Tenyeres-Talpas

Érik a ribizli, boldogan szedegetjük a telken. Kisgyerkőcünk a fűben játszik, Buddy többszörös lelabdázás után minket zaklat. Odahozza a nyálas labdáit, taszigálja a kezünkbe, az ölünkbe, miközben ugye ribizlit kellene szedni. Már kezdenénk kiakadni, de erre mindig odébb lép, eltűnik egy időre, csak hogy rövidesen visszatérve kezdje elölről a labda-tukmálást. Egyedül maradok egy időre a nagy tállal és a bokrokkal, és turbó fokozatra kapcsolva tépem a bogyókat az ágakról, mikor újra megjelenik Buddy. Nincs nála labda, Hurrá! De mit csinál???? Úgy kerüli meg a bokrot, hogy hatalmas mancsával BELELÉP A TÁLBA.... Erre nincsenek szavak, rendkívüli érzéke van hozzá, hogy rossz időben rossz helyen legyen:)

(kép innen:gittarawfood.blogspot.com)

mint a macska??

A minap reggel Ati elszundikált a TV előtt. Bádszor még az igazak álmát aludta az előszobában. Ati is így tett, de egyszer csak rémisztő hangokra - erős öklendezésre - ébred. Kirohan, megnézni, mi történt, hát Buddy küzdött fel a gyomrából egy nagy, bonbonra emlékeztető gombócot. Kisebb vizsgálódás után kiderült, hogy a kutya egy nagyon nagy fűcsomót öklendezett ki! Mint a macskák a szőrcsomót. De vajon mi lehetett abban? Remélem, csak normál tisztulás. Előző nap hosszan legelészett...Guszta nem volt, az biztos...

A nagy zabálás

Buddy etetése menetrend szerint zajlik. Reggeli és vacsora, napi kétszer max. két pohár táp és egy kis rost, illetve néha finom falatok, maradékok. De a torta nem tartozik a finom falatokhoz. Mégis, a múltkor bevágta Benőke szülinapi tortáinak asztalon és konyhapulton felejtett szeleteit. Szám szerint négy szelet csoki- és 1/4  tojás formájú mascarpone-s répatortát. Részletekben. Csak az tűnt fel, milyen csend van és Buddy alig hallható ki-be járkálása. Akkor megfogadtam, hogy nagyon vigyázok erre, ne kapjon már rá arra, hogy engedély nélkül, pláne az asztalról eszik. Mert utána pár napig megint janizott, nagyon büszke volt magára és a zsákmányára.
Erre ma megint mi történik? A ballagáson kapott sütiből elcsent két darabot. Ugyanúgy, finom kis osonás be a teraszról, aztán elcsenés az asztalról, aztán visszaosonás. Jól kiakadtunk, hogy megint mit művelt és a teljes maradék sütit betettük az asztal közepére. Este fürdetjük a kislegényünket, Buddy lent van, egyszer csak Ati lemegy, majd rohan vissza: Bádszor az ÖSSZES SÜTIT MEGETTE AZ ASZTALRÓL. Most roppant jóllakottan, enyhe cukormérgezéstől letaglózva hever a konyhakövön....
Veszek egy széfet a kajáknak ezentúl. És kíváncsian várom, mekkora arca lesz a kisállatnak holnap reggel. Janikutya.

Lajta kupa

Bádszorral elindultunk a Lajta kupán. Én már nem is csodálkozom azon, hogy a kiskutya milyen módokon adja tudtunkra, hogy nem nagyon akaródzik neki versenyezni. Helyszín: Mosonmagyaróvár, hajnali f8, akkor értünk le, gyors edzés a pályán, kutya eltéve utána a csomagtartóba, majd 10kor sorra kerülünk. Jaaa, csak közben műsorváltozás volt és kicsiny, két főből álló BH2es mezőnyünk 8kor ringbe szállt. Úgyhogy éppen padlót ért Buddy a csomagtartóban, már húzni is kellett kifelé, fel a pályára és már így is elkéstünk, brrr.
Elindult a verseny, versenytársunk Dorka, a törpetacskó! Buddy kezdte a körmunkát, addig a tacsesz helyben maradt. Buddy szét volt esve rettentően, szagolgatott, ténfergett, láthatóan még aludt. A pórázon követés okés volt, a szabadon követésnél olyanokat csinált, amit soha, az előreküldésnél pedig már a bolondját járatta Atival. De azért meglett végül a BH2 vizsga. A kis tacskó remekelt, mi az előkelő második helyen végeztünk. Viszont Buddy apportja, nnnna, az KITŰNŐ lett! Legalább!!!
Képek, élmények, hangulatok itt:
http://gallery.site.hu/u/Charlie1/lajtakupa/

Mindig magasabbra, mindig magasabbra

Kisbádó bent alszikál velünk a házban. Eddig ketrecben, most a ketrec leköltözése után a földön. Mert persze nem szokott le a kisBádó a szuterénbe, pedig mindent elkövettünk. A ketrecét levittük, de ő maradt. Szóval aludt a konyhában, a bejárati ajtó előtt. Aztán, mint a kecskegidás mesében a farkas, tovább terjeszkedett. Hétről-hétre lopta a távolságot és került egyre beljebb. A múltkor már elért a nappali elé, a járóka tövébe. Ebbe még bele is nyugodtam, de Ati már kezdett aggódni. Nem hiába. A minap nagyban alszunk a hálóban, nyitott ajtóval és egyszer csak halljuk, hogy finom kis kaparászós hang hallatszik a falépcsőn. Kisbádszor felosont a lépcsőn, a lépcsőfordulónál megállt, majd feljebb lépdelve teljesen lesokkolt, mert fent még csak egyszer volt. Tanácstalanságában, hogy most merre is kellene továbbmenni, sirdogálni kezd, persze erre valamelyikünk felkelt és lekísérte, és azóta már többedszer tessékeli a sóbálvánnyá vált kutyát. Aztán a csúcsot (remélem) a minap érte el, amikor életem párja ment le reggel a földszintre és mit lát, a lépcsőfordulóban ott hortyog a Buddykutya. Mert ott fent van a kisgazda, meg a nagygazdák, hát Ő is ott akar lenni velünk.
Erre kitaláltuk, hátha csak a szőnyeg hiányzik neki. A lent lévő két darab bizonyára nem elég (?), lehoztuk hát a lépcsőfordulóból a harmadikat. Eljött az este, Buddy nyugovóra tér, a szőnyeg az ajtó előtt, a kutya a fürdőszoba előtt. Ahol persze előtte még sosem aludt. Na mindegy, a fene se bírja már ezt követni. Megébred éjfél tájban, kicsit kóvályog, majd elindul felfelé, a lépcsőfordulóba. Atival döbbenten figyelünk a nappaliban. A kutya alvajáró lett és feltörekvő. Mindig magasabbra vágyik! Barátnőmnek mesélem a sztorit, hogy Buddy feljött a ....és ki sem mondom, így felel: az ágyatokba? Vagy azt holnap fogod mesélni???:)