A múltkor, a vaddisznó-látogatásnál tűnt fel, hogy Buddy beszélget a kutya-ismerőseivel.Mint Vahúr és barátai a VUKban, ahogy kicsúfolták a komondort, kigúnyolták Vahúrt, amikor Vuk túljárt az eszén, vagy csak úgy a rókákat szidták.
A vaddisznók egy késő éjjelen, hazatértünkkor tűntek fel, és olyan vehemenciával rohantak le a kis úton, öt jól megtermett, óriási könnycsepp formájú szőrmók, hogy nem mertünk kiszállni az autóból, amíg el fel nem falták az összes maradék aszalt gyümölcsöt a még beépítetlen szomszéd telek fáiról. Persze előtte jócskán riogattuk őket fényszóróval, fényképezőgéppel, kiáltozásainkkal.
Nagy lelkesen mentünk be a házba, felajzva tárgyaltuk a vaddisznó-esetet, Buddy-t szokás szerint kiengedtük a ketrecből, és Őt is fellelkesítettük. Kiállt az ajtóba és elkezdett fülelni. A szomszédunk, Bonbon, tapasztalt vaddisznó-csősz, éppen adta le a drótot a környékbeli srácoknak. Buddy csak hegyezte a fülét, néha izgatottan vakkantott egyet, majd ahogy kezdett összeállni neki a sztori, hogy ezek öten itt voltak, itt tanyázgattak, dorbézoltak, Ő meg az egészet átaludta, mert a hülye gazdái kint bámészkodtak, nagyon begurult és utólag akarta behozni a dráma-tagozat elmaradt óráját. Kirontott a kertbe és még vagy két órán keresztül őrizte a házat, kergetve, üldözve a már régen lelépett sertéseket.
Szóval ezek mindent megbeszélnek! Már Ati is csak rutinosan ennyit kérdez, ha a szőrös szomszéd ugatni kezd és Bádó figyelő pózt vesz fel: "Na, mit akar Bonbon???"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése