Ahogy megyünk bele a tavaszba, úgy nyúlnak egyre hosszabbá az esték, éjszakák. Ha este elmegyünk itthonról és Buddy-t pár órára a ketrecbe tesszük aludni, utána mindig kiengedjük egy kicsit szaglászni, ugatgatni, játszunk vele, itatjuk, pisiltetjük.Mostanában felvette azt a szokást, hogy az esti lefekvés után még mindig nem hajlandó megnyugodni. Elkezd a ketrecben ugatni, vagy panaszosan, hisztisen, egyre fokozódó hanggal sivítani és ha megkérdezed, hogy mi van drágám, akkor elkezd sipákolni, hogy engedd ki. Ha ekkor kiengeded, iszonyú hörgésbe csap, ordít, nyifog, arénázik és nagyon konkrét elhatározás kell hozzá, hogy le lehessen nyugtatni. A következő zajlik le: hörr, hörr, engedj ki. Kiengeded, kiugrik, elkezdi a kezedet rágcsálni, majd nekiesik az ajtó melletti falnak, hogy azonnal kijutna. De amint kiengednéd, mégsem akar menni, mert tudja, hogy lehet, hogy egy ideig nem jöhet vissza. Végül ráveszed, hogy mégis menjen ki. Kirohan a kertbe, megugatni egy .... izét, bigyót, akármit, amit csak Ő lát, ma egy bogarat, tegnap egy békát.
Ma úgy döntöttem, hogy lenyugtatom, mielőtt Ati elővenné a keményebb modorát. Ati felé rohant, majd felém, sikerült lecsendesítenem, de mégis csak kirontott. Bogarakat üldözni. Hát maradj kint, gondoltam. Fél óra elteltével robaj a teraszról. Ati szomorú belenyugvással mondja: "na, leverte a levenduládat...". Én is elkámpicsorodtam, mert Buddy szépen elkezdett értelmileg is nődögélni és az elmúlt hetekben elültetett növényeket nem bántotta..., ezért reménykedtem, hogy a giganto levendulám végre kikerülhet a régóta megérdemelt ablakpárkányra. Akkor most lehuppant, gondoltam. Csüggedten kimentem Buddy-ért és már az ablakból láttam, hogy a levendula ott tündököl az ablakban. Akkor mi puffant? Hát sajnos a kitámasztott horgász-szék. Buddy, Te abszolút fejlődőképes vagy! Most már nem tartok annyira a családban növekvő férfi-uralomtól:) Te viráglelkű, szép Eliot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése