Hűűű, olyan jó délelőttünk volt csütörtökön! Ildivel túrázni mentünk! A teljes létszámot tekintve volt négy legény és három leány, tételesen Ildikó (Buddy tanítómestere), a kisfia, Cora kutyalány, Buddy, Benőke, Ati és jómagam.
Ő is nemrégen lett édesanya és röviddel a kisbaba érkezése után visszatért az aktív életmódhoz, csak most már a bébivel. Mennek jobbra-balra, kutyáznak, élik az életüket. Ezért is örültem nagyon, amikor a pár kutyasulis találka után felmerült a túra ötlete. Mi is kellett ehhez? Először is a kenguru, amiben a gyerekeket magunkra tudjuk kötni, aztán szép táj, jó levegő és nem utolsósorban a kutyuskák. Merthogy Bádócskát úgy szerettem volna már önfeledten szaladgálva látni egy kutyalány társaságában, szép tájképeket úsztatva a háta mögött.
El is indultunk szépen, Ildi mutatta az utat, amíg nyaralók között haladtunk, a két kutty flexin szaladgált körülöttünk. Ati vitte Bádót, így nekem könnyebb dolgom volt. Aztán kiértünk a szép rétre, és a forráshoz és sz-a-b-a-d-s-á-á-á-g, eleresztettük a két dobermannt. Cora irtóra kihasználta a lehetőséget, nagy köröket róva tért vissza hozzánk, míg Bádócska olyan nyugdíjasan mellettünk poroszkált, néha-néha felmérve, hogy talán ő is elkezdhetne oldódni, de aztán, inkább még nem.
A forrásnál reménykedtem, hogy hátha be tudja lelkesíteni Cora, Bádó talán még 10-re is felgyorsult, de a meleggel és a dobilány adrenalin-szintjével nem bírta felvenni a tempót. Néha csak azért előfutott, hogy az árnyas fűbe vesse magát egy pár másodpercnyi hűsölés erejéig.
Aztán csak mentünk, hegyre fel, völgybe le, jó volt újra érezni az izmaimat és egy idő után már lila karikák sem táncoltak a szemem előtt. Utunk az erdőn át vezetett, ahol Cora sellőként ugra-bugrált és mártózgatott a végtelen pocsolyákban. Na, mondom, itt az ideje, hogy Buddy is renitens legyen, én bizony meg nem tiltom, ha tiszta sár lesz, akkor sem. Hát nem. Bádócska minden akart lenni, csak tiszta sár nem, kényeskedve kerülgette a pocsolyákat.
Erőltetni ezt nem lehet. Nem volt nagy együtt szaladgálás, ugrás közbeni állérintés, összekarolás, birkózás. De volt egy kedves kisBádó, aki vígan jött a gazdáival és Ildivel, akit nagyon szeret, néha előreszaladt, aztán bevárt minket, megszagolgatott ezt-azt és összességében véve úgy láttam, nagyon is jól érezte magát.
Dobis körökben forogva sokszor mesélgetünk egymásnak a dobikat övező előítéletekről. Buddy tanítómesterének két dobilánya is füles farkas, és mint ilyen, nem hordozzák a dobik tipikus "fenyegető" jegyeit, úgymint a rövid farok és a vágott, álló fül. És innentől ugye borul a kép. Mert hát nem úgy néz ki. Tehát nem dobermann.
