A. hozta a hírt a kutyasuliból, hogy két kutyát megmérgeztek a múlt héten.
Nevük, életük, karakterük, történetük volt, nem írom le, hogy inkognitóban maradjanak.
A "testvérek" két szőrmók fajtatiszta gyönyörűség. Gazdáik egy fiatal pár, akik először a nagyobbal iskoláztak, majd fél év múlva érkezett a kicsi. És büszkén néztük, ahogy a bébi csoportban egyre ügyesebb.
A kicsi még nem volt 6 hónapos, és ha láttál már tündéri kutyát, akit nem bírsz otthagyni, mert egyfolytában dögönyöznéd, hát Ő az volt.
A kicsi meghalt... A szakember ilyenkor csak annyit mond, reméli, nem szenvedett sokat...
A nagyobb infúzión van.
Ki az az elvetemült, aki ilyet csinál? Kit visz rá a lelke, hogy megmérgezzen egy kutyát? Ráadásul egy tündéri, medvebocs külsejű kölyköt? És miért???
Ilyenkor elvesztem a hitem a világban, abban a részében, amit emberek működtetnek. És nem bírok szabadulni az érzéstől, ha belegondolok, milyen lehet most a gazdáiknak.
Isten Veled kis drága, remélem, ha újjászületsz, egy jobb világba érkezel... és szorítok a nagyobbnak, hogy gyógyuljon fel és soha ne bízzon másban, csak a gazdáiban.
JÓ HÍR AZÓTA: a nagyobb kutyó felgyógyult és már újra jár iskolába!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése