 |
| Eredményhirdetés |
Felvirradt a szombat és hajnalban útrakeltünk Mosonmagyaróvárra. KisBenő még annyira visszaaludt, hogy pizsamában és egy nagyon meleg vállkendőben szorongattam, amíg meg nem álltunk és át nem öltözött nappali ruhába. Az út a korai órák ellenére nagyon kellemes volt, Buddy kutyakorlátja, ami elkeríti a kis fejét az utasüléstől, már az autópálya felhajtónál kilazult és ledőlt, úgyhogy boldog lehincélésének egész úton tanúja lehettem. Benővel pedig lelkes rácsodálkozással nézegették egymást a kocsiban, mivel a bébiülés ugye menetiránynak háttal van bekötve. Megérkeztünk 8:00ra, kis próba a pályán, majd hosszú várakozás után úgy f 11kor el is kezdődött a verseny, megcsúszott a nyomkövető szám miatt. Buddy a sorban a negyedik volt a BHs kutyák közül, akik végül 7-en tették tiszteletüket. Nagyon szép, felkészült mezőnnyel. Ott volt Tahi Réme O'Nara, Fleur Unreachables, Byron von Gini House a román kennelből, Basa von Karpatia, Portonicos di Altobello, Julie di Modello és persze Buddy boy, azaz Tahi Réme Eliot. Akire Ati már két hete panaszkodott, hogy nem elég koncentrált. Kvázi előrevetítette, hogy nem lesz nagy formában a kutya, de nem hittem neki. Kellett volna. Bádszor a második párban indult, előtte picit pörgettük labdával, de mivel Ő kezdte a helybenmaradást, mire sorra került a pályán, konkrétan, mint egy kis alvajáró, úgy viselkedett. Nem figyelt Atira, pedig láttátok volna anno az eredeti BH vizsgán, olyan volt, mint egy kis sülthal, felcsavarodva Atira, még ki is emelte a bíró, hogy micsoda szép kutya-gazda kapcsolat és milyen örömmel dolgozó kisBádó. Hát most nem akarta ezt csinálni. Kb. a versenyszám 1/3nál kezdett kapcsolni, hogy ja, itt egy ilyen gazda-szerű lény, és a szabadonkövetésnél már erőre kapott, végül mindent szépen megcsinált. Ugye tudjuk, hogy sosincs második esély az első benyomás megtevéséhez, és ez a kezdeti rendezetlenség rányomta bélyegét az egész teljesítményre. Amit nem értettem, hogy többször kitekintgetett a pályáról. A végén mondta tanítómestere, hogy MINKET KERESETT Benőkével. Jól elbújtam, hogy ne zavarjuk meg munka közben, de mégis, láttam én is, csak akkor még nem hittem, hogy a szeme ott van, ahol mi vagyunk, ezáltal nem volt Atin. Idegen volt neki a pálya is, nem mentünk le korábban edzeni. Ez a produkció az előkelő 6. helyhez volt elég...
A nap nagyon szép lett, gyönyörű időnk volt és szép produkciókat láttunk. És közben váratlan dolgokat is, amik benne vannak a pakliban, de kb. 1000ből egyszer jön elő a kutyánál. De mivel ez pont a versenyen, ahol szigorúak a versenyszabályok, elegendő volt ahhoz, hogy a legpatentabb kutya ne a dobogó első fokán végezzen, hanem jóval hátrébb. Aki meg előző nap a pálya tesztnél a legígéretesebbnek mutatkozott, szintén hátul végzett. Szóval volt meglepetés bőven. Nagyon tetszett az őrző-védő munka verseny is, húúú, mi mindenre lehet még megtanítani a Bádót!
Kiskuttyal foglalkozunk tovább, mert jó ez a versenyzés, jó a hangulat, jó a kutyáddal és más dobisokkal együtt lenni, eszmét cserélni, tanulni tőlük, jó látni ezt a sok fenséges, szép, és kicsit lökött kutyát. Köszönet a szervezésért a Mosonmagyaróvári Dominium KKI-nek és Juditnak.
Az eredményeket itt láthatjátok.
http://www.workingdobermann.extra.hu/ndb_2010_eredmenyek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése