Mama kedvence

Buddy megszerezte a strandtáskát

Ati elzúzott egy fiús hétvégére, hármasban toltuk Beni, Buddy és én. Kicsit tartottam ettől, mert korábban sosem maradt el a Buddy, ha nincs itthon a falkavezér. Úgyhogy elkerülendő a hiperséget, elvittem egy nagy sétára, meg rengeteget labdáztam vele mindenféle trükköket alkalmazva. Aztán már fél hétkor megvacsoráztattam finomabbnál finomabb falatokkal, majd felvonszoltam a lépcsőfordulóba és aludni tért. Na jó, egy kicsit kellett kiabálni, de hát ez igazán belefér egy dobermann nevelésébe. Így is ment szépen a péntek, a szombat és a vasárnap, amikor Atit éjszakára vártuk. Gondoltam a kutty már biztos alig bírja, ilyenkor már előre szokott siránkozni, kb. fél órával az érkezés előtt, hogy engedjem ki, hogy a kapuban várhassa a kisgazdát. Aztán késett a repülőgép, és hajnali kettő lett, mire befutott családunk feje. Vártam a boldog viháncolást, de semmi. Kiskutya meg sem rezzen, kiskutya alszik, kiskutya finom falatokról álmodik.
Ati enyhén csalódott volt és azt mondta, hogy teljesen elrontottam a kutyát a három nap alatt. Igaza van, az egész hétvégén végig falatokat kapva utánam koslatott és állandóan a lépcsőfordulóban henyélgetett...

Kutyaszőr

Egyszer régen Angliában jártam és mint annyian, én is családnál laktam. Ott már akkor dívott a pet-kultusz, együtt élt macska, kutya, anya, apa, gyerek, bébi, aranyhal, és nyúl. A kis totyogós gyerek szaladgált a lakásban, cumija ki-kiesett a szájából, majd odalépegetett hozzám és látom ám, hogy 20 centis aranyszínű retriever szőrök kandikálnak ki a szájából..... Talán ott kezdődött, hogy ha egyszer lesz kutyánk, csak rövidszőrűt választok.
A dobermann kutya választásának egyik - most már tudom, hogy csak vélt - előnye volt, hogy rövid szőrű, ergo nem vedlik annyira, mint a szép bundás juhászkutyák. Ildi kutyaszakértő barátunk mondta, hogy erről megkérdezhettük volna korábban, (már ha akkor ismertük volna), mert hogy ez egyáltalán nem igaz.
Úgy vedlik a Buddy kutya, hogy minden, MINDEN és MIIIIINNDDDDEEEEN tiszta kutyaszőr. A padló. Az előszoba szőnyeg. A lépcsőforduló. Korábban még a mosógépben mostam Buddy cuccait, úgyhogy a mosógép anno. Az orrszívó porszívó:( pfujjj, de hát micsinájjak? Benőke csak úgy hajlandó megengedni ezt a macerát, hogy ha előtte porszívózza egy kicsit a fürdőben a mackó orrát is, majd hanyagul ledobja a csövet. Leesik a földre. = Kutyaszőr... Pedig Buddy be sem mehet a fürdőbe, mint ahogy rengeteg egyéb helyre sem. Ami szintén kutyaszőrös, pl. a nappaliban a szőnyegek ALJA (?!??!). Meg az autó is. Meg az asztalterítő, mert odadugja néha a fejét. Néha komoly kérdőívezést csinálok egy-egy vendégség előtt, mert nekünk természetes, hogy a kutya bejön, de sok embert biztos zavar. Szóval ha már két órát flambírozok valami kimondhatatlan nevű ételt, ne azért ne fogyjon el, mert a kulináris élvezetet megzavarja az esetleges kutyaszőr.

Tényleg úgy érzem, hogy már sokat lazultam Anglia óta, de valahogy most elegem lett. El is mondhatom, hogy az én kis kutyasz(a)ros életem már sokkal inkább kutyaszŐrös.

Egy cica, két cica...

A múltkor olyan volt.... Kint hagytam valamit a kocsiban és kimentem a zimankóba, már jócskán be is sötétedett. Buddy persze velem nyargalt, a zsákutca előnye. De míg én az autónál matattam,  egyből be is rohant a nagy árok mellé és eltűnt a sötétben. Kisvártatva kiáltást hallok: "Na, kutya!" Hát nem pont az egyetlen olyan szomszédunk bukkant fel a sötétből, akit magázok??? Gyorsan visszaparancsoltam Buddy-t, be is jött egyből! és lefeküdt, mire felbukkant Kovács úr. Csakhogy nem egyedül jött, pechemre, hanem előtte masírozott két macskája. Akiket Buddy ugyebár utál és üldöz. Gyorsan belekapaszkodtam a fojtónyakörvébe, az ujjtörést kockáztatva, kiskutya meg kezdte az ugrálást, hörgést, szerencsére tekintettel volt rám, mert korábban ilyennél csak a nyakörvénél meg nem tartom. Szóval a kis kompániájuk szépen masírozott, a kutya vonaglott az ujjaim végén, én meg vártam a jó szerencsét, hogy húzzanak már be a kapujukon, mert épp keresztezték volna a mi házunkhoz vezető levonuló útvonalat. Elég gyorsan haladtak, felvillant a reménysugár, amikor az egyik macska elkezd szerencsétlenkedni, VISSZAINDUL felénk és tétován meg-megáll majd nyávog. Buddy romos idegeinek ez már sok volt, iszonyúan hörgött, ugrált. És ekkor a sötétből előbukkant egy pinduri kiscica és az anyja felé bukdácsolt. A kisfiáért jött vissza a mama-macska.
Oké. Buddy nem vett részt anyuka tanfolyamon, nagy ívben tesz az ilyen érzésekre, Ő csak meg akarta volna kergetni a többféle méretben kínálkozó macsekokat. Szerencsére elmásztak lassan, utána elengedtem és belefúrhatta magát a sövénybe, elrohant a kapujukig és kiengedhette a dühét.
Meleg helyzet volt, na.....

kép innen:  www. scratch.mit.edu