Madarak

Buddy naphosszat heverészik, úgyhogy most írok valami másról, azaz másokról! Mégpedig kitettem két madáretetőt a kertbe! Ez már régi hagyomány nálunk, a Papámtól tanultam a madarak szeretetét, amióta az eszemet tudom, eteti a madarakat. Ha fészket raknak nálunk a rózsalugast tartó vascsövek tetején, főtt tojást és reszelt sajtot visz a fiókáknak, ha pedig beköszönt a tél, elkezdi feltölteni a kerti etetőket maggal, és öregebb szalonnadarabok is kikerülnek az ágakra. Sőt, a falánk macskákat is folyamatosan üldözi! Szóval madárbarát kertben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran betegeskedtem és olykor szomorú kis napjaimat tényleg feldobta az etető és a köré gyűlő madársereg, amire pont ráláttam az ágyból. Órákig el bírtam nézegetni. És tavaly a nővéremtől kaptam egy szép etetőt (Ő is függő:)) és onnantól már én is madárbarát kertgazda vagyok! Pont most vitattuk meg a karácsonyi asztal mellett, hogy mennyi madár gyűlik össze rendre az etetők körül. Meg is említettem, hogy egyre több fajta jelenik meg, kezdték a széncinegék, majd a kékcinegék, aztán jöttek a verebek, a rigók, most már van rozsdafarkú, tegnap két vörösbegy. Mára beköszöntött egy sármány és két tengelic (hűűűű, azért ezeket ki kellett google-izni...), és a végén egy gerle. A tesóm viszont beszámolt róla, hogy náluk már harkály is evett, na ez überelhetetlen.
Summa summárum nagyon szép látvány, Benőke is odavan érte. Rendszeresen hordom ki a magot, mert fontos, hogy ha egyszer ideszoknak, mindig találjanak ennivalót és a hófödte tájban nagyon nagy az étvágyuk. Egy hónap alatt betermeltek két kg magot, de a látvány mindenért kárpótol.

ui: két óra sem telt el és már másodszor járt itt egy HARKÁLY!!!

Facebook stories

Annyira cuki kis ismerős van Buddy FB barátai között, Gus Dobermann. Mindig történik Vele és kis társával valami érdekes, most pl. nem mehetnek sétálni, mert megsérült a mancsa. Valami ír farkaskutyától riadozott és közben rosszul lépett, vagy mi, de annyi a lényeg, hogy nincsen séta. És ilyen arcot vág mindehhez, teljesen lehidaltam:)
Buddy-nak is volt már epizódja ír farkassal, fent az erdőnél és lelkemre mondom, nagyon megijedt szegénykém, pedig egy fiatalka kutyus volt az ír lovag, kevesebb, mint 8 hónapos, míg Buddy már 1 éves múlt. Szóval fent az erdőn ment a játék, handa-banda, mikorra megjelent az ír farkas egy másik kuttyal és gazdával. Buddy pedig annyira megijedt a hatalmas méretektől, hogy teljesen összezavarodott, végül lefeküdt a földre, hátha elmegy a szörnyeteg (ahogy Gus hívja a bejegyzésében:))
Hiába, ez ilyen egyszerű a kutyáknál, aki nagyobb, attól félni kell és punktum.

(kép innen :http://www.facebook.com/home.php#!/photo.php?fbid=1387499027858&set=a.1133845286673.16722.1843534687&notif_t=like)

Muddy Buddy

Hol is kezdjem...
Unalmasabb és kispolgáribb végéről megfogva: "jajjjajjjajj, meg kellett volna már csinálni a kertet, körbe-körbe karikába lejárókövezni..., de a pénz,..... meg ugye a körülmények,..... meg az a sok szimmetria, ami lesz a kövekből....., a szép zőőőd gyep és rengeteg gyephézag között"
Lazábban: "baromi nagy a sár, majd csak tavasz lesz egyszer, meg valaki a kertet is megcsinálja....talán"
Dühöngve: " december 23-án a francnak nem a hóesésben gyönyörködök? 3 napos eső után a Szigeten kisebb sár volt, meg még búfelejtőt is szorongattam a kezemben folyamatosan, az is segített"
Summa summárum irtó nagy a sár az udvaron. És a kisBuddy ebben boldogan szaladgál, bundáján és virágszirom tappancsain tetemes mennyiséget behordva a házba. Ahol most volt nagytakarítás. Gondoltam, karácsony előttre kérek segítséget, jött is két kedves hölgy és megindult a súrolás-múrolás, a tisztítás, takarítás. A végén pedig a konyhakövet hatodszorra felmosva ilyet hallok: "én mindjárt sírógörcsöt kapok. Ennyi után is tiszta sár..." Ez nekem és Buddy-nak is szólt, aki tényleg elképesztő állapotba dobja a ház azon részeit, ahol megjelenhet.
Korábban egy picit zavart csak ez, a nagytakarítás árát kifizetve viszont görcsösen lesem, hol egy porcica, hol egy piszok, és tessék, Buddy berohan és minden tiszta, tiszta dzsuva.

Om, Om, lazítanom kell, még el sem kezdődött a karácsony, ez pedig az ünnepi vacsorán is részt fog venni, révén, hogy a konyhában lakik.

Boldog szülinap

Ezt alig hittem el, Buddy 41 szülinapi gratulációt kapott a Facebookon! Na, ezt add össze (nekem nehezen ment a számolgatás:)! A világ minden tájáról, Spanyolországtól Indiáig. A mi kis Buddy-nk:) Ati mutatta este, és (szégyen és gyalázat) akkor esett le, hogy a kistöki bizony két éves lett. Egyéb jelekből  - mint a szó nem fogadás és társai - már észrevettem, de a konkrét esemény kiesett a fejemből. Bezzeg tavaly... amikor még a teljes fókusz a kiskutyára áradt, akkora cécót csaptunk körülötte, hogy csak na.
Nem baj, most majd a kisJézust várjuk, már megírtam Buddy nevében, hogy mit hozzon, el is hozta, csak a fa alá kell tenni. Beszámoló majd akkor. Addig is Isten éltessen kicsi Bádszor, Te lókötő.

East Side, West Side

Kedvenc jelenetem volt az Ali G inda House-ban (http://www.filmkatalogus.hu/Ali-G-Indahouse--f12606) az East side és West side "bandaháború". Valami hasonló történik most az utcánkban. Buddy képviseli a West side-ot és Maci kutya az East side-ot. Aki megint kiszökik a kertjükből és szabadon garázdálkodik, de már nem meri Bádszort idegesíteni a mi kerítésünknél, csak messziről, és azzal, hogy körbejelöli az utcát. Buddy a kerítés mögül hörgi, hogy "West side is the best", de Macit nem érdekli mindez... Eddig kb. ez volt a felállás. De most Buddy megelégelte, hogy a Maci állandóan átjár megszentségteleníteni az Ő West side-ját és ma majdnem a tettek mezejére lépett. Ehhez két dolgot kell tudni.
1. Maci anno megruházta Buddy-t, amikor nem engedtem neki a visszavágást, ld. korábbi bejegyzés.http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html
2. Mostanában kiengedjük Buddy-t szaglászni a kapu elé, a mi kis utcánkba, hogy kicsit levezesse az energiáit.
Szóval ma megint jött a Maci, fel is hívtam rögvest a gazdáját, aki újra ígéretet tett, hogy megcsináltatja a kerítést, amit egyre kevésbé hiszek... Buddy ordított derekasan, Maci tisztes távolságban jelölgetett, majd zászlós álló farkát lengetve diadalmasan elvonult. A vihar elült, eltelt pár óra, míg útnak eredtünk és ki is engedtem előtte Bádit futkozni. Aki nem felejtett. Hanem elkezdte módszeresen felderíteni, hogy hol járt a Maci-gyerek, és visszajelölgette a vizeletpettyezett sarkokat. Ahogy ezt a tevékenységet végezte, egyre jobban felszívta magát és egyre távolodott a kapunktól. Olyannyira, hogy már vissza sem bírtam hívni. Lement az útra, Barni (Maci volt csatlósa) portáját is megjelölte, majd legnagyobb bánatomra Maciék felé vette az irányt. Rohanni kezdtem, mert ilyen még nem volt, Buddy pedig a füle botját sem mozgatta a hívásomra, és közben egy autó is jött. Már majdnem az East side demarkációs vonalát is átlépte, amikor szembejött egy, egy, jéé, egy öreg néni. Ilyet se nagyon látott Bádszor mostanában, közben hátulról egy terepjáró is megérkezett, és én is lélekszakadva. Bádszor az autó hangjára megfordult, majd meglátott engem, aki bőszen labdát lengetett, amire ösztönösen rámozdult. Gyors "megbilincselés" és visszatoloncolás a nyugati oldalra. A balhé most elmaradt, és ha rajtam múlik, el is fog. Bádócska marad a kerítés belső oldalán.

Este jó, este jó,

Bádi kis Csipkerózsa korában

este mégis jó, apa mosdik, anya főz (?), és a Buddy horkol. De annyira, hogy a Fábry-showt sem bírom zavartalanul nézni, mert konkrétan beleröfög, hörög, morog, belekorrog az éterbe a kutyaúr. Megfigyeltem, hogy néha úgy horpaszt, hogy a ketrec falára oldalvást odadől, a feje függőlegesen fennakadva a rácson és akkor szokott ilyen hangokat hallatni. Ati a múltkor vacsora közben (mert ugye mégis főz az anya...) elkezd fülelni. "ez meg mi?" Hát a Buddy:) Nyáron elküldöm a szellemvasútba, kereset kiegészítésre. Ezzel az orgánummal garantált a jatt.

Kiképzés

egy régi kutyasulis kép

Nem nagyon bírtam belenyugodni, hogy a kutya bünti sokáig tart. Buddy is össze volt zavarodva, nekem sem volt komfortos egy összezavarodott Buddy. Úgyhogy megkértem Ildit, hogy kezdjen újra járni hozzánk. Ati helyett most én fogom képezni az ebet. És akkor nyájas lesz, mint egy kisbárány és a talpam nyomát is megnyalja. (meg a tíz ujját, bár azt rendszeresen, sőőőt, egyéb testrészeit is, de ezt most hagyjuk, azt magától is megteszi). Múlt pénteken kezdtük. Anyóskám vigyázta addig kisBenőt, mi pedig a havas latyakban gyakorlatoztunk. Ügyes volt a Buddy, de nem tökéletes a párosunk, nem vagyok elég kemény. Hmmmm. Mindig ez van, nem bírok elég keményen odavágni. Inkább pofázni szoktam a civil életben is, de Ati szerint úgy semmi esélyem fegyelmezni, hogy "kedves Bagoly úr, hogy szolgál az egészsége?", majd menekülök a rám ugráló sáros mancsok elől. Szóval csak a duma, pláne a bagoly uras cizelláltság, mit sem ér, ettől nem fog tisztelni az eb. Pedig kell a R-E-S-P-E-C-T. De Ildi fantasztikus tanár és úgy belém rögzülnek a parancsszavak, mozdulatok, hogy csak na. Pákk, pákk, visszhangzik a fülemben és már térülök, fordulok és a kutya ül, fekszik, pipiskedik, reménykedik, jutalmazódik, helyben maradódik. A héten már háromszor gyakolroltam vele, mert fejben kell lefárasztani, attól fekszik utána szépen, mint egy sezlony-dísz. De annyira kifárasztom agyilag, hogy most is, a mai késő délutáni trenírt követően, vacsora helyett a ketrecében alszik. Nem is evett....

Korcsolyapálya

Na tessék, most meg az ón esik. Egész nap bent voltunk, Bádszor reggel 7kor megkapta a reggelijét és onnantól egészen du. 4-ig egy Santa Barbara-i  nyugdíjasnak képzelte magát, mert boldogan aluszkált a ketrecében, meg nyújtózkodott, meg dudorászott, meg néha kikérezkedett inni, néha meg a ketrecében felhelyezett vizesedényből lefetyelt. De 4kor szólította a természet. Utána viszont úgy húzott vissza, hogy csak úgy porzott. Volna, ha előtte nem ered el az ónos eső. Olyan jégpálya lett a terasz, hogy egyből egy zakóval kezdte, ezerfelé csúsztak a lábai. Amúgy is úgy néz ki, mint egy mutáns flamingó ezekkel a virgácsokkal, de a jégen kontroll nélkül közlekedő tappancsok riasztó látványt nyújtottak. Azért kizártam kicsit kifagyni, aztán még labdáztunk is a kert havas részein. Aztán este lett, és nyugovóra tértünk. De megint csak kimegy egy utolsó körre. És láss csodát, emlékezett, hogy gáz a terep, mert olyan óvatosan lépked, mintha tojásokon járna. Kis tipi-tupa lüke kutya.

http://www.softexpressions.com/software/emb/AppDogs.php  (kép innen)

Tolvajtempó

Ati reggel lebotorkál. Jajj de jó, még a hó is leesett, úgyhogy az átlagnál kómásabb az egész család, beleértve a nagyfülűt is. Azért kiengedi, mert mégiscsak kezdődik valami reggel-féleség, de marad Bádi bent a ketrec félhomályában, ott tündököl a kis szagával és nem akaródzik neki kimozdulni. Ati kihasználja az alkalmat és ellibben a WC irányába, de még a szeme sarkából látja, hogy a kómás kutya félálomban, hunyorogva odabotorkál az asztalhoz és elemeli a sapkáját, majd egy másodperc töredéke alatt már fordul is ki vele az ajtó felé...A vérében van a lopás, na.

Stílusa van...

A bünti miatt kevesebbet foglalkoztunk a kutyával, azaz kevesebb játék és simi és hancúr jutott neki. És sok udvar, kevesebb ketrecben heverészés. Merthogy el van kényeztetve:(
Szóval kint tobzódik az udvaron a nagy unalmában és egyszer csak azt látom a függöny mögül leselkedve (mert azért nem bírtam megállni, hogy ne lessem meg félóránként), hogy megjelenik a színen egy sárga lapát. Ott hever az udvaron, mindenféle funkció nélkül (márpedig ha egy pisztoly van a színpadon, annak ugye el is kell sülnie, de ez a szabály lapáttal láthatóan nem működik). Aztán látom ám, hogy a narancssárga lombseprű ütötte ki a nyeregből szegény lapátot, akivel Buddy boldog táncot jár a kertben fel, s alá. Rágja, rángatja, cibálja, megint rágcsálja és újra és újra az argentin tangó bedöntéses  lépése következik. Pörögnek, forognak, átkarolja, öleli és rettentő sokszor megcibálja.
Unatkozik, de azt legalább magas fokon és nagyon is színvonalasan műveli. Stílusa van...

    

Hope

 

 

Kedves Barátném küldte mentsvárul a fenti képet (ld whoiam komment), illusztrálandó, hogy a kisBuddy még meg fogja emberelni magát, és hogy a lelke mélyén egy kis szeretetzsák, aki csak azt akarja, hogy figyeljünk rá. Meg mentségül is a kisBuddynak, mert Ő is nagyon szereti. Mert még semmi sincs veszve:) a kiskutya ki fog kerülni a büntiből. Addig, amíg ez bekövetkezik, azért nem szeretnék féllábon állni, de hiszem, hogy már nem tart soká a dresszúra.

http://farm1.static.flickr.com/108/276593932_85639a5bf0.jpg

:(

azért nem írok már régóta, mert büntiben van a kutya. És aki büntiben van, azzal ugye nem történnek bájos események, mert a gazdák nem engednek olyan helyzetet kialakítani, ahol egy nagy kamasz, már-már férfi doberman srác bájoskodhatna. Merthogy Buddy kihúzta a gyufát, amióta Ati kevesebbet van vele. A sok tréning és dresszúra után kiürült az élete, két kapura unatkozik és új elfoglaltság után nézett. Úgy érzi, hogy nincs férfi a háznál, hát majd Ő az lesz akkor. Szerinte. És nem akar szót fogadni. Ezért most büntiben van, nagy szigor, kevés játék, inkább feladatok és egész nap az udvaron rostokolás. Vagy rostokollás, esetleg rostoklás. Kénytelen leszek előhúzni néhány korábbi sztorit, egy van mondjuk a tarsolyomban, de ahogy ellágyulnék, újra eszembe jut, hogy bizony a kutya most büntiben van. Remélem, hamar összekapja magát, nem szeretném kemény, angyalbőrös stílusban folytatni...

Itt van az ősz, itt van újra...

Hova is tettem???

és tényleg szép, a kedvenc évszakom. A kertben megszaporodtak a hulló falevelek, olyannyira, hogy A. nem bírta már elnézni és kiment összegereblyézni. Persze Buddy sem maradhat le, mert neki tényleg mindig segíteni kell, ott kell lennie, ahol zajlik az élet, ahol a gazdaember tesz-vesz. Az ilyenfajta "segítség" persze inkább hátráltat, de végtelenül mókás. Örökítettem meg már nevetve bosszankodó A.-t, aki nem tudott kettőt tolni a fűnyíróval, mert a kutyakertész végig ott ugra-bugrált a kerekek előtt. Ültettünk már leilandi ciprust vele, amikor a kiásott gödröt "leellenőrizte" a kiskutya, beleugrott és tágította, mélyítette, mondjuk annak még haszna is volt.

És a minap, az avargereblyézés előtt labdázás volt a program és a kislabdája még mindig ott lóg a szájában. Ati egyet húz a lombseprűvel, a kuty labdája már a seprű előtt. Nyitom az ablakot kikiabálva, hogy "elgereblyézed a labdáját", mire kiderül, hogy ez teljesen szándékos, a koncepció szerint halad. Újabb gereblyézés, a labda bekerül az avardombba, Buddy pedig önfeledten keresi, turkálja.

Fél óra múlva kinézek, Ati a tégladarabokat dobálja a talicskába, miközben Buddy is oda hajigálja a kis labdáját. Mert olyan jó mindig azt csinálni, amit a gazda:)

A hárfaművész

Mindig is pártoltam a zenét, és biztos, hogy ez hatással kell, hogy legyen a kisBádira. Mert hárfaművész lett a minap. Általában ugyanúgy kezdődnek a dolgok, azaz a reggeli ébredéses ásítozás utáni labdázással. Megy a nagy hajigálás, a kuty boldogan rohan a labda után a megszokott koreográfia szerint, majd az utolsó dobásnál, ha nem sikerül kiterekni a szájából, vagy küzdelemmel elvenni a labdát, inkább ráhagyjuk, hadd játsszon a zsinóros golyóval. És megindul az őrültködés. Bádszor hajigál, a zsinórnál fogva lóbál, lenget (ilyenkor jobb nem mellette lenni, mert irtóra fáj, ha megüt a lasztival). Majd felront a teraszra és az erkélyrácsok között kezdi lengetni a labdát, dobálja jobbra-balra, zeng-bong a teraszkorlát, és mi, szerencsés lelkek kisBenővel általában erre a különös és egyedi hárfakoncertre ébredünk reggel (akkor már 4.-szer persze:)). A művész úr úgy fél óra múlva elunja a koncertezést és bekocog a labdával, amit ünnepélyesen átnyújt, és cserébe megkapja a reggelijét.

Missing you

Írtam korábban már, hogy sokat utaztunk mostanság együtt családilag, mivel több kutyás program volt:  vizsgára készülés, nemzeti doberman bajnokság, kutyasulizás, stb stb. A nagy dömping után visszaesett a közös programok száma és előfordul, hogy a kis kvartettünk helyett csak Bádó és én, vagy Bádó és életem párja utazik a kocsiban napi barangolásra indulva. A kisgazda pedig otthon marad. Buddy ezt felettébb szomorúan konstatálja. A korábbi eufórikus kocsizások helyett fejlógatva áll a csomagtartóban, orrát a kisgazda "helyéhez" közelíti és panaszosan sírdogál. Nem is lehet vigasztalni, hiába szólongatjuk, kedveskedünk neki.  Nem kerek így az élet, nincs itt a kishaverom, csak az illata szállong a kocsiban. Nélküle nem az igazi, na...

Hozzátáplálás

Kicsi fiúnk életében beköszöntött a pillanat, hogy elkezdje kipróbálni a majdani lucullusi lakomák alkotórészeit. Egyelőre az almával próbálkozunk. A hozzátáplálás örömén felbuzdulva kitaláltam, hogy Bádszort is megkínálom eddig ki nem próbált ízekkel, ételekkel. Mindjárt aprítottam egy-pár káposzta girizdet, nosza lelkem, kóstold meg. Nagy boldogan fogadja a váratlan "nasit" és szertartásosan körbetáncolja, ugra-bugrál körülötte, kicsiny gömbfarka izeg-mozog. Majd beleharap és mindjárt le is lassít, de még egy esélyt ad, hátha a második harapás előhoz egy kis sülthús-ízt, esetleg szalonnát, esetleg sajtocskát, vagy akár bármilyen kutyafalat emlékét. De nem. A harmadik sem... A bolondozás abbamarad, Buddy kiviharzik újabb impulzusokat keresni az udvaron, a káposzta pedig marad, szomorkodva a konyhakövön.
Hozzátáplálás 1. kísérlet, dátum: 2010. nov. 3. Tesztelt élelmiszer: káposzta. Eredmény: a tesztalany reakciója először élénk, majd  közömbös, a tesztelt élelmiszert megkóstolja, de a ízlelést elfogyasztás nem követi. Az eredmény negatív.

Fut a gyáva Barni kutya...

Na jó, most vége az inkognitónak, megnevezem Lackó kutyát, akinek becsületes neve Barni. És miről is híres, hogy bozontos nagy testvérével, Macival/alias Tappancs  rendszeresen szoktak jönni Bádit bosszantani. Régtől összecsapódott ez a két kutty az utcából, az egyik veszélyesebb (Maci), ld. korábbiakban (http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html), Barni pedig mint a kis Tódi a Henceg mellett, bohóckodik, adja alá a lovat, nagy kópé, de nem veszélyes. Ellenben bosszantó (egy bugris bunkó, abcúg Barni, le vele...) http://buddydobi.blogspot.com/2010/09/vavavavavaaaa.html.) De a mai események több tanulsággal is szolgáltak. 1) Buddy nem felejt és az adandó alkalommal visszavág 2) Ha kiviszem a szemetet, és én nem látok semmi "veszélyeset", attól még ő láthat és elrohanhat 3) Jézusom, milyen gyors ez a Bádi.
Szóval kivittem a szemetet, mindig ki szokott jönni velem a kapu elé, kis szaglászás a szomszéd néni kertje mellett, egy pisi elhelyezése, aztán visszakocog. De ma, brrr, ahogy nyitom a kaput, már meg is lódul és eliramlik az árok felé. Azt hittem, egy macskát vett észre, de látom ám, hogy űzi az addig gyanútlanul legelésző Barnikutyát, az meg menekül. Fut a gyáva:) Szerencsére gyors lábú volt a Barnimarni, és Bádszort sikerült a kisdomb aljáról visszaparancsolnom. Tyűűűű, fent volt ám az adrenalinunk.
(kép innen: http://mesekaneten.blogspot.com/2010/06/bator-gyava-kutya-3-evad-courage.html

Buddy ZTPje

 Ott hagytam abba, hogy mi is az a ZTP. Megnézhetitek az előző bejegyzésben. Hosszan, tán kissé bonyolultan ecseteltem a szabályokat, Ati mindig leállít, hogy ez csak kutyásokat érdekelhet, de akkor is fontos tudni, hogy Bádszor milyen szép vizsgát tett le. Mert hogy letette, bizony, méghozzá nem is akárhogyan ezt a vizsgát, ami kb. 100-150 kutyának van meg az egész országban, ahogy megtudtuk. A legjobb, I.A. értékelést kapta,  ami annyit tesz, hogy /terhelt és nyugalmi állapotban is magabiztos, kifogástalan benyomást keltő kutya/. A külsejére pedig Sg-t, azaz nagyon jót, a kiválóhoz kellett volna még jó két kg, hogy markánsabb legyen, pláne, hogy nem gyakorlott show kutya (konkrétan most mutattuk be másodszor).

Igazi sétagalopp volt a ZTP vizsga, nem úgy a rákészülés. Hetek óta tartott a tréningsorozat kint Csepelen, a kutyasuliban, heti két őrző-védő edzés, majd a hivatalos tréningek, de végül elérkezett okt. 23, a vizsga napja. A negyedik kutyaként a ringbe szállva Ati mindjárt szóba elegyedett Thomas Becht bíró úrral, n-é-m-e-t-ü-l:) és jó hangulatban kezdődött a bíráskodás. Buddyt mérték, majd megállítottuk, amiben alig van gyakorlatunk, tanítómesterünk gyorstalpalón hozott fel bennünket a vizsgára. Majd a szokásos csoportos gyakorlatok, a kikötés és végül az őrző-védő. Buddy annyira figyelmes és összeszedett volt, hogy a bíró külön kiemelte, hogy neki tuti, hogy megvan az engedelmességi vizsgája és nem is akármilyen, mert látszik a kutyán, hogy képzett. Dagadt a mellünk:) Olyan büszke voltam Atira és Buddyra, nagyon ügyesek voltak, hát még az eredményre! Köszönet Ildinek és Gábornak (http://www.budakeszikki.hu/) az eredményes fizikai és lelki felkészítésért, Attilának (http://www.cskki.hu/ ) az őrző-védő tréningezésért és a vizsga ő.v. részéért,  a ZTPs vizsgázócsapat gazdáinak a sok segítségért az edzéseken, Juditnak (http://www.workingdobermann.hu) a fantasztikus képekért, barátainknak a biztatásért, Benőkének a kitartásért.
Hivatalos eredménylista a Doberman review oldalon http://www.dobermann-review.com/show/working_results/2010-10-23_ZTP_Budapest_Hungary/index.php

És most lássuk képekben!

Megmérik Buddy-t

Thomas Becht bírál

Tömegben

Emberek gyűrűjében is derűsen

Gazda nélkül, kikötve

A bíró teszteli az idegeket

1. fogás Hemberger Attilával

2. fogás

Megcsináltuk! Kész!!!

Az eredményhirdetés, ZTPs kutya lettem:)

Mi is az a ZTP?

Thomas Becht bíró megméri a Buddy urat

ZTP vizsgát tettünk Buddyval és már hetek óta erre készülünk. De mi is ez a ZTP, honnan ez a nagy izgatottság, miért is kell erre készülni, ahelyett, hogy otthon handabandáznánk a kutyával. Nos, a ZTP (Zuchttauglichkeitsprüfung) nem más, mint a dobermanok német tenyészalkalmassági vizsgája. "Magyarországon, mint fajtagondozó, a Hungária Dobermann Klub biztosítja a dobermannok számára a német tenyészalkalmassági vizsga teljesítését. A vizsga hazánkban nem kötelező, de igényesebb tenyésztőknek kifejezetten ajánlott." http://www.hdk.hu/node/124 A ZTP teljesítésével a kutya bizonyítja, hogy a német sztenderd alapján is érdemes arra, hogy továbbtenyésszék. Mit is vizsgál a ZTP? 1) küllem  2) Wesen. A Wesen szó jelentése lény, természet, magyarul a kutya karaktere: jelleme, viselkedése, természete. A német tenyészalkalmassági vizsga során számos kritériumnak kell megfelelni. Pl. mivel ez a német tenyészvizsga elhozatala Magyarországra, csak német bíró vezetheti le a vizsgát és bírálhat. A kutya töltse be a 15 hónapot, rendelkezzen törzskönyvvel, engedelmességi vizsgával (BH), legyen Németországban kiértékelt, mentes (HD1) vagy majdnem mentes (HD2) csípőizületi diszplázia-szűrési tesztje. Meg persze fizetni kell vizsgadíjat is:)
Na ezek eddig megvolnának. Most beszéljünk a feladatokról. 1) küllembírálat ( egy sor fajtajellemzőnek kell megfelelni, a fogazattól a méretig), 2) csoportos feladatok:ezek a magabiztosságot, temperamentumot, engedelmességet, ingerküszöböt vizsgálják számos gyakorlat során, pl. üdvözlés kézfogással, egy tárgy véletlen leejtése, esernyő kinyitása, kulcscsörgetés, a kutya tömegben, stb. 3) lövés: fontos, hogy lövés során a kutya ne ijedjen meg 4) kikötés:a kutyát kikötik kb. 5 percre egyedül, úgy, hogy nem látja a gazdáját, ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat. A kutya viselkedésére, a vezető távollétében különös figyelmet kell fordítani. 5) őrző-védő: kitámadás és bátorság próba, utóbbinál a kutya kb. 50m-es távolságból a segéd után ered és elkapja a kart.
 Holnap jövök a vizsga eseményeivel és az eredménnyel!!!!

Kiszel Tünde és a dobermanok

Képzeljétek, lehet, hogy meg fogom szeretni Kiszel Tündét. Hogy miért? Hát mert megszerette a dobermanokat. Na jó, azt nem tudom, hogy megszerette-e, de hogy együtt mutatkozik velük a 2011-es naptárjában, az kétségtelen. Méghozzá nem is akármilyen dobermanokkal, hanem Buddy (Tahi Réme Eliot)  rokonságával, Tahi Réme dobermanokkal, névszerint Dalival és Demivel.
Új koncepció, új szerkók, új kutyák. Tünde szerint nagyon helyesek voltak az állatok, Ő is szereti a kutyákat, hiszen neki is volt, egy óriás uszkárja. A többit mondja el a cikk és a képek (klikkelj a képre és feljön a többi fotó). Már alig várom nyomtatásban:):)
http://velvet.hu/celeb/2010/10/22/kiszel_tunde_ketmillio_forinttal_pozol_a_2011-es_naptarjaban/

Eltűnés

Jujj, régóta nem írtam. Mert nagyon nem volt időm, Buddy ZTP vizsgát tett a hétvégén és arra készültünk. Minden nagyon jól ment, majd leírom részletesen rövidesen. De nagyon sok időt elvett a rengeteg edzés....

"Kiccsanád"

Buddy és Benő nagyon kezdenek összemelegedni. Ha együtt tartózkodnak, azaz Buddy velünk, Benőke pedig valamelyikünk karjában, mindig megy a visszafogott érdeklődés, a köszöntés finom lábpuszival (Buddy adja Benőnek, nem fordítva:)). A kutya ragaszkodik már ehhez. Arról már írtam korábban, mennyire odavolt a dobi versenyszáma alatt is, hogy nem lát minket, és utána oda kellett feküdnie a lábunkhoz, nem volt hajlandó moccanni. De a kocsiban utazások is egyre több meghitt pillanatot eredményeznek. Mert ugye a fránya kutyarács többször leesik, kilazul, vagy nem bír ellenállni egy nyomakodó kutyafejnek és egyszer csak szabadon rá lehet helyezni az állát a fejtámlára. És onnan már zavartalanul lehet bámulni egymást a kisgazdával. Percekig. Megjelenik Buddy feje, Benő elragadtatott "áááá" kiáltást hallatt, majd elkezd "beszélni" neki, Bádszor pedig áhitattal figyeli. Ati ilyenkor nagyon bánja, hogy Ő vezet és lemarad a meghitt pillanatokról. "Kiccsanád."

Nagyfiú

Ati elment itthonról este. Benőkét letettem, és Bádszor megkapta a vacsoráját. Utána egyből ketrec, hogy pihenjen, gyomrát kíméljük. De annyira elkezdett csaholni, hogy majdnem kiestem az ágyból. És nem akarta abbahagyni, csak ugatott, panaszkodott, kaparta a rácsot, kétségbe volt esve rettentően. Mondom, ez van, pláne, hogy közben Benő is felébredt. Nem engedem ki, velem ne hisztizzen. De amikor még 5 perc múlva is kétségbe volt esve és a folytonos csaholás mellett  kisBenő elaludt (!) és betettem a kiságyába, lerontottam üvöltve, Buddyt szapulva, hogy mit képzel magáról, hogy így ordítozik. Kirántottam a ketrec ajtaját és már fenyíteni készültem, amikor Bádszor lefeküdt és szívhez szólóan nézett, szelídkedett, hogy ne legyek vele szigorú. Megesett rajta a szívem, erre annyira elkezdett dörgölőzni hozzám, szinte "mondva" hogy szeret engem és hogy én is szeressem, hogy jól megsimogattam, megmasszírozgattam. Majd kimentem vele pisilni és már terelgettem volna vissza, amikor lecövekel, hogy inkább kint marad. Most is kint van és teljes csendben (azaz engem nem zargatva) őrzi a házat. Többször is meglestem, és ül, mint egy alabástrom szobor, a lépcső tetején, a kaput fixírozva. Felnőtt a kuttyer. Vigyáz ránk, amíg nincs itthon a gazda.

Toy Story

A két leggyakrabban elrabolt "áldozat"

Bele tudod élni magad egy gyönyörű kis játék helyébe, akit azért vettek le a polcról, hogy mostantól egy bájos kisgyermek társa, barátja, kísérője legyen hosszú évekig? Átérzed az izgalmat, amikor megérkezel a családhoz és a bébi puha arcocskájához szorít, bekapja a kezed, lábad, és a nagy szeretet és érdeklődés-hullám miatt a tetemes nyál sem zavar, ami a bundádra kerül? És telnek boldogan a napok, míg nem egyik reggel a család sétálni indul és a kicsi kezéből gyorsan kikap az anyja, hogy nehogy séta közben elveszítsenek. Micsoda gondoskodás:) És letesz az étkezőasztal bal sarkára. Húúú, mennyi érdekes újdonság, poharak, egy színes terítő, innen minden másképp látszik, kinézel az ablakon és elmélyülten gyönyörködnél a fákban és a madarakban, amikor érzed, hogy közelít egy nagy fekete-barna fej, egy húúú, de kellemetlen lehelettel. Lassan közelebb csúszik hozzád és óvatosan a foga, jézusom, a foga közé vesz, majd villámgyorsan az udvar felé veszi az irányt. Lógsz a szájában és reményvesztetten tűröd, hogy a sárban hempergessen, újra és újra félelmetes pofájába fogva. Segítség! Segítség! Hirtelen éles hang: "Buddy, Te mit művelsz? Akkorát kapsz, hogy csak na, hozod ide azonnal?" A Buddy névre hallgató sárkány, vagy mi a fene is lehet ez, berohan veled a konyhába, gondos kezek kiszabadítanak. Megmenekültél. Gyorsan, vissza a kis barátomhoz, gondolod, de most jön a fekete leves, azaz a habos leves, egy nagy fehér medencébe merítenek, fulladozol, újra és újra alányomnak, kicsavarnak, öblítenek, jesszusom, ezt már biztos nem éled túl. Egy végső csavarás és pár óra erkélyen lógás után viszont, igen, újra találkozol kis barátoddal. Na, akkor mi  ebből a tanulság? 1. “Quod me non necat me certe  confirmat” (Ami nem öl meg, az megerősít.) 2. ha sétálni indul a kisember, semmiképpen ne legyél a közelben. Csak lapulj a játékdoboz aljára és kerüld a feltűnést....

Kossuth téri epizód

Egy félre- vagy nem ismert fajta

Tegnap írtam arról, hogy Budapest főpolgármestere  milyen "szépen" nyilatkozott kutyatartási rendeletében a dobermannokról. Diszkriminatív megjegyzései talán abból erednek, hogy a rendelet ellen egyik markánsan tiltakozó ember két dobermannt tart a 10. emeleten. És innentől nyilván eretnek. Meg biztos a szakértői csapat is veszélyesnek találja a fajtát, ebből következik a boszorkányüldözés. Pedig a főpolgármester is volt roti gazda, de erről a fajtáról is szedi a keresztvizet.
Boncolgattam a korábbi bejegyzésben, hogy az ilyen doberman-ellenes hangulatkeltés mit szülhet. Mert akinek hatalma van beszélni, az hatni is tud másokra. Akár károsan is:( Ilyen befolyás alatt lehetett az a nénike, aki egyik kutyasulis dobis társunk kutyájára támadt a Kossuth tér környékén (hol máshol:)???). Felbukkan a kecses dobilány és gazdanője, és megjelenik a néni is, aki megpillantja a kutyát és abban a pillanatban lendül a lába és jól belerúg. MAJD elkezdi kifejteni az álláspontját, hogy nincs a kutyán szájkosár. Majd újra és újra belerúg. A szép és jól nevelt dobilány tűri a támadást, de végül a gazda unja meg és ölre megy a nyanyával. Szerencsére időben otthagyja és nem lesz baja senkinek a kis dobin kívül, akit megrugdostak. Na jó, pár pofon is gazdát cserélt. De ilyet lehet kérem ma csinálni Budapest belvárosában, hogy odamész valakihez és se szó, se beszéd, belerúgsz a kutyájába. Frankóság:(  Egy kulturált külföldi, dobimentő site, ami reálisan beszél a problémáról. :http://www.gulfcoastdobermanrescue.info/combatting.html

A post képe innen van:
www.google.hu/imgres?imgurl=http://th03.deviantart.net/fs38/300W/i/2008/320/e/4/r8_Dobermann_by_twistofate.jpg

Ép lelkületű családok és a dobermann

Ezt már én sem hiszem el. Nem politizálok, nem is érdekel különösebben a téma, ezért nem szoktam politikusok nyilatkozatain hörögni sem. Egészen e hét keddig. Amikor olvasom ám az indexen, hogy Budapest frissen megválasztott főpolgármestere kutya témában nyilatkozik. Ezzel még nem lenne semmi baj, kampányolt Ő már korábban az Illatos úti menhelyért és a felelős kutyatartásra hívja fel a figyelmet.Mégis, ahogy haladok az olvasásban, egyre inkább kerekedik a szemem: " Azt üzenem, hogy ép lelkületű családokban nem dobermannokat, pitbullokat és rottweilereket ölelgetnek a gyerekek és mivel - többedszer mondom - én is állatbarát vagyok, soha senkit nem fogunk bántani, akinek viháncol a kis pointere, vizslája vagy uszkárja. Az idő megmutatja, hogy ez valóban így lesz." Az általa propagált kutyatartási rendelet betartására lenne szigorú illetve kevésbé szigorú variáció, fajtától függően, mivel bizonyos fajtákat egyértelműen veszélyesebbnek tart másoknál, erőteljesen a fajtajelleget helyezve előtérbe, tulajdonképpen kizárva annak lehetőségét, hogy egy "veszélyes" fajta is lehet megfelelően kontrollált. Ld. a teljes interjút, http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5327, amiben többször is szapulja a dobikat (:"dobermannok elől fognak az emberek menekülni az utcán". ), de kapnak a rotik, a pitbullok is. Bezzeg az uszkárok és a vizslák nyájasak, és nem is lesznek megbüntetve, punk tum.

 Nem is tudok szavakat találni. Már a Sziget-ellenes kampányozásnál is meg voltam lepődve. Nem lesz szimpibb ettől sem.... De mégis, muszáj kimondani, hogy riasztó, hogy "szakértők" által megtámogatott véleményével befolyásolni tudja a közhangulatot. És az vajon mit szül majd a fajtával amúgy is előítéletes, szintén tájékozatlan emberek fejében? Erről majd egy következő postban, mert van rá már példa...
Erősen gondolkozom egy tiltakozó levélen.

Nemzeti Dobermann Bajnokság - összefoglaló

Eredményhirdetés

Felvirradt a szombat és hajnalban útrakeltünk Mosonmagyaróvárra. KisBenő még annyira visszaaludt, hogy pizsamában és egy nagyon meleg vállkendőben szorongattam, amíg meg nem álltunk és át nem öltözött nappali ruhába. Az út a korai órák ellenére nagyon kellemes volt, Buddy kutyakorlátja, ami elkeríti a kis fejét az utasüléstől,  már az autópálya felhajtónál kilazult és ledőlt, úgyhogy boldog lehincélésének egész úton tanúja lehettem. Benővel pedig lelkes rácsodálkozással nézegették egymást a kocsiban, mivel a bébiülés ugye menetiránynak háttal van bekötve. Megérkeztünk 8:00ra, kis próba a pályán, majd hosszú várakozás után úgy f 11kor el is kezdődött a verseny, megcsúszott a nyomkövető szám miatt. Buddy a sorban a negyedik volt a BHs kutyák közül, akik végül 7-en tették tiszteletüket. Nagyon szép, felkészült mezőnnyel. Ott volt Tahi Réme O'Nara, Fleur Unreachables, Byron von Gini House a román kennelből, Basa von Karpatia, Portonicos di Altobello, Julie di Modello és persze Buddy boy, azaz Tahi Réme Eliot. Akire Ati már két hete panaszkodott, hogy nem elég koncentrált. Kvázi előrevetítette, hogy nem lesz nagy formában a kutya, de nem hittem neki. Kellett volna. Bádszor a második párban indult, előtte picit pörgettük labdával, de mivel Ő kezdte a helybenmaradást, mire sorra került a pályán, konkrétan, mint egy kis alvajáró, úgy viselkedett. Nem figyelt Atira, pedig láttátok volna anno az eredeti BH vizsgán, olyan volt, mint egy kis sülthal, felcsavarodva Atira, még ki is emelte a bíró, hogy micsoda szép kutya-gazda kapcsolat és milyen örömmel dolgozó kisBádó. Hát most nem akarta ezt csinálni. Kb. a versenyszám 1/3nál kezdett kapcsolni, hogy ja, itt egy ilyen gazda-szerű lény, és a szabadonkövetésnél már erőre kapott, végül mindent szépen megcsinált. Ugye tudjuk, hogy sosincs második esély az első benyomás megtevéséhez, és ez a kezdeti rendezetlenség rányomta bélyegét az egész teljesítményre. Amit nem értettem, hogy többször kitekintgetett a pályáról. A végén mondta tanítómestere, hogy MINKET KERESETT Benőkével. Jól elbújtam, hogy ne zavarjuk meg munka közben, de mégis, láttam én is, csak akkor még nem hittem, hogy a szeme ott van, ahol mi vagyunk, ezáltal nem volt Atin. Idegen volt neki a pálya is, nem mentünk le korábban edzeni. Ez a produkció az előkelő 6. helyhez volt elég...
A nap nagyon szép lett, gyönyörű időnk volt és szép produkciókat láttunk. És közben váratlan dolgokat is, amik benne vannak a pakliban, de kb. 1000ből egyszer jön elő a kutyánál. De mivel ez pont a versenyen, ahol szigorúak a versenyszabályok, elegendő volt ahhoz, hogy a legpatentabb kutya ne a dobogó első fokán végezzen, hanem jóval hátrébb. Aki meg előző nap a pálya tesztnél a legígéretesebbnek mutatkozott, szintén hátul végzett. Szóval volt meglepetés bőven. Nagyon tetszett az őrző-védő munka verseny is, húúú, mi mindenre lehet még megtanítani a Bádót!
Kiskuttyal foglalkozunk tovább, mert jó ez a versenyzés, jó a hangulat, jó a kutyáddal és más dobisokkal együtt lenni, eszmét cserélni, tanulni tőlük, jó látni ezt a sok fenséges, szép, és kicsit lökött kutyát. Köszönet a szervezésért a Mosonmagyaróvári Dominium KKI-nek és Juditnak.
Az eredményeket itt láthatjátok.
http://www.workingdobermann.extra.hu/ndb_2010_eredmenyek.html

Állatok Világnapja - összefoglaló

A neves alkalomra csokornyakkendőben

Húúú, jól elmaradtam a beszámolóval, pedig nagyon tuti kis nap volt egy hete szombaton a Vadasparkban. Kivonult a kutyasuli és bemutatót tartottunk. Annyira szeretjük a sulit, hogy nagy lelkesen 14! kutyagazdi jelent meg és masírozott boldogan a gyereksereg áhítatától övezve. Először engedelmeskedtünk, azaz volt csoportban ültetés, fektetés, állítás, behívás, minden ilyesmi. Aztán jöttek az egyedi és páros engedelmességi produkciók, majd csibészelés egy kutyával, két kutyával, fly ball bemutató és a végén közös produkció a gyerekkel. Akik lécekből és hulahopp karikákból az iskola oktatóinak irányításával egy kis akadálypályát építettek, amin a kutyusok végighaladtak. Mindent belengett a cukiság. Buddy nagyon kitett magáért, minden versenyszámban szerepelt. Sőőőt, a végén volt egy magasugró verseny, amit meg is nyert. Na jó, megijedt tőle az egyik kislány, aki az ugrólécet tartotta és jól lejjebb engedte, mikor Bád ugráshoz készülődött. De hát a szabály, az szabály, ő maradt legtovább a versenyben, tehát "nyert".
Nézzétek meg a képeket a lenti linken, fun:)
vhttp://www.budakeszikki.hu/20101002/Budakeszi_Kutyaiskola/bemutato.html

Fél fogára sem elég

Holnap lesz a nagy nap, megyünk a Nemzeti Dobermann Bajnokságra versenyezni. Ennek szellemében Buddy csak fél adag vacsorát kapott mesternője tanácsára. A szokásos esti program: labdázás, handabandázás után elérkezett az estebéd ideje. A fémtálkába peregtek a táp szemei, Buddy boldogan hallgatta, de egyszer csak hopp, elapadt a tápfolyam. A szokott adag felénél. Na most mi legyen? Atival figyeltük a jószágot, aki hamar feltalálta magát és elindult a lenti lakrész felé. Mivel ott lakik a tápos-vödör, onnan szokta a gazda felhozni a kaját, néha neki is csurran-cseppen egy kis nasi, ha kipotyog pár szem. Szóval elindult lefelé, gondolta, kiszolgálja magát. Ati a negyedik lépcsőnél utánaszól: Buddy! hova, hova barátocskám? Megáll és kis kudarcán elmélázva nem megfordul, hanem hátsóval felénk felfelé szökdécsel, mint egy nyuszi, akinek rosszul van bekötve a tájoló.
Két órával később lemegyek a konyhába, Buddy felébred és eszébe jut, hogy éhes. Kapar, kiengedem, és megint:) pilinkézik lefelé a lépcsőn. Mert ott lakik a tápos-vödör:)

Nemzeti Dobermann Bajnokság Október 9.

Beneveztük Atit és Buddy-t a Nemzeti Dobermann Bajnokságra, jövő szombaton, október 9-én lesz Mosonmagyaróváron. Már csak 5-öt kell aludni. A BH1-es kategóriában indul, ami annyit tesz, hogy a munkavizsgájának a programját kell megismételnie. Pár hete kezdtük a pontosító edzéseket vele, heti kétszer  nyomulunk a pályán Ildivel, a tanítómesterével. Négy kutyával kell összemérnie a tudását, két csajszival és két fiúval, de a felsőbb kategóriában is többen indulnak (IPO1, stb.). Bővebb infok és a nevezések: 
http://www.workingdobermann.extra.hu/ndb_2010_nevezettek.html,
Szorítsatok!!!!

Bojtozás

Ez a bojtozás majdnem olyan, mint a labdázás, csak sokkal könnyebb. Mert egy kb. hajókötél vastagságú fél méteres kötéllel játszuk, melynek két végére bojtot kötött egy nagyon erős ember a kutyajáték-gyárban. Buddy-nak kettő is van ilyen, egy kisebb multicolor és egy piros, eper illatú! A napokban megint több időm lett vele foglalkozni, úgyhogy a ma reggeli labdázás után, délben megint kedve szottyant egy kicsit cseszkerélni minket. Gondoltam, a legegyszerűbb gyorsan kifárasztani, hát irány a bojtozás. Buddy persze gyanakszik, egyfelől, mert nem szoktunk nap közben játszani vele intenzíven, másfelől a teraszon kezdtük a mókát és félt, hogy kizárom. Elővettem a bojtot, majd ledobtam a teraszról, hogy szaladjon utána. De nem mert, csak sikoltozott az erkélyen, annyira vacillált, hogy engedjen-e a "zsákmány" hívószavának, vagy maradjon biztonságban a teraszon, hogy majdnem belebolondult. Végül győzött a "vadász-szenvedély", lerontott a teraszról és hozta a bojtját nagy boldogan. Véget nem érő húzigálásba kezdtünk, úgy kifáradtunk, hogy kapkodtuk a levegőt, pedig utána megnézve az órát, csak 10 perc volt...

Családi idill

Már írtam korábban, hogy Benőke érkezése előtt Ati, Buddy és én alkottuk a családot, igazi harmóniában, kitüntett figyelemmel a kis állat iránt. Aztán megszületett Benzi és elkezdtük a nagy gondolkodást, hogyan lesz a szuper trióból egy harmonikus kvartett. A bemutatkozás jól sikerült, de aztán én egy hétre eltűntem az emeleten a kis"egérrel", aki rendszeresen cincogott, vernyogott, sirdogált, néha egészen elképesztő időpontokban. Bádszor ráadásul az izoláció 7 napjában csinálta a munkavizsgát, úgyhogy Ati és az Ő idegei sem voltak nagyon kisimulva. Az első éjszaka jól telt úgy éjfélig, aztán hirtelen nagy bőgés az emeletről, Bádszor pedig, aki ezen hangokhoz nem igen volt szokva, éktelen ugatásba csapott. Ati lent a kutyát, én fent a bébit ringattam. A második estén még ez volt, a harmadikon a kutya éjfélkor a sírásra kikérezkedett, majd elterült a szőnyegen, álmos szemeit szemrehányóan Atira függesztve, hogy "basszus, most már mindig ez lesz???". Ráadásul én is kb. naponta negyed órára hagytam el a gyerekszobát Bádszor-dögönyözés céljából, aminek nagyon örült, de össze sem lehetett hasonlítani a korábbi szoros együttléttel, napi 1-2 sétával, labdázós bolondozásokkal, nagy összeborulásokkal.
De végül  a "gyerekek" szépen összeszoktak. Egyik sem reagál már a másik hangjára élesen, csak  szemlélgetik az eseményeket és egymást. Sőt, Bádi elkezdte szeretgetni Benőkét, és itt nem csak a rendszeres lábpuszikra gondolok. Előfordul, hogy a kocsiban úgy utazunk, hogy Bádszor a csomagtartóban, én a hátsó ülésen a bébivel. Benzi néha megéhezik és akkor megetetem. A meghitt pillanat közben pedig a csomagtartóból előkandikáló dobifej a boldog pillanattól elandalodva (és azért, mert mindig OTT kell lennie, ahol a másik van) a fejemre teszi az állát, vagy a nyakamba bújik. Ha ehhez nem járul nagy lehincélés, csak a finom kis bújás, hát, az annyira cuki, hogy elolvadok. És csak néz a szép szemeivel, hogy "gazdanő, kívánhatnál-e ennél nagyobb boldogságot?"

Az Állatok Világnapja

Figyelem, figyelem, október 2-án, szombaton lesz az állatok világnapja, és ezen apropóból Buddy első nyilvános fellépése a Budakeszi Vadasparkban. Családi program. A nyájas dobermann pedig majd ül-fekszik-engedelmeskedik, a végén pedig csibészel. Fényképes beszámoló az esemény után.
Buddy és társai délután három órakor lépnek fel. Szerintem kb. a véreb bemutató után. Én már láttam a vérebet, nagyon kis helyes jószág:)
Ha van kedvetek.... http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_43

Tiszta élő gyapjú

Talán még emlékeztek a reklámszlogen folytatására, "semmi sem hasonlítható hozzá". Hát nekem is beugrott ma, amikor szűkebb pátriárkánkban részt vettünk a helyi vigasságok programon, ahol számos kézműves termék is bemutatkozott. Volt ott kecsketejes szappan, háziszörp és lekvár, nemezbábuk, rengeteg kóstolnivaló, egy indián az Andokból alpakka termékekkel, csak hogy néhányat említsek. El is kezdtük a jó kis vásárfiák begyűjtését, és már túl voltunk a magunk emléktárgyain, amikor elvetődtünk a rongy- és gyapjúszőnyegeshez. És a finom és igen kedvező árú gyapjúszőnyegek láttán elandalodtam, hogy bizony Buddynak nem vettünk semmit. Az árus csak taglalta, hogy milyen kíváló minőségű a termék, mennyire olcsón adja és hogy hova szánjuk, mert a babánknak viszont nem ajánlja, nehogy megegye a bolyhokat. Atinak már nyílt a szája, (hiszen akkora már régen összekacsintottunk, hogy Bádszor kap egy ilyen csodaszőnyeget), hogy igazából a kutyának lenne, de gyorsan megszorítottam a karját, ne kövessen el szentségtörést. Vidéki, középkorú vagy idősebb férfiemberek, mint ez a gyapjús is, nem szoktak jól reagálni a kutya iránti féktelen szeretetre, hiszen a kutya az ő szemükben általában "csak" házőrző". A dicsért portékát pedig helyből a kutyának megvenni nagy tiszteletlenség lett volna, úgy éreztem. Úgyhogy csak becsomagoltattuk a tényleg kedvező áru szőnyeget és boldogan hazavittük a tündérkutyának. Aki aludt, aludt, míg odalopóztunk a kapuhoz és már majdnem nyitottuk volna, amikor felébredt, gyanakvó pillantása hamar átcsapott felismerésbe és örömbe. Bent pedig átadtuk a szép ajándékot. Egyből ráfeküdt, vágta Ő, hogy ezt neki hozták a gazdaemberek, mert annyira megérdelmi. Mert olyan jó házőrző például. Aztán esni kezdett, és a pokróc helyére bekerült a csodaszőnyeg a ketrecébe, ő pedig elégedetten ráhuppant. Azért, hogy a következő percben máris öklömnyi lyukat harapjon bele. Buddy kivesz, szőnyeg kikap, biztonságba helyez, pokróc vissza. Na ennyit erről. Majd csak ünnepnapokon vesszük elő. Disznók elé gyöngyöt...

Csókkirály

Készülünk a ZTP vizsgára (http://www.hdk.hu/node/124), aminek egyik eleme egyfajta "bátorságpróba", amikor a kutyát kikötik egy helyre úgy, hogy közben nem látja a gazdáját. Ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat.  Ekkor fontos, hogy a kutya nyugodt maradjon, ne legyen agresszív. Hiszen az agresszió egyik kiváltó oka általában a félelem, ergo az is szűrhető vele, hogy a kutya félős-e.  Szóval gyakorlunk a suliban, Bádszor szépen kikötve és tanítómestere küldi oda a suli tagjait Buddy-t tesztelni. Odamegy az első hölgy, lehajol kicsit, és bumm, Bádi megcsókolja. Aztán megy a másik hölgy, és bumm, Bádi feje lendül és már arcon is nyalja őt is. Utána ment a viccelődés, hogy aki akar Buddy-tól egy csókot kapni, csak álljon be a sorba.
Az, hogy ez mennyit fog dobni a vizsgaeredményén, nem tudom, de az tuti, hogy Buddy a dobermannok csókkirálya!

Váváváváváááá

Este van és Buddy alszik a ketrecében, Benőke a kiságyában, mi meg az "egyszer esetleg lesz majd " rönkházunkról merengünk. A téma izgalmasságából fakadóan a kelleténél kicsit tán hangosabban. Egyszer csak lent Buddy éktelen ugatásba kezd, zeng az egész ház Tőle. Ati rohan le, közben szemrehányóan még visszanéz, hogy mi a fenének kellett hangosan lelkendeznem. Bádó pedig hörög, ugat, morog és alig várja, hogy kiengedjék. Majd kiront és házőrzős hang repertoárjának minden elemét bemutatva egy látványos előadást rögtönöz. Teljesen ijesztőt! Vávávávává, meg mrrrrmrrmrrr, meg hörörörörrrhörr.
Aztán visszajön, csend, ketrecajtó és Bádszor szeme újra csukódik. Lapítva várom Atit, hogy biztos a hangom cseszte fel a kutyát, de jön a feloldozás, hogy aztán újra átcsapjon majd aggódásba, kezdődik minden elölről - Lackó, egy balhés nagy ónémet kan kutya a felső utcából, akivel már volt kellemetlen, kontrollálatlan bunyó is:  http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html , jött Buddy-t csesztetni.Persze a kutyánk keményen elkergette, de  a rossz hír, hogy Lackó barátunk megint ki tud szabadulni a kertjükből. Azt mondjuk nem értem, hogy Bádszor honnan tudta, hogy jött. Biztos a többi kutya adta le a drótot.

Szofi - újratöltve

Before/Előtte

A jó múltkorában írtam róla, hogy Buddy szerelmes lett Szofiba, Ászti barátnőm goldie-kuvasz kutyijába. Szofi idősebb Buddynál, egy kész nő, masszívan öntörvényű és emancipált. Első találkozásaik idején Bádszor Szofi után koslatott, az alfelét szagolgatta, és minél többször próbálta meg átkarolni a nyakát, az annál inkább unta és dühösen vicsorgott, majd kisebb, nagyobb harapásokat produkált. http://buddydobi.blogspot.com/2010/03/szofi-szofi-beteljesuletlen-szerelem.html Pár próbálkozás után el is felejtettük a közös programokat, mivel Buddy rendszeresen nyomult, Szofi pedig morogva hárított. Aztán a minap az esti sétánál pont ugyanakkor érkeztünk a rétre Szofiékkal, és a hirtelen jött helyzet spontán megoldást kívánt: összeengedtük a kutyákat. És láss csodát, Buddy nem koslatott, Szofika pedig nem harapott, hanem futtatták egymást, majd félig közömbösen, félig kedvtelésből baktattak egymás mellett. Ha Szofi elszaladt fácánozni, Bádszor egy ideig követte, majd rendre visszaügetett hozzánk.

After

Nem tudom máshogy értelmezni, csak úgy, hogy Bádi kiszeretett belőle!!!