Négy dobverő

Gyermekünk élelmezése komoly elköteleződést vált ki belőlem, próbálok frisset, finomat, változatosat, egészségeset főzni. Nem egyszer előfordul azonban, hogy vacsoraidőben kinyitom a hűtőt, és mivel az ebédet nem akarom felszolgálni, hideget meg nehéz adni a sok adalékanyag miatt, gyorsan főzök valamit. Így volt ez a minap is. Csirkecombot sütöttem párolt zöldséges rizzsel és boldogan tálaltam a trónörökösnek, aki csak ennyit válaszolt "Anya, nem ebéd!" Azért egy pár falatot sikerült belediktálnom, de megnyugodtam a tudattól, hogy holnap ebédre viszont egy finom, laktató étket tudok szervírozni. Fürdetés előtt előkészítettem a hűtésre a finomságokat, egymás mellé sorakoztatva a csirkecombokat a rizses zöldéságyon:) Aztán fürcsi, majd orrszívó-porszívó:( melyet a két szülő közösen végzett a kiméletesség és kellő figyelem végett. Buddy mindeközben fent aluszkált már a helyén boldogan megvacsorázva. Kb. 3 percet töltöttünk a fürdőszobábanaz orrszívózással és mire kimegyek, Bádszor kis testét veszem észre a konyhaasztal mellett. Ott szagolgatott valamit a konyhakövön nagy elmélyülten, amiben a zöldséges rizságy maradványait véltem felfedezni. De jajj, hol vannak a csirkecombok? Buddy egy falásra eltüntette azokat is. Nem is tudom, miért aggódtam jobban. Hogy helyből agyoncsapom, vagy hogy a csirkecsonttól lesz valami baja (mert ugye nem ehet csirkecsontot, bár ő húst sem nagyon...nem bírja a gyomra). De kit érdekelt ez akkor? Inkább majdnem agyoncsaptam. Asztalról lopni kaját.... megint kezdhetjük a trenírt....

Kleptomania

Ez sem egy új keletű téma, mégis újra és újra megdöbbent, hogy a dobermannok milyen lopkodósak. Írtam erről már korábban is, hogy kisfiúnk állatkái rendre Buddy ölelő karjai között végzik, hogy aztán a felismerhetetlenségig összenyálazva kerüljenek elő. http://buddydobi.blogspot.com/2010/10/toy-story.html
Ez volt már a tapasztalat Ati előző dobijánál is, Gyulánál, aki a szőnyeget szerette elrabolni, valamint a telefonasztalkáról az azidőtájt oly népszerű Signetta-t. Fejét a csöppnyi, ingatag telefonasztalkára tette, oldalra fordította, majd óvatosan agyarai közé vette a vékony tollat és iszikiri.
Nálunk is az áldozatok száma folyamatosan bővül, hiszen gyermekünk újabb és újabb játszótársakkal gazdagítja birodalmát. Az egyik új kedvenc az ún. anyamaci, aki egy kedves jegesmedve, semmi anyás nincsen benne, mégis így hívják. Másik jellegzetessége, hogy rögvest látszik rajta, ha "tilosban jár", azaz viszik szegényt, mert a szép, krémszínű bunda azonnal csatakos, barázdás lesz, amint a kutyanyállal akár egy rövid időre is érintkezik. Többször volt már kimosva, mint ahányszor gyermekünk magához ölelte...
És a notoriussághoz egy dolog járul még, a gyorsaság! A múltkor Atit felhívtam, mert az altatás egyik kelléke pont hiányzott. Lementem keresni, addig Ő volt az utóddal. A két mozgás között kb. 6 mp telt el. Amely idő alatt Buddy lerontott a konyhába, ellopta a szirti cápát az asztalról (szőrös az is, don't ask me why...) és már a karmai között hevert. Slider kis köccs ez a Buddy....

Rekviem egy golfkesztyűért

Volt úgy, hogy elkezdtem golfozni. Egy kedves barátnőm jóvoltából IGEN kedvezményes, azaz ingyenes golf-edzési lehetőséget kaptunk, és elkezdtünk buzgón eljárni a high society-ben nagyon is kedvelt, posh sport egyik Mekkájába. Ment az edzegetés, de számomra hamar kiderült, hogy  - ahogy a többi sportban sem jeleskedtem sajnos sosem - , a golf sem fogja megtörni az "átkot". Ami viszont jó a sportban, hogy elkezdhetsz vásárolgatni csillió-billióért mindenféle cuccokat magadnak, a cipőtől a pulcsin és nadrágon át a többi eszközig és kiegészítőkig. A méretre gyártott ütőkészletig és a legfrissebb trendeket követő szettekig szerencsére nem jutottam el, de egy kesztyűbe sikerült beruháznom. El is mentem, meg is rendeltem a bal kezes fehér, csodálatos bőrkesztyűt ( én nem tudtam, pedig tök logikus, hogy elég belőle egy db is..) és alig vártam, hogy megérkezzen. BOLDOGAN fizettem ki a szemérmetlen összeget, hogy aztán még két, azaz két alkalommal használjam, mert közben kiderült, hogy gyermekáldás elé nézünk és ekkor bizony a törzscsavaró mozdulatok nem ajánlottak.
De hogyan lesz ebből kutyás sztori? Hát úgy, hogy Buddy is megrögzött (Ő tényleg...) labdarajongó és reggel, este kihagyhatatlan egy nagy, trükkökkel teli labdazsonglőrködés. A nemes feladat többnyire Atira hárul, de most, hogy megint lesz több időm, átveszek pár szeánszot. Amivel sajnos együtt jár, hogy a mangón, a petrezselymen, az osztrák télifagyin és a szotyin kívül a kutya nyálára is allergiás vagyok. Egyszerűen feloldja a hámszövetetet a kezemen... Próbálkoztam mindenféle kéztyűvel, a Michael Jackson-os ujjberagasztáson és a fehér síkesztyűn át(amiben max. tényleg síbotot lehet fogni) a különböző textil és kötött kesztyűkig, mely utóbbikon akadálytalanul átáramlott a nyál a labdák zsinórjáról.
Nem így a hófehér golfkesztyűn. Mert az telitalálat. Nem erre fejlesztették, szentségtörés is talán, de kit érdekel:) Legalább némi hasznát veszem és előjöhetett a fiók magányából, ahova két éve száműztem.

Évnyitó vacsora a kutyasulival

Olyan jó kutyaiskolába járunk!!! A Budakeszi Kutyaiskola több mint félszáz, ha nem már száz tagot számlál, nézzétek meg a közösségünket a Facebookon is. http://www.facebook.com/#!/BudakesziKutyaiskola
A heti két kiképzésen felül (szombatön 9-től és vasárnap 3-tól) rengeteg programot szervez Ildi és segítői, no meg az iskola lelkes tagjai. A rendszeres kirándulásokon felül most egy ünnepélyes évnyitó vacsorára jöttünk össze a Pesthidegkuti kutyasulisokkal együtt Budaörsön a Kerék vendéglőben (akinek tulajdonosai szintén kutyasulisok, ráadásul dobisok:)) Voltunk vagy 70en! És a kutyák még sehol...:)
Volt megnyitó, finom vacsora, kvíz, és vicces tombola!!! Ahol életem párja nyerte a fődíjat!
Komolyan, nagyon szeretem ezt a közösséget, olyan érdek nélküli, a kutyák szeretete által összehozott társaság.
Egy közös témánk legalább is mindig van:)