Etikett

Buddy ma reggel kint járt a mezőn, szaglászni, kóricálni, labdázni. Atival. Teljesen össze vannak nőve, amióta megszületett Kisbenő és szinte alig tudok Bádizni.
Szóval megjöttek az imént, bejön, örömmel üdvözölném, hogy "mesélj, mi volt?", de oda se néz, elkezd inni.
Majd eloldalog mellettem, mire ráförmedek: "És, köszönni ki fog?"
Ez tényleg érti a beszédet. Odajött, nekem tolta a vizes-szájas fejét és beledörgölőzött az ölembe, hogy " gazda, itt vagyok, köszönök én ám!"
Na azért:)


Ati most mondja, hogy még nem reggelizett.... hahaha, mindjárt ide bírt jönni a kajáért:) Kis győzelem, de győzelem:)

Fürdés

Tegnap mintha dézsából öntötték volna, úgy szakadt. A hirtelen bejött lehűléstől elbódulva Benőkével f11-ig húztuk a lóbőrt, Atiék viszont megtették szokott reggeli sétájukat, zivatar ide, vagy oda.

Amúgy már régóta terveztük, hogy megfürdetjük a kiskutyát, A. meg is vette az ehhez szükséges sampont. Kamillásat.

Szóval felébredek, és jövök le, egy kamillamezőre érkezve. A kiskutya a nagy kamilla szagával ott tündérkedett a konyhában, Ati, mint ki jól végezte a dolgát, a laptopon klimpírozott és ragyogó arccal fogadott: "megfürdettem a kutyát!".

Először dühös lettem, hogy és én??? Miért hagyott ki? Ezer éve erre készülök  hogy majd fondorlattal ráveszem, hogy beugorjon a kádba és szépen letusolom és utána besamponozom, majd újra szépen letusolom, megtörölgetem, megfésülöm és megpuszilom.(1.5 éves és eddig még nem fürdettük meg...)
Na jó...legalább a sztori felelevenítése során hadd éljem meg a történést: Ati kivitte a kutyát sétálni, mert Őkelmét egyáltalán nem zavarja az eső, meglepő módon. Utána labdáztak, közben a kutya bőrig ázott, annyira, hogy tényleg kilátszott a bőre, erre ő besamponozta, majd még egyszer kivitte ázni egy kicsit, aztán behozta. Azt nyilván tudtam, hogy a férfiak nem szokták túlbonyolítani a dolgokat, de ez a Matula bácsi és a "Le a cipővel, éljen a mezítláb" stílus azért még engem is meglepett. Szóval akkor nincs is bő vízzel leöblítve a kutya? "Nincs" feleli..
Akkor FÜRDETNI KELL!! Biztos samponos maradt, győzködtem, bár a kamillás illatorkán miatt efelől nekem sem volt kétségem.
Akkor kezdjük!!! A kádba nem volt hajlandó bemenni, ez hamar látszott. Gondoltam, akkor beáldozom Benőke olcsó műanyag IKEAs kádját, majd kap egy másikat. De Buddy abba sem volt hajlandó belelépni, sőt, a noszogatástól annyira bepánikolt, hogy az ismert dobermannos kulcsolással ráfonódott a jobb lábamra, körmét a térdhajlatom erébe mélyesztve. És csak kapaszkodott, kulcsolódott és nyilvánvaló volt, hogy Ő onnan le nem jön semmiféle erőszakkal. A bőrömön növekvő véraláfutástól és a szúrós fájdalomtól beijedve szép szóval és simivel valahogy lefejtettem, de azért a bal lábam kapott még egy tüzes karcolást.
Szóval a fürdőszoba felejtős. Na irány ki az udvarra, egy lavórnyi meleg vízzel és két műanyag kancsóval. Ott állt a teraszon a kiskutya, mi csutakoltuk, ő pedig remegve szédelgett, mint akit a vesztőhelyre visznek. Komolyan tele volt a gatyája. Nézett bánatosan, olyan  menhelyi kutya tekintettel. Akkor értettem meg ezt a tekintetet, amit néha látok ezeknek a szegény kutyáknak a fényképein, a félelem és a kétségbeesés sugárzik belőle. Buddy kb. az orvosi vizsgálóasztalon szokott még ilyen arcot vágni.

Minden rossznak vége lesz egyszer, a víz hamar elfogyott, Bádó kiszabadult. Boldogan rázogatta a bundiját, majd amikor puha törülközőbe csomagolva ölelgettem, dörzsölgettem és szárított sajtdarabkákkal vigasztaltam, szép lassan felengedett.

De azért komolyan berezelt a fürdetés alatt. Ezt nem gondoltam volna..... Pedig bátorítottuk, vele voltunk, támogattuk, mégis. Na mindegy, legközelebb már jobban fog menni.


Ati a végén azért megjegyezte: hmmmm. az előbb sokkal jobb szaga volt:) Hja kérem...

Boksz-zsák

Többször írtam már mindenféle neveletlen kutyák támadásairól, hogy tkp. megtámadják az én jólnevelt, okos Buddy-mat, aki a fegyelmezett, preventív viselkedésünk miatt nem tud kellően védekezni. Tehát olyan, mint a boksz-zsák gyerekek a suliban, akiket fejjel lefelé kukákba dobálnak, meg elveszik a szendvicsüket, meg minden. Pedig egy dobermann, szóval semmi köze ehhez az image-hez. De hogy derüljön ki, hogyan bátorítsuk úgy, hogy tudjon egy játszmát nyerni, de mégse szokjon rá a verekedésre?
Az élet igazolta, hogy a kutya jó kis ösztönlény. Ati sétáltatta a kis drágát a minap és látta, hogy a szomszédasszony a kanyar tövében álldogál a két nagy kutyájával. Vele mindig nagyon könnyű, meglátjuk egymást, és ki jobbra, ki balra, ha Ő van közelebb a kapujukhoz, beviszi a két giganto állatot- egy rotweiller és egy erdélyi kopó (Latabár:)), ha mi, visszamegyünk Bádóval, amíg elmennek.

Na, most is így lett volna, de Bádócska lecövekelt egy kis füves részen, pont a házukkal szemben az úttest túloldalán. És nem ment tovább, ott akarta a dolgát végezni. Ati meg nem látta, hogy a kapuból takarásban vannak. Úgyhogy a szomszédasszony ki a két kutyával, és a roti egyből nekirontott Bádónak, kitépve gazdája kezéből a flexit.

És lőn, felnőtt a kis kankutyánk. Szembefordult vele és úgy leugatta a fejét, meg úgy visszavágott, hogy a Roti megtorpant, majd meghátrált, és gazdájának hamar sikerült visszahívni.
Bádó nem boksz-zsák többé!!!!!

Kutya meleg...

Na most már értem a mondást, hogy "kutya meleg van". Mert Buddy  - fajtájához hűen - szintén a meleget utálja. Nem szereti, nem bírja, szenved tőle, kitikkad. Télen olyan elemében van, sőőt, még az esőt sem bánja, kint bír ácsorogni perceket... De a meleg, na az szétszedi. A múltkor a kutyasuliban az engedelmességin is elpattant a fekvésből és keresve egy árnyékos helyet, lehuppant oda. Az oktató mondta is, hogy ne "kapjon ki", mert okos kutya ez, tudja, mi a jó neki. A napon fekvés pedig nem.
És napok óta hőség van, már másodszor idén nyáron. Mi lesz még itt?
Maga még csak beásogatja a testét a terasz alatt a földbe, vagy elbújik a garázsba, vagy a diófa árnyékába, de velünk is akar lenni, és a lakásban nincsen diófa, sem ásnivaló gödör. Akkor mit lehet csinálni szegény párával?

Egyszer tavaly úgy jött ki a lépés, hogy Ati éppen a kertet locsolgatta és Buddy elkapdosta a vízsugarat.  Ezt a vizezést imádja csinálni, csak akkor még nem tudtuk, hogy felhevült testtel, hosszabb ideig nem kellene hagyni. Fél óra sem telt bele, a kutyi összeomlott, köhögött, folyt az orra és úgy elterült a teraszon, hogy ölben ápolgattam éjfélig.  Ment a kamillatea, méznyalogatás kanálról, húsleveske, és két nap alatt összeszedte magát, de mint hűtési technika ezt azóta nem alkalmazzuk.
Akkor mi marad még? BOROGATÁS. Egyik nap behoztam, és egy szép sárga szivacsos, vizes törlőruhával áttöröltem (az ásott gödör nyomait eltüntetendő). Először nem értette, de a többszöri váltott hideg vizes kendőcske alá aztán boldogan tolta be a fejét, a kis pofáját és hálásan lihegett rám.
Tegnap aztán elképesztő meleg lett. Nem volt elég a kis kendőcske. Bevizeztünk langyos vízzel egy polot és azt terítettük a kutyira. Mint egy lovacska az Ascott-i derbyn, úgy parádézott új "ruhájában" és boldogan hűldögélt.


Kutyahűtési tippek itt:  http://www.tappancsvilag.hu/?oldal=general&menu_id=1&submenu_id=10,287&actual=287

meg itt is: http://labrador.field.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=63

Grace Klinika

Na tessék, Buddy kedden a klinikán járt Atival. Majd megőrültem a várakozástól, amíg hazaértek Székesfehérvárról. Tudniillik, megyünk ZTP vizsgára - német tenyészalkalmassági vizsga - http://www.hdk.hu/node/124) , és ahhoz szükségeltetik egy csípőröntgen, hogy igazolja, a kutyus diszplázia-mentes. Ehhez viszont el is kell altatni szegénykét, mert nincs az a röngtenasszisztens, aki elérné, hogy mereven maradjon a felvétel alatt egy ilyen egérkutya. És jó felvételt csinálnak a székesfehérvári kórházban. Fontos a jó/pontos felvétel, mivel ki kell küldeni Németországba elbírálásra.
Szóval egy csomó dolog, amin idegeskedni kellett és lehetett. És nem tudtam menni Velük, mert Benőkét nem akartuk végigcibálni a 40 fokban, majd órákig várakoztatni egy kutyákkal és macskákkal teli helyen. Tehát maradt az otthoni aggódás.

Atiék rendben megérkeztek, a kiskutya megkapta a koktélt és máris aluszkált, a rutinos orvos és röntgenasszisztens pedig elkészítette a felvételeket a jószágról. Igen ám, de mondják, hogy az altatás után nem érdemes adni neki "ébresztőt", hanem meg kell várni, hogy magától felébred. Hát Bádócska nem siette el, majd 3 órát kórházaztak. A csípőröntgen jól sikerült, szép a csontozata a kiskutyának, nagyon jó hír!

Ati mesélte, hogy a kórház ( http://alphavetallatkorhaz.ning.com/) tényleg olyan volt, mint Noé bárkája. Konkrétan telis teli állatokkal. A röntgenhez vezető folyosót elborították a radiátorokhoz kötött, ébredező kutyusok, macskeszok. Volt  egy macska pl., aki éppen infúziót kapott. Gazdája sírós hangon elmesélt sztorija szerint már 150 ezerben volt a kezeltetése szegénynek... A kis állat azzal "hálálta meg" a gondoskodást, hogy széjjelkarmolta az asszisztenst, amikor eltávolította belőle a zsinórokat. Szegény pára.
És volt egy kis patkány, akit injekcióra hoztak(!). A gazdija egy áttetsző műanyag gömbben szállította és a szurizás alatt a farkánál fogva lógatta, úgy kapta meg a szükséges dózist! Őrület...

Bádócskánk viszont szerencsésen hazaért. A megpróbáltatásokat és az altató hatását még egész nap hevergette ki, sokat aludt a lábunknál. De estére, a meleg utáni enyhüléssel egyidőben visszatért vehemenciája és követelte a már reggel is kihagyott  etetést. Úgyhogy jól megpakoltam a tányérkáját és boldogan lefetyelte a zöldséglevest táppal.
Cuki Buddy. Mostantól pedig kezdheti a szakmai felkészülést a ZTPre, ahhoz nagyon is ébren kell lenni.

PS: Hűűű, és az asszisztens bizony azt mondta, hogy Ő is szeretne dobermannt és hogy sok dobi jár hozzájuk, DE ILYEN SZÉP KUTYÁT BÍZ MÉG SOSEM LÁTOTT!!!

Labda....

Buddy és a labda, két elválaszthatatlan dolog. A labda olyan neki, mint a drog, a kolbász, vagy a korbács, lehet vele fegyelmezni, lehet vele jutalmazni, lehet 100 csábító szukalány is a környéken, vagy 100 ennivaló macska, a labda mindig győz.
Korábban komoly labdacsatákat vívtunk, két egyforma, zsinóron lógó kis tömör gumilabdájával. Húzkodtuk előle, sziszegtünk neki, forgattuk, pörgettük, eldobtuk, visszahozta, lábunk között szaladt át, szóval volt minden. Nagyon fel lehet pörgetni vele Bádócskát, de észnél is kell lenni, mert gyors, mint a villám, harapása pedig, hmmm, még véletlenszerűen is, emlékezetes. Aztán most itt van a nagy meleg és hamar kifárad a labda visszahozásban, annyira sprintel egyik oldalról a másikra, hogy 10 dobás után már lóg a nyelve. És megtanulta, hogy akkor inkább nem adja oda a labdát, hanem a szájában tartva figyeli, hogy el ne vegyük, közben meg pihen és néha izgatottan rágcsálja. Kevés az időm mostanában erre a kisbaba miatt, úgyhogy pörölök vele, "hozd, add ide, "stb, de ha Felé indulok, elegánsan odébbszökell. Ati mondja, tegyek úgy, mintha nem érdekelne már az egész, és a másik labdácskát lazán a lábam mellett lóbálva induljak meg a ház felé. De hát nagyon gyors, mondom, beleharap a combomba:) Dehogy, ez mindig beválik, felel életem párja és még ki sem mondja, a kutyus már ott lóg a combomon, 1 mp. múlva pedig a labda a szájában. Jó tipp, közzzzzzi máskor is.

Csoki

Buddy kebelbarátja, Csoki, egy nevéhez méltón csokoládészínű, labrador fiú. Amikor Bádó még kicsi volt és korán reggel keltünk hozzá (azóta is korán kelünk, csak már megszoktuk:)), kivittük a kertbe szaladgálni. Az utcánk végén pedig rendre feltűnt Csoki a gazdanőjével, egy nagyon kedves, fiatal nagymamával, akivel hamar összebarátkoztunk. A kutyák is.
Csoki kicsit túlsúlyos, ezért az elején tartottam tőle, hogy túl nehéz játszótárs lesz az akkor még csak 5 hónapos Buddy-nak, de ezek azóta is annyira szeretnek együtt játszani, hogy csak na. Csoki duncusságából fakadóan lassabb, de végtelenül szelíd, ezért jól tűri Bádócska nyargalászását, ráugrálását, mackós fejének pofozgatását, nyálazását. Férfiasságától is megfosztották, ezért tényleg nincsen konfliktus, mint egy szelíd nagybácsi és féktelen unokaöccse, úgy megy a móka.
Mostanában Benőke miatt átalakultak a reggelek, nem fér bele Csoki, a séta és a labda is, úgyhogy ritkábban játszanak, de minden reggel jönnek köszönteni Buddy-nak, és mi minden este megyünk Csoki kerítéséhez, ahol megy a boldog handabanda.

Greenpeace aktivista

Ez a "kinn is vagyok, benn is vagyok, jajj, de nagyon boldog vagyok" nóta nagyon jellemző a kiskutyára. Tényleg, mintha csak erről szólna az életünk, de az biztos, hogy a napi interakciók 60%-át az teszi ki, hogy Buddy-t logisztikázzuk a terasz, az udvar és a konyha között. Biztos elrontottunk valamit, ez nem kérdés, elég sokat foglalatoskodunk ezzel, és sokszor nem konfliktus-mentesen. Az idegeinkre megy, na.
Nappal kint, este bent. De az esték sokszor mozgalmasak, és ezerszer kikérezkedne, majd vissza, ha bírnánk idegekkel. Ati tegnap nem bírta és nem akarta harmadszor is visszaengedni. De ember fia ki nem babrálhat hős Bádóval.
Ahogy érezte, hogy itt bizony kizárás lesz, ráfonódott Ati lábára, azzal a tipikus átkarolós doberman mozdulattal, ami sok bosszúságot okoz a csibészelés alatt is, amikor nem lehet elvenni tőle a csibészkart, hurkát, stb. Annyira ráfonódott, mint egy kétéves az állatkertben az anyjára, amikor megijed az oroszlántól. Ati pedig hűen a jelenethez, a kapaszkodó kutyát lábáról lerázva, de inkább vontatva, próbált bejutni a házba.

Buddy annyira tökéletes a ráfonódásban, hogy kitaláltuk, hogy beajánljuk Greenpeace aktivistának. Nála jobban senki nem tudna ráfonódni kivágásra ítélt ezer éves mammutfenyőkre, kihalásra ítélt állatokra, bármire, amit két manccsal át lehet karolni és szorítani, szorítani, ragaszkodni hozzá, amíg bírja. Megfélemlíthetetlen, erős, kitartása legendás, szeme áldozat-jellegű, de mégis elszánt. Tökéletes a szerepre.