East Side, West Side

Kedvenc jelenetem volt az Ali G inda House-ban (http://www.filmkatalogus.hu/Ali-G-Indahouse--f12606) az East side és West side "bandaháború". Valami hasonló történik most az utcánkban. Buddy képviseli a West side-ot és Maci kutya az East side-ot. Aki megint kiszökik a kertjükből és szabadon garázdálkodik, de már nem meri Bádszort idegesíteni a mi kerítésünknél, csak messziről, és azzal, hogy körbejelöli az utcát. Buddy a kerítés mögül hörgi, hogy "West side is the best", de Macit nem érdekli mindez... Eddig kb. ez volt a felállás. De most Buddy megelégelte, hogy a Maci állandóan átjár megszentségteleníteni az Ő West side-ját és ma majdnem a tettek mezejére lépett. Ehhez két dolgot kell tudni.
1. Maci anno megruházta Buddy-t, amikor nem engedtem neki a visszavágást, ld. korábbi bejegyzés.http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html
2. Mostanában kiengedjük Buddy-t szaglászni a kapu elé, a mi kis utcánkba, hogy kicsit levezesse az energiáit.
Szóval ma megint jött a Maci, fel is hívtam rögvest a gazdáját, aki újra ígéretet tett, hogy megcsináltatja a kerítést, amit egyre kevésbé hiszek... Buddy ordított derekasan, Maci tisztes távolságban jelölgetett, majd zászlós álló farkát lengetve diadalmasan elvonult. A vihar elült, eltelt pár óra, míg útnak eredtünk és ki is engedtem előtte Bádit futkozni. Aki nem felejtett. Hanem elkezdte módszeresen felderíteni, hogy hol járt a Maci-gyerek, és visszajelölgette a vizeletpettyezett sarkokat. Ahogy ezt a tevékenységet végezte, egyre jobban felszívta magát és egyre távolodott a kapunktól. Olyannyira, hogy már vissza sem bírtam hívni. Lement az útra, Barni (Maci volt csatlósa) portáját is megjelölte, majd legnagyobb bánatomra Maciék felé vette az irányt. Rohanni kezdtem, mert ilyen még nem volt, Buddy pedig a füle botját sem mozgatta a hívásomra, és közben egy autó is jött. Már majdnem az East side demarkációs vonalát is átlépte, amikor szembejött egy, egy, jéé, egy öreg néni. Ilyet se nagyon látott Bádszor mostanában, közben hátulról egy terepjáró is megérkezett, és én is lélekszakadva. Bádszor az autó hangjára megfordult, majd meglátott engem, aki bőszen labdát lengetett, amire ösztönösen rámozdult. Gyors "megbilincselés" és visszatoloncolás a nyugati oldalra. A balhé most elmaradt, és ha rajtam múlik, el is fog. Bádócska marad a kerítés belső oldalán.

Este jó, este jó,

Bádi kis Csipkerózsa korában

este mégis jó, apa mosdik, anya főz (?), és a Buddy horkol. De annyira, hogy a Fábry-showt sem bírom zavartalanul nézni, mert konkrétan beleröfög, hörög, morog, belekorrog az éterbe a kutyaúr. Megfigyeltem, hogy néha úgy horpaszt, hogy a ketrec falára oldalvást odadől, a feje függőlegesen fennakadva a rácson és akkor szokott ilyen hangokat hallatni. Ati a múltkor vacsora közben (mert ugye mégis főz az anya...) elkezd fülelni. "ez meg mi?" Hát a Buddy:) Nyáron elküldöm a szellemvasútba, kereset kiegészítésre. Ezzel az orgánummal garantált a jatt.

Kiképzés

egy régi kutyasulis kép

Nem nagyon bírtam belenyugodni, hogy a kutya bünti sokáig tart. Buddy is össze volt zavarodva, nekem sem volt komfortos egy összezavarodott Buddy. Úgyhogy megkértem Ildit, hogy kezdjen újra járni hozzánk. Ati helyett most én fogom képezni az ebet. És akkor nyájas lesz, mint egy kisbárány és a talpam nyomát is megnyalja. (meg a tíz ujját, bár azt rendszeresen, sőőőt, egyéb testrészeit is, de ezt most hagyjuk, azt magától is megteszi). Múlt pénteken kezdtük. Anyóskám vigyázta addig kisBenőt, mi pedig a havas latyakban gyakorlatoztunk. Ügyes volt a Buddy, de nem tökéletes a párosunk, nem vagyok elég kemény. Hmmmm. Mindig ez van, nem bírok elég keményen odavágni. Inkább pofázni szoktam a civil életben is, de Ati szerint úgy semmi esélyem fegyelmezni, hogy "kedves Bagoly úr, hogy szolgál az egészsége?", majd menekülök a rám ugráló sáros mancsok elől. Szóval csak a duma, pláne a bagoly uras cizelláltság, mit sem ér, ettől nem fog tisztelni az eb. Pedig kell a R-E-S-P-E-C-T. De Ildi fantasztikus tanár és úgy belém rögzülnek a parancsszavak, mozdulatok, hogy csak na. Pákk, pákk, visszhangzik a fülemben és már térülök, fordulok és a kutya ül, fekszik, pipiskedik, reménykedik, jutalmazódik, helyben maradódik. A héten már háromszor gyakolroltam vele, mert fejben kell lefárasztani, attól fekszik utána szépen, mint egy sezlony-dísz. De annyira kifárasztom agyilag, hogy most is, a mai késő délutáni trenírt követően, vacsora helyett a ketrecében alszik. Nem is evett....

Korcsolyapálya

Na tessék, most meg az ón esik. Egész nap bent voltunk, Bádszor reggel 7kor megkapta a reggelijét és onnantól egészen du. 4-ig egy Santa Barbara-i  nyugdíjasnak képzelte magát, mert boldogan aluszkált a ketrecében, meg nyújtózkodott, meg dudorászott, meg néha kikérezkedett inni, néha meg a ketrecében felhelyezett vizesedényből lefetyelt. De 4kor szólította a természet. Utána viszont úgy húzott vissza, hogy csak úgy porzott. Volna, ha előtte nem ered el az ónos eső. Olyan jégpálya lett a terasz, hogy egyből egy zakóval kezdte, ezerfelé csúsztak a lábai. Amúgy is úgy néz ki, mint egy mutáns flamingó ezekkel a virgácsokkal, de a jégen kontroll nélkül közlekedő tappancsok riasztó látványt nyújtottak. Azért kizártam kicsit kifagyni, aztán még labdáztunk is a kert havas részein. Aztán este lett, és nyugovóra tértünk. De megint csak kimegy egy utolsó körre. És láss csodát, emlékezett, hogy gáz a terep, mert olyan óvatosan lépked, mintha tojásokon járna. Kis tipi-tupa lüke kutya.

http://www.softexpressions.com/software/emb/AppDogs.php  (kép innen)

Tolvajtempó

Ati reggel lebotorkál. Jajj de jó, még a hó is leesett, úgyhogy az átlagnál kómásabb az egész család, beleértve a nagyfülűt is. Azért kiengedi, mert mégiscsak kezdődik valami reggel-féleség, de marad Bádi bent a ketrec félhomályában, ott tündököl a kis szagával és nem akaródzik neki kimozdulni. Ati kihasználja az alkalmat és ellibben a WC irányába, de még a szeme sarkából látja, hogy a kómás kutya félálomban, hunyorogva odabotorkál az asztalhoz és elemeli a sapkáját, majd egy másodperc töredéke alatt már fordul is ki vele az ajtó felé...A vérében van a lopás, na.

Stílusa van...

A bünti miatt kevesebbet foglalkoztunk a kutyával, azaz kevesebb játék és simi és hancúr jutott neki. És sok udvar, kevesebb ketrecben heverészés. Merthogy el van kényeztetve:(
Szóval kint tobzódik az udvaron a nagy unalmában és egyszer csak azt látom a függöny mögül leselkedve (mert azért nem bírtam megállni, hogy ne lessem meg félóránként), hogy megjelenik a színen egy sárga lapát. Ott hever az udvaron, mindenféle funkció nélkül (márpedig ha egy pisztoly van a színpadon, annak ugye el is kell sülnie, de ez a szabály lapáttal láthatóan nem működik). Aztán látom ám, hogy a narancssárga lombseprű ütötte ki a nyeregből szegény lapátot, akivel Buddy boldog táncot jár a kertben fel, s alá. Rágja, rángatja, cibálja, megint rágcsálja és újra és újra az argentin tangó bedöntéses  lépése következik. Pörögnek, forognak, átkarolja, öleli és rettentő sokszor megcibálja.
Unatkozik, de azt legalább magas fokon és nagyon is színvonalasan műveli. Stílusa van...

    

Hope

 

 

Kedves Barátném küldte mentsvárul a fenti képet (ld whoiam komment), illusztrálandó, hogy a kisBuddy még meg fogja emberelni magát, és hogy a lelke mélyén egy kis szeretetzsák, aki csak azt akarja, hogy figyeljünk rá. Meg mentségül is a kisBuddynak, mert Ő is nagyon szereti. Mert még semmi sincs veszve:) a kiskutya ki fog kerülni a büntiből. Addig, amíg ez bekövetkezik, azért nem szeretnék féllábon állni, de hiszem, hogy már nem tart soká a dresszúra.

http://farm1.static.flickr.com/108/276593932_85639a5bf0.jpg

:(

azért nem írok már régóta, mert büntiben van a kutya. És aki büntiben van, azzal ugye nem történnek bájos események, mert a gazdák nem engednek olyan helyzetet kialakítani, ahol egy nagy kamasz, már-már férfi doberman srác bájoskodhatna. Merthogy Buddy kihúzta a gyufát, amióta Ati kevesebbet van vele. A sok tréning és dresszúra után kiürült az élete, két kapura unatkozik és új elfoglaltság után nézett. Úgy érzi, hogy nincs férfi a háznál, hát majd Ő az lesz akkor. Szerinte. És nem akar szót fogadni. Ezért most büntiben van, nagy szigor, kevés játék, inkább feladatok és egész nap az udvaron rostokolás. Vagy rostokollás, esetleg rostoklás. Kénytelen leszek előhúzni néhány korábbi sztorit, egy van mondjuk a tarsolyomban, de ahogy ellágyulnék, újra eszembe jut, hogy bizony a kutya most büntiben van. Remélem, hamar összekapja magát, nem szeretném kemény, angyalbőrös stílusban folytatni...

Itt van az ősz, itt van újra...

Hova is tettem???

és tényleg szép, a kedvenc évszakom. A kertben megszaporodtak a hulló falevelek, olyannyira, hogy A. nem bírta már elnézni és kiment összegereblyézni. Persze Buddy sem maradhat le, mert neki tényleg mindig segíteni kell, ott kell lennie, ahol zajlik az élet, ahol a gazdaember tesz-vesz. Az ilyenfajta "segítség" persze inkább hátráltat, de végtelenül mókás. Örökítettem meg már nevetve bosszankodó A.-t, aki nem tudott kettőt tolni a fűnyíróval, mert a kutyakertész végig ott ugra-bugrált a kerekek előtt. Ültettünk már leilandi ciprust vele, amikor a kiásott gödröt "leellenőrizte" a kiskutya, beleugrott és tágította, mélyítette, mondjuk annak még haszna is volt.

És a minap, az avargereblyézés előtt labdázás volt a program és a kislabdája még mindig ott lóg a szájában. Ati egyet húz a lombseprűvel, a kuty labdája már a seprű előtt. Nyitom az ablakot kikiabálva, hogy "elgereblyézed a labdáját", mire kiderül, hogy ez teljesen szándékos, a koncepció szerint halad. Újabb gereblyézés, a labda bekerül az avardombba, Buddy pedig önfeledten keresi, turkálja.

Fél óra múlva kinézek, Ati a tégladarabokat dobálja a talicskába, miközben Buddy is oda hajigálja a kis labdáját. Mert olyan jó mindig azt csinálni, amit a gazda:)

A hárfaművész

Mindig is pártoltam a zenét, és biztos, hogy ez hatással kell, hogy legyen a kisBádira. Mert hárfaművész lett a minap. Általában ugyanúgy kezdődnek a dolgok, azaz a reggeli ébredéses ásítozás utáni labdázással. Megy a nagy hajigálás, a kuty boldogan rohan a labda után a megszokott koreográfia szerint, majd az utolsó dobásnál, ha nem sikerül kiterekni a szájából, vagy küzdelemmel elvenni a labdát, inkább ráhagyjuk, hadd játsszon a zsinóros golyóval. És megindul az őrültködés. Bádszor hajigál, a zsinórnál fogva lóbál, lenget (ilyenkor jobb nem mellette lenni, mert irtóra fáj, ha megüt a lasztival). Majd felront a teraszra és az erkélyrácsok között kezdi lengetni a labdát, dobálja jobbra-balra, zeng-bong a teraszkorlát, és mi, szerencsés lelkek kisBenővel általában erre a különös és egyedi hárfakoncertre ébredünk reggel (akkor már 4.-szer persze:)). A művész úr úgy fél óra múlva elunja a koncertezést és bekocog a labdával, amit ünnepélyesen átnyújt, és cserébe megkapja a reggelijét.

Missing you

Írtam korábban már, hogy sokat utaztunk mostanság együtt családilag, mivel több kutyás program volt:  vizsgára készülés, nemzeti doberman bajnokság, kutyasulizás, stb stb. A nagy dömping után visszaesett a közös programok száma és előfordul, hogy a kis kvartettünk helyett csak Bádó és én, vagy Bádó és életem párja utazik a kocsiban napi barangolásra indulva. A kisgazda pedig otthon marad. Buddy ezt felettébb szomorúan konstatálja. A korábbi eufórikus kocsizások helyett fejlógatva áll a csomagtartóban, orrát a kisgazda "helyéhez" közelíti és panaszosan sírdogál. Nem is lehet vigasztalni, hiába szólongatjuk, kedveskedünk neki.  Nem kerek így az élet, nincs itt a kishaverom, csak az illata szállong a kocsiban. Nélküle nem az igazi, na...

Hozzátáplálás

Kicsi fiúnk életében beköszöntött a pillanat, hogy elkezdje kipróbálni a majdani lucullusi lakomák alkotórészeit. Egyelőre az almával próbálkozunk. A hozzátáplálás örömén felbuzdulva kitaláltam, hogy Bádszort is megkínálom eddig ki nem próbált ízekkel, ételekkel. Mindjárt aprítottam egy-pár káposzta girizdet, nosza lelkem, kóstold meg. Nagy boldogan fogadja a váratlan "nasit" és szertartásosan körbetáncolja, ugra-bugrál körülötte, kicsiny gömbfarka izeg-mozog. Majd beleharap és mindjárt le is lassít, de még egy esélyt ad, hátha a második harapás előhoz egy kis sülthús-ízt, esetleg szalonnát, esetleg sajtocskát, vagy akár bármilyen kutyafalat emlékét. De nem. A harmadik sem... A bolondozás abbamarad, Buddy kiviharzik újabb impulzusokat keresni az udvaron, a káposzta pedig marad, szomorkodva a konyhakövön.
Hozzátáplálás 1. kísérlet, dátum: 2010. nov. 3. Tesztelt élelmiszer: káposzta. Eredmény: a tesztalany reakciója először élénk, majd  közömbös, a tesztelt élelmiszert megkóstolja, de a ízlelést elfogyasztás nem követi. Az eredmény negatív.

Fut a gyáva Barni kutya...

Na jó, most vége az inkognitónak, megnevezem Lackó kutyát, akinek becsületes neve Barni. És miről is híres, hogy bozontos nagy testvérével, Macival/alias Tappancs  rendszeresen szoktak jönni Bádit bosszantani. Régtől összecsapódott ez a két kutty az utcából, az egyik veszélyesebb (Maci), ld. korábbiakban (http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html), Barni pedig mint a kis Tódi a Henceg mellett, bohóckodik, adja alá a lovat, nagy kópé, de nem veszélyes. Ellenben bosszantó (egy bugris bunkó, abcúg Barni, le vele...) http://buddydobi.blogspot.com/2010/09/vavavavavaaaa.html.) De a mai események több tanulsággal is szolgáltak. 1) Buddy nem felejt és az adandó alkalommal visszavág 2) Ha kiviszem a szemetet, és én nem látok semmi "veszélyeset", attól még ő láthat és elrohanhat 3) Jézusom, milyen gyors ez a Bádi.
Szóval kivittem a szemetet, mindig ki szokott jönni velem a kapu elé, kis szaglászás a szomszéd néni kertje mellett, egy pisi elhelyezése, aztán visszakocog. De ma, brrr, ahogy nyitom a kaput, már meg is lódul és eliramlik az árok felé. Azt hittem, egy macskát vett észre, de látom ám, hogy űzi az addig gyanútlanul legelésző Barnikutyát, az meg menekül. Fut a gyáva:) Szerencsére gyors lábú volt a Barnimarni, és Bádszort sikerült a kisdomb aljáról visszaparancsolnom. Tyűűűű, fent volt ám az adrenalinunk.
(kép innen: http://mesekaneten.blogspot.com/2010/06/bator-gyava-kutya-3-evad-courage.html

Buddy ZTPje

 Ott hagytam abba, hogy mi is az a ZTP. Megnézhetitek az előző bejegyzésben. Hosszan, tán kissé bonyolultan ecseteltem a szabályokat, Ati mindig leállít, hogy ez csak kutyásokat érdekelhet, de akkor is fontos tudni, hogy Bádszor milyen szép vizsgát tett le. Mert hogy letette, bizony, méghozzá nem is akárhogyan ezt a vizsgát, ami kb. 100-150 kutyának van meg az egész országban, ahogy megtudtuk. A legjobb, I.A. értékelést kapta,  ami annyit tesz, hogy /terhelt és nyugalmi állapotban is magabiztos, kifogástalan benyomást keltő kutya/. A külsejére pedig Sg-t, azaz nagyon jót, a kiválóhoz kellett volna még jó két kg, hogy markánsabb legyen, pláne, hogy nem gyakorlott show kutya (konkrétan most mutattuk be másodszor).

Igazi sétagalopp volt a ZTP vizsga, nem úgy a rákészülés. Hetek óta tartott a tréningsorozat kint Csepelen, a kutyasuliban, heti két őrző-védő edzés, majd a hivatalos tréningek, de végül elérkezett okt. 23, a vizsga napja. A negyedik kutyaként a ringbe szállva Ati mindjárt szóba elegyedett Thomas Becht bíró úrral, n-é-m-e-t-ü-l:) és jó hangulatban kezdődött a bíráskodás. Buddyt mérték, majd megállítottuk, amiben alig van gyakorlatunk, tanítómesterünk gyorstalpalón hozott fel bennünket a vizsgára. Majd a szokásos csoportos gyakorlatok, a kikötés és végül az őrző-védő. Buddy annyira figyelmes és összeszedett volt, hogy a bíró külön kiemelte, hogy neki tuti, hogy megvan az engedelmességi vizsgája és nem is akármilyen, mert látszik a kutyán, hogy képzett. Dagadt a mellünk:) Olyan büszke voltam Atira és Buddyra, nagyon ügyesek voltak, hát még az eredményre! Köszönet Ildinek és Gábornak (http://www.budakeszikki.hu/) az eredményes fizikai és lelki felkészítésért, Attilának (http://www.cskki.hu/ ) az őrző-védő tréningezésért és a vizsga ő.v. részéért,  a ZTPs vizsgázócsapat gazdáinak a sok segítségért az edzéseken, Juditnak (http://www.workingdobermann.hu) a fantasztikus képekért, barátainknak a biztatásért, Benőkének a kitartásért.
Hivatalos eredménylista a Doberman review oldalon http://www.dobermann-review.com/show/working_results/2010-10-23_ZTP_Budapest_Hungary/index.php

És most lássuk képekben!

Megmérik Buddy-t

Thomas Becht bírál

Tömegben

Emberek gyűrűjében is derűsen

Gazda nélkül, kikötve

A bíró teszteli az idegeket

1. fogás Hemberger Attilával

2. fogás

Megcsináltuk! Kész!!!

Az eredményhirdetés, ZTPs kutya lettem:)

Mi is az a ZTP?

Thomas Becht bíró megméri a Buddy urat

ZTP vizsgát tettünk Buddyval és már hetek óta erre készülünk. De mi is ez a ZTP, honnan ez a nagy izgatottság, miért is kell erre készülni, ahelyett, hogy otthon handabandáznánk a kutyával. Nos, a ZTP (Zuchttauglichkeitsprüfung) nem más, mint a dobermanok német tenyészalkalmassági vizsgája. "Magyarországon, mint fajtagondozó, a Hungária Dobermann Klub biztosítja a dobermannok számára a német tenyészalkalmassági vizsga teljesítését. A vizsga hazánkban nem kötelező, de igényesebb tenyésztőknek kifejezetten ajánlott." http://www.hdk.hu/node/124 A ZTP teljesítésével a kutya bizonyítja, hogy a német sztenderd alapján is érdemes arra, hogy továbbtenyésszék. Mit is vizsgál a ZTP? 1) küllem  2) Wesen. A Wesen szó jelentése lény, természet, magyarul a kutya karaktere: jelleme, viselkedése, természete. A német tenyészalkalmassági vizsga során számos kritériumnak kell megfelelni. Pl. mivel ez a német tenyészvizsga elhozatala Magyarországra, csak német bíró vezetheti le a vizsgát és bírálhat. A kutya töltse be a 15 hónapot, rendelkezzen törzskönyvvel, engedelmességi vizsgával (BH), legyen Németországban kiértékelt, mentes (HD1) vagy majdnem mentes (HD2) csípőizületi diszplázia-szűrési tesztje. Meg persze fizetni kell vizsgadíjat is:)
Na ezek eddig megvolnának. Most beszéljünk a feladatokról. 1) küllembírálat ( egy sor fajtajellemzőnek kell megfelelni, a fogazattól a méretig), 2) csoportos feladatok:ezek a magabiztosságot, temperamentumot, engedelmességet, ingerküszöböt vizsgálják számos gyakorlat során, pl. üdvözlés kézfogással, egy tárgy véletlen leejtése, esernyő kinyitása, kulcscsörgetés, a kutya tömegben, stb. 3) lövés: fontos, hogy lövés során a kutya ne ijedjen meg 4) kikötés:a kutyát kikötik kb. 5 percre egyedül, úgy, hogy nem látja a gazdáját, ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat. A kutya viselkedésére, a vezető távollétében különös figyelmet kell fordítani. 5) őrző-védő: kitámadás és bátorság próba, utóbbinál a kutya kb. 50m-es távolságból a segéd után ered és elkapja a kart.
 Holnap jövök a vizsga eseményeivel és az eredménnyel!!!!

Kiszel Tünde és a dobermanok

Képzeljétek, lehet, hogy meg fogom szeretni Kiszel Tündét. Hogy miért? Hát mert megszerette a dobermanokat. Na jó, azt nem tudom, hogy megszerette-e, de hogy együtt mutatkozik velük a 2011-es naptárjában, az kétségtelen. Méghozzá nem is akármilyen dobermanokkal, hanem Buddy (Tahi Réme Eliot)  rokonságával, Tahi Réme dobermanokkal, névszerint Dalival és Demivel.
Új koncepció, új szerkók, új kutyák. Tünde szerint nagyon helyesek voltak az állatok, Ő is szereti a kutyákat, hiszen neki is volt, egy óriás uszkárja. A többit mondja el a cikk és a képek (klikkelj a képre és feljön a többi fotó). Már alig várom nyomtatásban:):)
http://velvet.hu/celeb/2010/10/22/kiszel_tunde_ketmillio_forinttal_pozol_a_2011-es_naptarjaban/

Eltűnés

Jujj, régóta nem írtam. Mert nagyon nem volt időm, Buddy ZTP vizsgát tett a hétvégén és arra készültünk. Minden nagyon jól ment, majd leírom részletesen rövidesen. De nagyon sok időt elvett a rengeteg edzés....

"Kiccsanád"

Buddy és Benő nagyon kezdenek összemelegedni. Ha együtt tartózkodnak, azaz Buddy velünk, Benőke pedig valamelyikünk karjában, mindig megy a visszafogott érdeklődés, a köszöntés finom lábpuszival (Buddy adja Benőnek, nem fordítva:)). A kutya ragaszkodik már ehhez. Arról már írtam korábban, mennyire odavolt a dobi versenyszáma alatt is, hogy nem lát minket, és utána oda kellett feküdnie a lábunkhoz, nem volt hajlandó moccanni. De a kocsiban utazások is egyre több meghitt pillanatot eredményeznek. Mert ugye a fránya kutyarács többször leesik, kilazul, vagy nem bír ellenállni egy nyomakodó kutyafejnek és egyszer csak szabadon rá lehet helyezni az állát a fejtámlára. És onnan már zavartalanul lehet bámulni egymást a kisgazdával. Percekig. Megjelenik Buddy feje, Benő elragadtatott "áááá" kiáltást hallatt, majd elkezd "beszélni" neki, Bádszor pedig áhitattal figyeli. Ati ilyenkor nagyon bánja, hogy Ő vezet és lemarad a meghitt pillanatokról. "Kiccsanád."

Nagyfiú

Ati elment itthonról este. Benőkét letettem, és Bádszor megkapta a vacsoráját. Utána egyből ketrec, hogy pihenjen, gyomrát kíméljük. De annyira elkezdett csaholni, hogy majdnem kiestem az ágyból. És nem akarta abbahagyni, csak ugatott, panaszkodott, kaparta a rácsot, kétségbe volt esve rettentően. Mondom, ez van, pláne, hogy közben Benő is felébredt. Nem engedem ki, velem ne hisztizzen. De amikor még 5 perc múlva is kétségbe volt esve és a folytonos csaholás mellett  kisBenő elaludt (!) és betettem a kiságyába, lerontottam üvöltve, Buddyt szapulva, hogy mit képzel magáról, hogy így ordítozik. Kirántottam a ketrec ajtaját és már fenyíteni készültem, amikor Bádszor lefeküdt és szívhez szólóan nézett, szelídkedett, hogy ne legyek vele szigorú. Megesett rajta a szívem, erre annyira elkezdett dörgölőzni hozzám, szinte "mondva" hogy szeret engem és hogy én is szeressem, hogy jól megsimogattam, megmasszírozgattam. Majd kimentem vele pisilni és már terelgettem volna vissza, amikor lecövekel, hogy inkább kint marad. Most is kint van és teljes csendben (azaz engem nem zargatva) őrzi a házat. Többször is meglestem, és ül, mint egy alabástrom szobor, a lépcső tetején, a kaput fixírozva. Felnőtt a kuttyer. Vigyáz ránk, amíg nincs itthon a gazda.

Toy Story

A két leggyakrabban elrabolt "áldozat"

Bele tudod élni magad egy gyönyörű kis játék helyébe, akit azért vettek le a polcról, hogy mostantól egy bájos kisgyermek társa, barátja, kísérője legyen hosszú évekig? Átérzed az izgalmat, amikor megérkezel a családhoz és a bébi puha arcocskájához szorít, bekapja a kezed, lábad, és a nagy szeretet és érdeklődés-hullám miatt a tetemes nyál sem zavar, ami a bundádra kerül? És telnek boldogan a napok, míg nem egyik reggel a család sétálni indul és a kicsi kezéből gyorsan kikap az anyja, hogy nehogy séta közben elveszítsenek. Micsoda gondoskodás:) És letesz az étkezőasztal bal sarkára. Húúú, mennyi érdekes újdonság, poharak, egy színes terítő, innen minden másképp látszik, kinézel az ablakon és elmélyülten gyönyörködnél a fákban és a madarakban, amikor érzed, hogy közelít egy nagy fekete-barna fej, egy húúú, de kellemetlen lehelettel. Lassan közelebb csúszik hozzád és óvatosan a foga, jézusom, a foga közé vesz, majd villámgyorsan az udvar felé veszi az irányt. Lógsz a szájában és reményvesztetten tűröd, hogy a sárban hempergessen, újra és újra félelmetes pofájába fogva. Segítség! Segítség! Hirtelen éles hang: "Buddy, Te mit művelsz? Akkorát kapsz, hogy csak na, hozod ide azonnal?" A Buddy névre hallgató sárkány, vagy mi a fene is lehet ez, berohan veled a konyhába, gondos kezek kiszabadítanak. Megmenekültél. Gyorsan, vissza a kis barátomhoz, gondolod, de most jön a fekete leves, azaz a habos leves, egy nagy fehér medencébe merítenek, fulladozol, újra és újra alányomnak, kicsavarnak, öblítenek, jesszusom, ezt már biztos nem éled túl. Egy végső csavarás és pár óra erkélyen lógás után viszont, igen, újra találkozol kis barátoddal. Na, akkor mi  ebből a tanulság? 1. “Quod me non necat me certe  confirmat” (Ami nem öl meg, az megerősít.) 2. ha sétálni indul a kisember, semmiképpen ne legyél a közelben. Csak lapulj a játékdoboz aljára és kerüld a feltűnést....