Úgy van, hogy családunk legifjabb tagja, aki még Buddynál is fiatalabb több mint egy egész évvel, a kúszás-mászás útjára lépett. Minek következtében egyre több időt tölt a nappali különböző részeiben. Ahol parketta van, ezért nem túl meleg. Mivel a szoba végleges koncepciója és bútorzata nem alakult még ki, a gyors, olcsó megoldások mentén operálunk. Ezért a két olcsó nagy szőnyeg mellé beszereztünk még kettőt a rénszarvas burgerek és szalmakecskék áruházából. De a szőnyegek olyan kellemetlen gumiszagot árasztottak, hogy száműztem őket a teraszra, hadd szellőzzenek. Lengedeztek is a szélben egy darabig, aztán kinézek és látom, hogy már csak egy lengedezik. A másik, tetemes méretével vetekedve (2m) a kertben "nyargalászott", alatta egy izmos barna "pónilóval". Néha a földre huppant, csak hogy bolyhos felével is érintkezhessen a friss tavaszi udvar sarával és hátsó, gumis felületét a krumplinyomdához hasonlóan 4szirmú virágmancs minták tarkítsák. Kimentem intézkedni, Buddy kicsit bután nézett, hogy elviszem a játszópajtását, de hamar megnyugodott. Aztán egyszer csak kinézek, most már a szőnyeg társa hancúrozott az udvaron, hasonlóan a másikhoz. Aznap még kétszer mentettem meg a szőnyegeket, pedig esküszöm, azt hittem, hogy ahova kitettem, onnan már én sem érném el, nemhogy a kutya. A szőnyegek aztán felkerültek az emeleti teraszra, csak hogy sós kútba, kerék alá, eső alá, szélbe, hóba, még ott lengedezzenek egy hétig a szabadban. Aztán bekerültek végre a szobába. A szagukból semmi sem tűnt el. De a hátukon ott virítanak Tahi Réme Picasso legújabb remekei.
