalival és Demivel.
Új koncepció, új szerkók, új kutyák. Tünde szerint nagyon helyesek voltak az állatok, Ő is szereti a kutyákat, hiszen neki is volt, egy óriás uszkárja. A többit mondja el a cikk és a képek (klikkelj a képre és feljön a többi fotó). Már alig várom nyomtatásban:):)
http://velvet.hu/celeb/2010/10/22/kiszel_tunde_ketmillio_forinttal_pozol_a_2011-es_naptarjaban/