Vigyázz, a kutya alszik!

Ma nem voltunk itthon napközben. Bádó a reggeli kutyasuli után egyből kidőlt a hirtelen beköszöntött meleg miatt, ami belőle és iskolás pajtásaiból is  letargiát váltott ki. Szóval nagy szunyálás délelőtt, alig reggelizett, majd délután is egyedül hagytuk. Hazaértünkben megjelent a teraszon, füle mint az apácák főkötője, rendezetten csukódott a fejére, álmosan nyalogatott minket. A szomszédok látogatóba jött unokái rohangálnak a kerítés túloldalán, iszonyú zajt csapva, Buddy pedig úgy néz hátra, mint aki most hallja először, "ez meg mi a fene, mi ez a zsivaj?" Hát hol volt ez eddig, kérem szépen?

Drót-posta

A múltkor, a vaddisznó-látogatásnál tűnt fel, hogy Buddy beszélget a kutya-ismerőseivel.
Mint Vahúr és barátai a VUKban, ahogy kicsúfolták a komondort, kigúnyolták Vahúrt, amikor Vuk túljárt az eszén, vagy csak úgy a rókákat szidták.
A vaddisznók egy késő éjjelen, hazatértünkkor tűntek fel, és olyan vehemenciával rohantak le a kis úton, öt jól megtermett, óriási könnycsepp formájú szőrmók, hogy nem mertünk kiszállni az autóból, amíg el fel nem falták az összes maradék aszalt gyümölcsöt a még beépítetlen szomszéd telek fáiról. Persze előtte jócskán riogattuk őket fényszóróval, fényképezőgéppel, kiáltozásainkkal.
Nagy lelkesen mentünk be a házba, felajzva tárgyaltuk a vaddisznó-esetet,  Buddy-t szokás szerint kiengedtük a ketrecből, és Őt is fellelkesítettük. Kiállt az ajtóba és elkezdett fülelni. A szomszédunk, Bonbon, tapasztalt vaddisznó-csősz, éppen adta le a drótot a környékbeli srácoknak. Buddy csak hegyezte a fülét, néha izgatottan vakkantott egyet, majd ahogy kezdett összeállni neki a sztori, hogy ezek öten itt voltak, itt tanyázgattak, dorbézoltak, Ő meg az egészet átaludta, mert a hülye gazdái kint bámészkodtak, nagyon begurult és utólag akarta behozni a dráma-tagozat elmaradt óráját. Kirontott a kertbe és még vagy két órán keresztül őrizte a házat, kergetve, üldözve a már régen lelépett sertéseket.
Szóval ezek mindent megbeszélnek! Már Ati is csak rutinosan ennyit kérdez, ha a szőrös szomszéd ugatni kezd és Bádó figyelő pózt vesz fel: "Na, mit akar Bonbon???"

Hörrrörrörrörrörrörr

Ahogy megyünk bele a tavaszba, úgy nyúlnak egyre hosszabbá az esték, éjszakák. Ha este elmegyünk itthonról és Buddy-t pár órára a ketrecbe tesszük aludni, utána mindig kiengedjük egy kicsit szaglászni, ugatgatni, játszunk vele, itatjuk, pisiltetjük.
Mostanában felvette azt a szokást, hogy az esti lefekvés után még mindig nem hajlandó megnyugodni.  Elkezd a ketrecben ugatni, vagy panaszosan, hisztisen, egyre fokozódó hanggal sivítani és ha megkérdezed, hogy mi van drágám, akkor elkezd sipákolni, hogy engedd ki. Ha ekkor kiengeded, iszonyú hörgésbe csap, ordít, nyifog, arénázik és nagyon konkrét elhatározás kell hozzá, hogy le lehessen nyugtatni. A következő zajlik le: hörr, hörr, engedj ki. Kiengeded, kiugrik, elkezdi a kezedet rágcsálni, majd nekiesik az ajtó melletti falnak, hogy azonnal kijutna. De amint kiengednéd, mégsem akar menni, mert tudja, hogy lehet, hogy egy ideig nem jöhet vissza. Végül ráveszed, hogy mégis menjen ki. Kirohan a kertbe, megugatni egy .... izét, bigyót, akármit, amit csak Ő lát, ma egy bogarat, tegnap egy békát.
Ma úgy döntöttem, hogy lenyugtatom, mielőtt Ati elővenné a keményebb modorát. Ati felé rohant, majd felém, sikerült lecsendesítenem, de mégis csak kirontott. Bogarakat üldözni. Hát maradj kint, gondoltam. Fél óra elteltével robaj a teraszról. Ati szomorú belenyugvással mondja: "na, leverte a levenduládat...". Én is elkámpicsorodtam, mert Buddy szépen elkezdett értelmileg is nődögélni és az elmúlt hetekben elültetett növényeket nem bántotta..., ezért reménykedtem, hogy a giganto levendulám végre kikerülhet a régóta megérdemelt ablakpárkányra. Akkor most lehuppant, gondoltam. Csüggedten kimentem Buddy-ért és már az ablakból láttam, hogy a levendula ott tündököl az ablakban. Akkor mi puffant? Hát sajnos a kitámasztott horgász-szék. Buddy, Te abszolút fejlődőképes vagy! Most már nem tartok annyira a családban növekvő férfi-uralomtól:) Te viráglelkű, szép Eliot!

Ehetsz!!!!

Mindenkinél más szokások alakultak ki a kutya etetésével kapcsolatban. Van, ahol nyakra-főre kapja a kaját, a gazdát ugye sima etetőgépnek nézi, van ahol a rendszeres napi egy-két-három étkezést (a kutya korától függően) tarkítják kisebb jutalmazások, etetgetések, és van, ahol poroszos fegyelem uralkodik, a kutya napi egyszer kap enni és slussz.
Nálunk egyelőre a napi kétszeri  -reggel/este - étkezés megy, kis jutikkal tarkítva.
Bárhogy is eteted a kutyádat, több emberben ott él a para, hogy az állat idegentől mit fogad el, mikor fogad el. Sok engedelmességi könyvet olvastam már el arról, hogyan lehet a kutyát megtanítani arra, hogy a "kínált ételt", "dobott ételt", "talált ételt" ne fogadja el, de ez tényleg a kutyázás, az engedelmesség csúcsa. (Az élelem megtagadása cikk például elég jó! http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=8ea3883050f67599eaf0abd)


Buddy imád enni. Ahol most tartunk, az az, hogy a talált étel kisebb kísértésbe hozza, de a rengeteg séta közbeni pfujolás sokat segített a dolgon, úgyhogy legalább már látszik rajta, ha valamit el kívánna fogyasztani. Ekkor gyorsan közbeavatkozok. A korábban ellenállhatatlan, kidobott disznócsontokra és a szemétre legalább már nem rabol rá. A  kapott ételt barátoktól elfogadja, de jó hír, hogy a távolabbi, néha arra járó szomszédok szerint a kerítéshez nem jön közel, inkább bizalmatlan.
Hogy komfortérzetünket növeljük, bevezettük nála az "engedélyre" evést. Megkapja a tál kaját, Atival látványosan "beleeszünk", majd letesszük elé a kis helyére, SZEMKONTAKTUS!, majd "Ehetsz" vezényszó. (a helyes vezényszó amúgy a "Tiéd!".) Mint a gólya-inga, úgy bukik rá mindig a táljára ilyenkor, két füle kiterül, mint Fidó bácsinak és boldogan lefetyeli az ennivalót.


♪ ♫ Reggeli, ebéd, vacsora, csattog a Buddy fogsora, ♫reggeli, vacsora, szép ebéd, a Buddy-nak ez épp elég:)

Jobb félni, mint ...

Ha kutyázásba kezdesz, minél nagyobb méretűt választasz, annál inkább fel kell készülnöd esetleges sérülésekre, bár a kis jószágok esetében is biztos így van, csak abban nincsen tapasztalatom. Mondjuk, ha belegondolok, Bádó már kiskorában is egy igazi rontom-bonca volt és nagyon résen kellett lenni, hogy miben tesz kárt. Tárgyakban. És bennünk is... persze nem szándékosan, de ez sajgó testrészeink "nyalogatása" közben sovány vigasz.
Álljon itt egy kis lista a lehetséges házi-kedvenc-balesetekből, sérülésekből.

• Játék közben: Bádó imád labdázni. Ne focizást képzelj el, van két db., zsinórral ellátott egyforma gumilabdája, amit felváltva hajigálunk neki. És végtelenül gyors, jól fel lehet pörgetni. és mint ilyen, nagyon figyelned kell, hogy mire visszaér az egyik laszterrel, te már ugrásra készen, a levegőben tartsd a másik labdát, vagy úgy kínáld neki elkapásra, hogy fogazata és a labda közé lehetőleg ne szoruljon a kezed. Ha mégis így jársz, kijár neked a gyerekkorunkból ismert "zsibi", mert a harapás fájdalma mellett olyan erővel csattan az állkapocs, hogy belezsibbad még az agyad is. Ati tegnap nem volt résen, kezelhettem is szépen körömvirág kenőccsel, de az én körmömön is van véraláfutás, hasonló balesetek miatt. A másik lehetőség, hogy felugrik rád a kuty, teljes erőbedobással, ez sem kellemes
• Feléd futás: nagyobb testű kutyáknál, és pl. dobiknál, de ahogy hallottam, a bullterrierek is igen kíválóak ebben, fontos, hogy ha játszol velük, vagy ők egymással, mindig állj félig rogyasztott lábbal. Ellenkező esetben az ütközés könnyen térdsérülésben végződhet. Még a labdázás során jártam úgy Bádóval, hogy holott rogyasztott lábbal álltam, ahogy felém futott, lehajolás közben nekirontott a farcsontomnak. Kisebb földrengést éreztem és gerinctájékon végigszaladó erős remegést, hmmm.
• Behívás: behívás közben a kutya felénk rohan a Hozzám parancsszóra, majd leül elénk közvetlenül. Vagy... nem elénk ül le, hanem kicsit közelebb. Ati járt már így pórul, amikor a kutya nekirontott nemesebb testrészének
• Szeretgetés közben: sokszor ellenállhatatlan a vágy, hogy Bádó szép kis bársonyfejét megpusziljuk, vagy a magunkéhoz vonjuk. Ilyenkor szokott elszántan felszagolni, ami felér egy állon vágással, koccannak a fogak, veszélyben a drága koronák, tömések és a well-being. De Ati járt már máshogy is egy hirtelen fej-felkapásnál és megint a balls-ikat félthettük.
• A karmok hatalma: hiába sétáltatjuk a kisBádót betonon is, nem tud annyira lekopni a körme, hogy felugrásnál még a polár kabin keresztül is ne hagyna rajtunk gepárd-nyomokat. És most, hogy jön megint a szép idő, tudom, hogy jó pár maradandó karmolás-nyomot be fogunk még szerezni a tavaly gyűjtöttek mellé...
• Ugrálás, pórázon vezetés: itt még nem sikerült feldöntenie minket szerencsére, de Ő már járt rosszul a frissen felmosott lakásban, fel akart ugrani és akkorát zakózott, mint az ólajtó. Iszonyú fontos pszichológiai momentumot hagytam ki a végleges ugrálásról leszoktatásban, mert nem pfujjoltam, hanem össze-vissza csókoltam és lapogattam, mert annyira megijedtem a kiterülésétől. De pórázzal rántott már el a múltkori Tappancsos bunyónál, és jeges úton is nagyon veszélyes lehet.
• Nyakörv-fogás: tipikus gazdás szokás, hogy a nyakörvénél fogva kapjuk el a kutyát, ha vissza akarjuk tartani, stb. Ilyenkor figyelni kell arra, hogy egy-egy ujjunk ne kerüljön/szoruljon a nyakörve és a nyaka közé, mert a kutya hajlamos hirtelen megpördülni és akkor bizony csavarodik az ujj, törhet a csont.

A teljesség igénye nélkül ezeket okozhatják ők nekünk. És akkor még nem ejtettem szót az egyszer használatos ruhákról, a kínos percekről, amikor tárgyalásra készülve beleugrottam a fekete kiskosztümömbe és elillantam dolgozni Buddy-tól való elköszönés után, és bent azzal  fogadtak a kollegák: "Kata egy tappancs van a hátadon..." De hogy mi milyen sérüléseket tudunk okozni felelőtlen rángatással, bemelegítés nélküli játszatással (hidegben), ha olyan helyen szaladgálnak, ahol megcsúszhatnak, rossz tartással (hideg, lépcső pl. hosszú gerincű kutyáknál), rossz táplálással, felügyelet nélkül hagyással, stb.azzal szintén tisztában kell lenni, hiszen felelősséget vállaltunk a kis állatért, aki hozzánk szegődött. Ha tudjuk, mire számítsunk velük kapcsolatban, megvédjük magunkat is, őket is.

Abba-Lányok

Két csinibaba is feltűnt az ismeretségi körünkben egy éve, az Abba-lányok. A kutyasuliban találkoztunk először, akkor pillantottuk meg a fekete-cser és az őzbarna dobilányokat, egyazon neves alomból származó, pedigrés nővérkéket, akik alig fiatalabbak Buddy-nál.
Gazdáik Tamara és lánya Szonja, akik a tenyésztővel közösen futtatják a csajokat versenyről versenyre, nagyon jó eredményekkel, hogy rövidesen elérhessék a szuperszuka státuszt és megkezdjék áldásos örökítő tevékenységüket. Tamara régi dobermann-os, nagyon ért a kutyákhoz, sokat lehet tanulni tőle és kíváló beszélgető-partner. Volt szerencsénk a társaságukban végignézni az IDCt és hasznos kommentárokkal látta el a felvonultatott kutyákat, hasonlóan kiképzőnkhöz, I.hez.
A két kuty együtt megjelenve gyönyörű látványt nyújtanak, nyájasak, nyuszisak, de azért igazi dobermann-vér csörgedezik az ereikben. A kiképzésüket Szonja végzi, igazán turbósan, profin mozgatva a csajokat párhuzamosan.
Buddy különösen a fekete-cser lánykához vonzódik, aminek a múltkor tanújelét is adta.
Együtt készülünk Pesthidegkúton G. sulijában a BH vizsgára és a gyakorlatsor végrehajtása után Bádócska tanítója tanácsára nem vett részt a sztenderd kiképzésen, mert pont elég volt a kis agyának ennyi trenír, hanem kimentünk a suli melletti gyönyörű domboldalba I. Cora nevű kutyájával játszani, aki szintén dobermann és meglehetősen energikus nőszemély. Indult volna a játék, mi legalább is így képzeltük, de Bádó még nagyon hatása alatt lehetett a múltkori Szofi-s találkozásnak, amikor minden közeledése harapós visszautasításban részesült, és nem mert közeledni. Labdázással próbáltuk mozgatni őket, Cora  rohangált, Buddy pedig meg sem merte közelíteni a labdázó kutyalányt, annyira leblokkolt, inkább elszántan szagolgatást mímelt, pedig a labda az igazi gyengéje.
Így "játszottak" kb. egy fél órát, majd Cora-t fekvésre parancsolták, mielőtt a nagyon intenzív igénybevételtől túl nem fárad (Nála nincsen normális futás, hanem van egy szélvész-szarvas rakétán mozdulatsor, minden apró megnyilvánulása ilyen energikus. És mint ilyen, a fáradtságot sem érzi... )A pihi alatt Bádó a közelében kolbászolt. És akkor a domb elején feltűnt a fekete-cser csinibaba, Ében, Szonja mellett bóklászva. Reménykedve kérdeztük meg, hogy játszhatnának-e, Ében annyira ártalmatlannak tűnt. Szonja simán belement és összeengedtük a két kutyát. Beindult az igazi szerepcsere. Ében félénken topogott, letette előkelő fenekét a fűbe, hogy ellenálljon Bádó heves ostromának, aki minden módon megpróbálta magára felhívni a figyelmet. Volt a tipikus lekönyöklős játékra hívás, a nyalogatás (ilyenkor úgy habzik Bádó szája, mintha egy egész doboz Calgonit-et lenyelt volna), az intim tájékok körbevizslatása, a felugrálás, néhány kisebb szaladgálás. Ében pedig, mint egy szép nímfa a domboldalon, csak ült pihegve és tűrte a boldog áhitatot. Buddy kezd visszatérni!!! Ezt jó jelnek veszem!!!!

Fear of the Frog, Fear of the Froooog, avagy a béka para folytatódik

Én ezt tényleg el sem hiszem. Tegnap végre elállt az eső és egész nap kint volt a kutty, aminek nagyon nem örült, bánatosan bömbicélt, meg az ajtót szerette volna szétkaparni. Majd erről egyszer máskor, de ahogy megpróbál bejutni a házba, az felér a leopárd kommandó legmerészebb álmaival is. Mindegy, én megkeményítettem a szívem és juszt sem engedtem be. Két hét múlva itt gőgicsél Benedek és muszáj egy kicsit fegyelmezgetni Bádót, mert nem fogok tudni egy újszülöttel lerohangálni, hogy ki-beengedjem őkelmét.
Délután négy felé megszántam és elindultunk egy kis sétára. Szép komótosan vánszorogtunk, mert már elég terhes vagyok, de legalább jutott idő szagolgatni, peckeskedni idegen kutyák kerítése előtt. Ahogy haladunk lefelé a kis utcán, ott terem egy béka. Nagy kőhasát húzza földön, görbe lábain imbolyog. Buddy-t mintha darázs csípte volna meg, kitépte a flexit a maximumig és hörögve nekirontott. Na mondom, ez szép lesz, a tegnapi őrjöngés folytatódik, ezért húztam is vissza, de abban a pillantban a béka UGROTT egyet. Bádó ettől mérhetetlenül megijedt és azonmód otthagyta az állatot,. Szagolgatott elterelően, néha még közel-közel ment, de aztán rögvest megtorpant. Ennek a fele sem tréfa. Kisbádó, hős dobermann kutyám, mi lesz így Veled, ha már egy békától is beparázol? Na, majd én, a jó gazda, oszlatom félelmed.
Megfogtam és szépen oda akartam vezetni a békához, amihez nem volt sok kedve. Majd próbálkoztam a "csibész, fogdd meg" -gel, oldalát erőteljesen lapogatva, ahogy a kiképzésen (állatvédőket kérem, hogy ne vessenek rám követ, a béka a leginkább meg tudta védeni magát, a puszta rusnya jelenlétével és imitált ugrálásával). Semmi. Majd nyájasan, a háta mögé állva - ezzel nagy erőt és magabiztosságot adva a kutyának - "menj Kisbádó, legalább szagold meg!". Nem és nem.
Én nem tudom, tegnap mit súghatott neki az a béka, de hogy hatásos volt, az biztos. Eloldalogtunk. Most már kezdem érteni, honnan ered a mondás. "Te gyáva kutya".

Békakirály fia- lánya

Buddy nem nagyon ismerheti a békakirályfi-mesét, de hogy még békát sem látott soha, az nagyon meglepett.....

Kedd van és ugye már napok óta zuhog az eső és nem bír magával szegény a házban. A ketrecben fekvéses hisztizés, valamint kiengedve a benti dolgok módszeres ellopdosása az asztalról és a szobából - konyharuhák, tollak, edzőcucc darabok, gombócba gyűrt tiszta zoknik - felett érzett növekvő haragom kapcsán úgy éreztem, hogy mivel elállt kicsit az eső, irány ki a szabadba, legalább addig, amíg elugrok bevásárolni. Ez az esős idő annyira felpörgette, hogy képes volt azután hisztizni (fél órás alvás etapokkal megszakítva), hogy Atter reggel elvitte sétálni, 20 percet labdázott vele, majd délben - kedd révén -  jött I. kiképzést tartani neki, ami szintén egy óra, délután megint séta és labdázás, de este hétkor úgy érezte, itt az idő egy jó kis rosszalkodásra. Szóval kicsuktam a kertbe, hadd vezesse le fölös energiáit.
Amikor megérkeztem a vásárlásból, a kapuban várt az udvaron, Normál esetben ilyenkor - mihelyst felismer - felugrik a kapura és mint egy nyurga néptáncos, bokázik, ugrál dinamikusan a két hátsó lábán, a mellsőkkel  úszást mímelve és csinálja mindaddig, amíg a kapunk keresztül csókot nem váltunk (mondtam, nálunk a közömbös hazaérkezés az, ami nagyon nem lett standard...)
A ház felé haladva a kapuval párhuzamosan egy "lomha földi béka" araszolására lettem figyelmes. Gondoltam, Buddy is látott már ilyet, hiszen több, mint egy éves...
De nem. Éktelen haragra gerjedt a látványtól, hogy ez meg mi a fene akar lenni? és mintha egy riválissal  állna szemben, hangos ugatással, morgással próbálta elüldözni a betolakodót. Ahogy a kaput kinyitottam, kirontott, és a béka után eredt, akinek szerencsésen sikerült bemenekülni egy kerítés mögé, Buddy pedig dühödten ijesztgette, ugatta, majd kis idő múltán újra és újra visszatért a helyszínre, ahol az állat a határátlépést elkövette és úgy morgott, mint amikor vaddisznók ereszkednek alá a kis úton, és azokat kívánja eltántorítani a kerítés mögül.
Ezt csinálta egy békával. Bele sem merek gondolni, vajon mi mindent nem láthatott még! Mi lesz még itt? Előveszem a biosz albumot és holnap átpörgetjük, mert ekkora izgalom egy kis kétéltű miatt félek, hogy megárt érzékeny lelkének...

Eb,aki a kanalát meg nem eszi...

Gondolom minden gazda szereti jól kosztoltatni a kutyáját, hiszen ezzel is kifejezhetjük gondoskodásunkat és olyan remek érzés nézni az állat boldog pofáját, amikor valami fogára valót kap. Önmagában már a napi étkezés is hatalmas eufóriát eredményez, ezt követik sorban a kisebb feladatok elvégzéséért kapott jutalomfalatok, az extra - pl. hétvégi - ünnepi étkek, és a csak önmagában, a kutya és gazda boldogságáért etetés. (vigyázzunk, azért ne legyünk etetőgépek, ld. Jan Fennel intése. A falkavezér mindig először eszik és csak akkor engedi a falka többi tagját a tálhoz, ha ő is így akarja).

Főétel-variációk:
A "maradékot eszik"-től a "csak szupertápot kap"-ig  a "csirkefarhát 10 literes fazékban és kitart a hét közepéig", kiegészítve az "üss fel egy tojást és add neki,  odaadhatod héjastól is, gyönyörű  lesz a szőre"-ig minden megtalálható a palettán, és ezek varázslatos kombinációi is.Vannak kutyák, akik "csak" maradékot kapnak, itt figyelni kell arra, hogy minden tápanyag megtalálható legyen az ételben, de kiskutyát soha ne etessünk csak maradékkal, amíg ki nem fejlődik a csontozata, izomzata, idegrendszere, stb. Erre vannak a kutyatápok, melyeket úgy állítanak össze, hogy az adott kutya korának, méretének, igényének megfelelően minden szükséges tápanyagot, vitamint, porcvédőt, ásványi anyagot tartalmazzon. A maradék koszttal ellentétben, csak tápon is vígan és egészségesen felnevelhető egy kutya és számos, pl. ízületi betegség megelőzhető vele.
Jutalomfalatok:
A rendszeres napi tápláláson felül vannak ugye a nasik, jutalomfalatok (jutifalik), különböző rágcsák. Itt is változatos a menüsor - lehet készen venni kutyakekszeket, akár előre csomagoltat, akár lédig összeválogathatót a különböző állatos boltokban. Nálunk a Fressnapf-os bárányos pogácsa jött be az esti alváshoz, ha bemegy a ketrecébe, a suliba pedig a kisebb töltött falatkák. A jutalomfalatot, ahogy a nevében is benne van, valamilyen feladat sikeres elvégzéséért adjuk a kutyának. A készen kapható falatkák mellett igazi csemegék a virslik, párizsi darabok, szárított sajtkockák (a friss sajt nem tesz jót nekik).

Ünnepi étkek:
Az ünnepi étkek jolly joker-e a csirke-far-hát összeszokott triójából készült tartalmas leveske, afféle egytálétel. A rendes gazdik hetente legalább egyszer elkészítik eme remekművet, amit a kutyák már epedve várnak. A csirke-far-hátat annyira puhára főzzük, hogy csirkecsont ide vagy oda, megeheti a kutya. Az ünnepi étkekhez sorolom még a rántott hús maradékot, a finom husikákat, húsos leveseket, csontokat, tehát mindent, ami ünnepkor amúgy az asztalra kerül és végül a kutyuska tányérjában landol.
"Úgy szeretlek" falatkák:
Na itt aztán végtelen a kínálat, csak a gazda hűtőszekrényének, ízlésének és fantáziájának függvénye. Lehet a falatka finom szalonna, felvágott  - mindenkit óva intek az asztalról etetéstől, ez még nálunk is tabu - tojás mindenféle formában, süti falatok pl. piskóta (sokat ne adjunk a magas cukortartalom miatt!), sajtok, és a rágcsák. A rágcsákhoz sorolom a boltban kapható bőrből készült cipőcskéket, préselt, töltött és töltetlen csontokat, fogtisztító rágnivalókat.

Álljon itt Buddy étrendje, amihez hozzátartozik, hogy a drágámnak elég érzékeny a gyomra , ezért sok mindent nem ehet, mert úgy megborítja az anyagcseréjét, hogy gázálarcban sem lehet megmaradni mellette, a széklet gyakoriságáról és állagáról nem is beszélve. De azért így is derekas kis étlap, nem lehet oka a panaszra.

Cicakutya

Ahogy élemedik a kutyánk, úgy mutatkozik meg egyre inkább egy nem várt, de annál kellemesebb jellemvonása, a cicás bújás. Négy-öt hónapos kora idején dacos, követelőző és kiszámíthatatlan volt, gyakran ugrált az idegeinken. Nyolc-kilenc hónaposan jött a férfikor kezdete, finom kis dominanciára törekvés, végeláthatatlan rosszalkodás, "kiabálás", kiskutyák ráncigálása. Most meg már egy éves és négy hónapos. A rosszalkodás, magával néha mit kezdeni nem tudás megmaradt, de egyre jobban érvényesül a cicáskodás is, ami nem kifejezetten a dobermann kanok sajátja, legalábbis ahogy eddig tudtam. I., az oktatója jegyezte meg találóan, miközben Őt is boldog-bújósan köszöntötte tegnap: micsoda egy cicakutya:)
Két napja burkolók vannak nálunk megcsinálni a teraszt és Bádó tartósabb szobafogságra kényszerül, mert amint kiengedjük, a Whiskey-s tolvajt és Twist Olivert is megszégyenítő arcátlan rablásba csap, ellopja a tubusokat, rongyokat, szagolgatja a gépeket és belenyalna a ragasztós edénybe is.
Tegnap Ati tartotta a frontot, ma én voltam soron. Reggeli séta, labdázás, früstük, majd rosszalkodás, mert már olyan fáradt, hogy alig lát. Ekkor irány a zárható ketrec, én meg netezésbe fogok. De a munkások csak zajongtak, vágtak, kalapáltak, ezért a zavartalan álom néha zavarttá lett. Majd elindult a nyivákolás, ásítozás, rosszalkodás. Most megragadom a pillanatot, gondoltam és a nyakörvénél fogva jól megrángattam Bádót, hogy térjen már észhez és ne követelőzzön, most alvás és ketrec van, punktum. Ahogy kikaptam a ketrecből és egy negyed fordulatot megpörgettem, jól meglepődött, majd visszatuszkoltam a hátsójánál fogva és fekvésre intettem. Meg is tette, nézett csak megszeppenten, és megnyalta a kezem. Nagyon meglepett, hogy így reagált, ilyenkor dühösen ugatni szokott, ezért megsimogattam szépen, jól megszeretgettem, mire nyugodtan pihenni tért. Rövidesen megjelent apósom, akinek a köszöntésére kiengedtem, majd elfoglalta helyét a lábamnál, fejét a térdemen pihentetve, néha felugorva összenyalva a nyakamat. Nagyon édi volt, egyszerűen láttam rajta, hogy kedveskedni szeretne, hálából, hogy nincs harag közöttünk.
Este vendégségbe mentünk és csak későn értünk haza. A jól megérdemelt hosszú délutáni séta és labdázás majd kertben rohangálás után ilyenkor általában szintén a ketrecében pihen Buddy (amíg be nem köszönt a jóidő), és ha hazaérünk, mindig kiengedjük, megszeretgetjük, pisi, ivás, stb. Majd vissza aludni. De néha, mint ahogy ma is történt, a kis szeretgetés nem elég. Elkezd hüppögni, sóhajtozni, majd dühösen vakkantgatni a ketrecében. Ati tanácstalanul áll, most mit tegyünk. Mondom, biztos kevés volt a simogatás! És lám, kiengedtük, mindkettőnket szelíden megnyalt, hozzánk bújt és úgy kedveskedett, hogy majd' elaléltunk. Kevés volt a szeretet, de kapott többet, ami után már boldogan visszalibbent hálóhelyére és nyugovóra tért.
Amíg ezt körmölöm, lent szuszog a konyhában, a mi  aranyos cicakutyánk.

"még sosem csinált ilyet..."

A kutya nem ember. Amikor társul választjuk, felelősséget is vállalunk érte. Vállaljuk, hogy szeretjük, etetjük, védjük, a családunkba fogadjuk és azt is vállalnunk kell, hogy neveljük, hogy ne legyen terhére se a családunknak, se más embernek, kutyának, állatnak, a környezetnek. És hogy tényleg megértjük és elfogadjuk, a kutya nem ember. Kutyasulink felelős oktatói és gazdái körében dívik a vicces mondás "Én nem is értem, még sosem csinált ilyet", ami röviden annyit jelent, nem figyeltem, fogalmam sincsen, hogy mi miért történt a kutyámmal, és nagyon gyenge védekezés.

Bádócska ugye egy hős dobermann. És mint ilyen, rettenhetetlen, bátor, védelmező, zsigerből, wesenből, ki tudja, mi mindenből, szép, erős jellemmel. És nem félős. Mint egy hős lovag a középkorból. (most tegyük félre, hogy komolyságban persze még messze nem tart itt).
És nem támadós, nagyon szereti az embereket és a kutyákat. Az image-t kétszer sikerült csak felrobbantania maga körül, és mindkét esetben csalárd módon saját fajtáját pécézte ki, azokból is két kisebb egyedet.
Aramis volt az első "áldozat" a kutyasuliból. Nagyon szép dobilegény, szegről-végről rokonok, ami azért nem nagy mutatvány, mert több kennel alapító kutyája valamilyenTahi Réme vagy leszármazottja. Gazdájával békés beszélgetésekbe szoktunk bonyolódni a dobermannok jelleméről, hogy mennyire idomíthatók ( Ő németjuhászos volt korábban, ahhoz képest mondhatni, nem:) ), hogy ki hol tart az engedelmességben, mit rágtak szét, stb. És mint ahogy egy anyuka is szívesen babázik, ha növekvőfélben lévő gyerekei vannak, csakúgy nosztalgiázásból, én is többször megölelgettem Aramis puha kis babaszőrét. Buddy nem is tűnt féltékenynek, egyszerűen csak nézte, Ő is kapott utána mindig simit. Egy szép sulidélutánon, B. 7 hónapos korában ugyanez történt, amikor Buddy se szó, se beszéd, ráugrott Aramisra és az ismert dobis kulcsolással átötelte, ráfogott a nyakára és mérgesen morgott. Teljesen ledöbbentem, pillanatok alatt lecibáltam a kutyát a kistesó hátáról, szerencsére az egész nem volt több 3mp-nél, majd jól leteremtettem, meg is vertem, amit izgatottan tűrt, mert megérezte, hogy ez bizony izgalmas kis férfikor kezdete is lehet - a bunyózásé. Ezért is kellett azonnal elvenni a kedvét egy kemény retorzióval.

Na jó, Aramishoz innentől nem engedtem oda. El is múlt a nagy ijedelem, meg a Bádócska becsületén esett folt, amikor eljött a szeptember és a kutyasuliban akadályversenyt rendeztek.
Ati vitte Bádót, én a barátaimmal (akik közül kettőt is elcsábítottam a suliba kutyáikkal) ültünk a padon, néztük a mezőnyt, ahogy sorba álltak a kukacon átbújáshoz, a palánkon ugráshoz, vagy a futóversenyhez, amit már-már unalmas módon mindig a magyar agár nyer...
És egyszer csak nagy csete-paté hangja hallatszik, cimborám mondja, hogy "húú, nagy balhé lehet, mert futnak az oktatók egy irányba". Az irányból ugatás, morgás, gazdák hüledezése és elkeseredett sziszegés hallatszott. Na mondom, megnézem én is, ki az a szerencsétlen gazda, aki 40 sorbanállós kutya-ember páros előtt égeti le magát a neveletlen kutyájával. Felelőtlen, gondoltam. Ahogy sietek arra, egyre rosszabb érzésem lett, mert addigra I. már leszedte Bádócskát egy négy hónapos tündéri bébidobi hátáról, aki aznap jött először a suliba. Ati elmondása szerint (miután boldog bébikutya lelkesedésem miatt hamar összeismertettem őket, és a lánygazdi odavitte Bádóhoz az ő kis kutyiját) kedélyesen beszélgetni kezdtek, a kutyik pedig  játszadoztak egymással. Már öt perce ment az önfeledt játék, A. is elengedte a feszült figyelést, amikor váratlanul, minden előzetes jel nélkül Bádócska ráfordult a kiskutyára, megint a jól ismert megölelés, nyakfogás és morgás. Csak hogy most nem engedte el. A kiskutya csendesen sírt, a gazda teljesen kikészült, mert Buddy-t nem lehetett rávenni, hogy eleressze a kis jószágot, szöges nyakörvvel kiemelés és lógatás ide vagy oda. I. odarohanása mentette meg a helyzetet, hátsó csípőfogással leszedte Bádót a kisbébiről és kaptunk egy jó nagy letolást, teljes joggal, Bádó meg egy fenyítést A-tól.
Átvettem az akkor már békésen a fűben kérődző Bádót, félelmetes érzéke van hozzá, hogy egyik pillanatról a másikra hangulatot váltson, Atit pedig a lányék után szaladt, vigasztalni, és megnézni, hogy nem sérült-e meg az ebecske (szerencsére nem).
Én pedig álltam és próbáltam rekonstruálni a helyzetet. Kezdett rossz érzésem lenni, hogy kikerültünk az elit csapatból, miután gazdák tömkelege, a sorban várakozva fejet ingatva nézett ránk, röpködtek a fogak közt szűrt szavak "minek az ilyennek egy harcikutya (?)", "felelőtlen", "minek hozza ide, ha nem tud vele bánni", "szegény kiskutya" és a kegyelemdöfést M. adta meg, E. angol férje, aki csak ennyit mondott sajnálkozva "Oh, dear...". Aznap éjjel nem aludtam a lelkifurdalástól. Tudom, milyen érzés, ha bántják valakinek a nagyon szerettét.
Azóta már nagy barátságba kerültünk a kis bébi gazdáival, sikerült kihevernie az esetet (nagyon fontos, hogy kicsi korban ne kapjon negatív impulzust a kiskutya a szocializáció során, ezt sajnos Bádó nem tette lehetővé), Őkelmét pedig szigorúan elkülönítem tőle. És néha már vidámabb kontextusban is visszaidézzük a történetet, citálva a tipikus kutyás mondást, amit mi is megszívtunk anno : " Én nem is értem, még sosem csinált ilyet..."

Animal Rescue

Ma kutyát mentettünk. Riasztó élmény volt, de remélem, a vége jó lett.
Úgy indult, hogy húsvét hétfőn, abban a "gyönyörű" időben, kutyás, barátos programot terveztünk. Eredetileg lementünk volna Velencére, szép, idilli szaladgálás a parton, majd kulturált hekkezés, kolbászozás valamilyen nyitott helyen, ahol a verőfényes napsütésben a hozzánk hasonló, "végre itt a tavasz"-ra kimerészkedő, sonkafalásban eltikkadt, de szigorúan magyaros ízekre vágyó honfitársaink irigykedő pillantásaitól övezve, Bádócska szépen pihent volna a lábunknál. Na de ugye, úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Gy. barátunk érkezett, mert a program, az program, holmi időjárás nem tántoríthat el minket. Bádócska örömmel fogadta, ment a nagy ugra-bugra, majd indulás Velencére. De ilyen esőben inkább csak kétlábúak, Bádoró otthon maradt puha plédjei társaságában az eresz oltalmában.
Ahogy elindultunk az autópályához vezető egyik főbb úton, látjuk ám, hogy az út közepén áll egy autó, ajtaja nyitva és a sofőr a kocsi alá nézeget. Aztán megláttunk egy tehén, vagy bármi lábat kikandikálni, amiről rövidesen kiderült, hogy ez bizony egy szerencsétlenül járt kutymorgó. 
Összeszorult a szívem, Atit megállásra parancsoltam, majd Gy-vel kipattantunk a kocsiból és rohantunk a balesethez. Elütötték a szegény kutyát. Az 50-es tulaj és ájulás szélén álló Tojás Tóbiásné felesége kétségbeesett arccal fogadtak. A fickó a kocsit nézegette, az asszony az anyós-ülésen hevert zöld arcszínnel, a kutya pedig közvetlenül alatta, a kocsi alá szorulva lapult. Nem lehetett látni, mekkora a baj, de élt az állat.  Gy. mérhetetlen helytállással és lélekjelenléttel azonnal kézbe vette az irányítást. Megkérdezte, mi történt, majd kijelentette, hogy a kutya beszorult a kocsi alá, nem tud kijönni, mert az asszonyság rajta/felette ül. 
Majd elegáns mozdulattal kisegítette az alélt hölgyet a kocsiból (fogorvos a lelkem, nagyon megy neki a székből kisegítés), és a rohanva érkező egyéb autósokat instruálva elkezdték volna megemelni a kocsit. Az 50-es tulaj sikítva hápogott, hogy vigyázzanak a műanyag részekre én meg már majdnem elővettem a nagyon is ugrásra kész alpári modoromat, amikor a méretes kutya, mint egy kis harmonika, összehúzta magát és kiavászkodott a kocsi alól, majd azon nyomban elszaladt. Ati látta, hogy egy kis horzsolás volt a hátsó lábán, amúgy semmi nyom, mert egy ideig követtem, figyelgettem. A kocsiban hálát adtam Istennek, hogy ilyen jóságos volt ma is.
Aztán Velencén S. barátunk, aki állatorvos, hamar kijózanított. A balesetes kutyáknál alapvető protokoll a min. fél napos megfigyelés, mert könnyen szenvedhet belső vérzést a kutya, kialakulhat tüdőembólia, egyéb belső sérülések okozta komplikációk. Úgyhogy imádkozhatok tovább, tegyétek Ti is ezt kérlek...
Nagyon sok kóbor kutya kószál az utakon, többségüket kidobták, ijedtek, zavartak, nem figyelnek és könnyen kocsi, motor alá ugranak, ezért fokozottan figyelnünk és vigyáznunk kell rájuk!

Ha kóbor, elveszett kutyát találsz, a helyi kutyamenhelyen, vagy itt tudod bejelenteni:

http://www.kennelclub.hu/allatvedelem/elveszett.html 

A Magyar Állatorvosok Országos szövetségének ügyeleti rendje itt érhető el, megyékre lehet keresni. 
http://www.maok.hu/index.php?pageid=34

Budapesti ügyeleti szám: 0 6 - 3 0 - 5 3 0 2 5 2 6

Non-stop nyitvatartók

VII. ker.

SZIE ÁOTK Kisállatkórháza Bp. VII. István u. 2. 0-24-ig, de este 20 óra és reggel 8 óra között csak sürgősségi ellátás van életveszélyben levő betegek számára, a betegellátás alapdíja 30.000,-Ft

XI. ker.

Juhász Tamás Állatkórháza Bp. XI. Péterhegyi út 46. 0-24-ig

XIII. ker

Budapesti Állatkórház Bp. XIII. Lehel út 43.-47. 0-24-ig

XVIII. ker

Non-Stop Állatorvosi Rendelő

XVIII. Ráday Gedeon u. 67.

0-24-ig

A kutyázás dr. Spockja

Nagy dilemmában voltunk még Buddy érkezése előtt, hogy mi lenne az üdvözítő módszer a tökéletesen nevelt és szocializált kiskutya megteremtéséhez.
Több könyvesbolti portya után végül  Jan Fennel - a kutyák suttogójaként is ismert neves kutyatenyésztő -  írásai mellett döntöttünk, közülük is, a "Tanuljunk meg kutyául!", és a "Hallgassunk a kutyára" könyvekből okosodtunk. (Jan Fennel könyvei). Olyannyira komolyan vettük, hogy Kisbádó közvetlen elhozatala előtt egy egyiptomi úttal felturbózódva, a medence partján kérdeztük ki egymást Atival a könyvekből, sőt, még külön jegyzeteket is készítettünk.
Jan Fennell az utóbbi években a problémás viselkedésű kutyák számára kifejlesztett nevelési programjával szerzett magának széles rajongótábort. Kidolgozott egy,  a megszokott fegyelmezési eljárásoknál sokkalta könyörületesebb módszert a kutyák nevelésében, mely többféle alapszabály elsajátításán és következetes betartásán alapul, de a lényege mindegyiknek ugyanaz, Te vagy a falkavezér és az van, amit Te akarsz. A kutyád lehet hiper, domináns, alfa, agresszív, jámbor, félős, kicsi, nagy, fiú, lány, tökmindegy, a módszer alkalmazása mindegyik kutyánál alapvetően megtanítja, hogy bizony nem ő a góré. Vegyük a módszer néhány tipikus elemét, rövidítve, a teljes módszertan elsajátítható a könyvekből.

• hazaérkezés - üdvözlés. Normál esetben hazaérsz a hat cekkerrel, a kutyád össze-vissza viháncol, megnyalja a frissen fodrászolt hajadat, kitépi a párizsi zacskót a táskádból, és mire a cipődet is lerúgnád, már mehetsz is vissza a boltba a felvágottért. De nem így J.F. módszerével: hazaérsz és a kutyát min. 5 percig negligálod. Azaz nem nézel rá, ügyet sem vetsz rá. Majd ha már teljesen megértette, hogy bizony itt Te vagy az irányító, és feladta a küzdelmet (jelek: nem ugrándozik a fejed tetején, lefekszik, sóhajt, elnéz), akkor, de csak akkor szépen behívod és indulhat a simi. Nem kis türelmet igényel, mert néhány kutya, főként, ha mást szokott meg, képes órákig arénázni, és minden lehető eszközt bemutatni (rágcsálás, ugrálás, rosszalkodás), mielőtt feladná.
• gesztusevés: a kutyák egyszerű kis világában az evés az egyik legmeghatározóbb ösztön. Akinél a kaja van, ott van a biztonság, a jólét. Sok gazda - szeretet által vezérelve -  etetőgépbe megy át, tömi a kutyát úton-útfélen, aminek egyértelmű az üzenete: kiszolgállak, bármikor, amikor akarod. Tehát megint a kutya irányít. Na azt már nem! A gesztusevés során a kutya tálkájából - mímelve - mindig Te eszel először. 
• ki vezeti a sort: ha sétálni indultok, mindig Te menj elől! Te vagy a falkavezér!
• távozás otthonról: ha a kutyád nem hiszi, hogy Ő a falkavezér/vagy gyengébb idegzetű /vagy utál otthon maradni, mindenféle cirkusz nélkül végignézi, ahogy távozol otthonról. Ha nem, bőg, hisztizik, a lábad elé fekszik, tehát mindent elkövet, hogy megakadályozza távozásodat. Ennek egyik oka lehet a falkavezér szerep félreértelmezése. Azt hiszi, hogy meg kell védenie Téged, mint a falka egyik tagját, de ha távozol, ezt nem tudja kivitelezni.
• ül-fekszik, stb. - jutalmazással (hasonlít a hagyományos módszerekhez)
• játék: a kutyának van pár játéka, amivel Ő rendelkezik, a többinél Te vagy a szertárkulcs őre. Ezzel el lehet érni, hogy - szintén falkavezér attitűddel -  Te mondod meg, mikor játszunk és azt is, hogy mivel.

 Röviden felvillantva pár alapelemet, elmondom a benyomásaimat. Először végtelenül lelkesek voltunk, volt kutyatálból evés (ez bevált), volt hazaérkezéses negligálás (ettől majd' megpusztultunk mindannyian, részben működött), volt távozás otthonról, (ez oké volt). Szóval összességében hasznos, csak végtelenül fárasztó és sok benne a szeretetlenség. Állandóan fegyelmezni magad, hogy mikor adsz simit, mikor nem, mikor van játék, mikor nem...

De, mint mindent, érdemes kipróbálni, főként ha nagyobb a falka, vagy problémás a kutya.
Buddy most heti kétszer a Budakeszi http://www.budakeszikki.extra.hu/ és/vagy a Pesthidegkúti  http://kutyaiskola.fw.hu/DogSorbonne-ra jár és nem nagyon érdekli Jan Fennel. Sokkal inkább rajong I-ért, aki heti egyszer még külön jár hozzánk foglalkozni Vele. Ilyen back-uppal megtehetem, hogy negligálom a módszer bizonyos elemeit és keverem a hagyományos kiképzéssel.
De vannak, akik ezt humorosabban fogalmazzák meg: a kedvenceim:  "Kérdés hogy a jól nevelt kutya boldog-e? Én el nem bírnám viselni ha a kutyáim stréberként köszöntenének a kapuban és szerény árnyékként követnének", vagy "Megmondom őszintén, nekem is furcsa ez a hozzáállás. Én sem tudom elképzelni, hogy úgy éljem le a közös életünket a kutyával, mint 1 karót nyelt sznob páros."

Vélemények pro és kontra

Szóval olyan ez, mint a gyereknevelés, felelősséget muszáj vállalnod a kis állatért, akivel összekavarodott a karmád, de vidd bele a saját és a kutyád személyiségét is. Woodstock-i szülők gyerekéből is lettek szuperbankárok....

Massive Attack

Na, ez a nap is eljött. Elhúztam volna még egy darabig, de több jel is utalt rá, hogy a nagy összecsapás be fog következni. Sajnos nem voltam kellően felkészülve, ezért a végkifejlet sem lett az elvárt, de haladjunk sorjában.
Az utcában a rét felé lakik egy Buddy korabeli ebecske. Nagyon szép juhászkutya-srác, Tappancs. Korábban is találkoztunk már párszor sétáltatás közben, mert ki-ki szökdösött a kerítésen, de mindig csak ugatgatott, meg-megindult felénk, de hirtelen kőhajítást mímelve egyből inába szállt a bátorsága és visszakotródott az udvarukba.

Aztán egyre többször jelent meg az utcában, maga mellé fogva Lackót, a sarkon lakó, szintén kerítést nem ismerő, nem tisztelő hobókutyát, és voltak reggelek, hogy hangoskodásra ébredtem, mert Bádót hívogatták a kerítésünkön kívül, míg Ő izgatottan rohangált a belső oldalon.
Bármi lehetett volna ebből a kapcsolatból, de az egyre többszöri találkozás és a kőhajítás mímelésre adott egyre visszafogottabb reakciók előrevetítették a konfliktust.
Amit odáztunk, ritkábban jártunk a rét felé, inkább a telket előnyben részesítve, vagy csak szaladtunk egy kis kört. Aztán párszor már majdnem egymásnak estek, de Bádó általában 8m-es flexi pórázzal sétál, nyakán a szöges nyakörv, amit a kiképzéshez is használunk, és minimális impulzusokat is elegendővé tesz. És mivel a szöges végén lóg a kutyánk, sokszor meg tudtuk akadályozni, hogy kirobbanjon a bunyó.
Ma békés napot terveztem, délelőtt kismama jógára mentünk Atterrel, délután ejtőzés, alvás, majd fél hat tájban irány kutyázni. Nem volt kedvem a telekre menni, inkább irány a rét. A biztonság kedvéért eltettem pár követ, és nekiindultunk.
Bádó békésen szaglászott, figyelte a járókelőket, majd megérkeztünk Tappancsék házához. Sehol semmi, nincs a jól ismert ugatás, a fél perc elteltével megjelenés. Na, ezt megúsztuk, gondoltam. És abban a minutában együtt az ugatással megjelent Tappancs, és se szó, se beszéd megtámadta Buddy-t. Azt se tudtam, mit tegyek. Azonnal elengedtem a kutyát pórázastul, de éreztem, hogy szögessel a nyakán szegénynek nem lesznek egyenlőek az esélyei. Mégis rettenhetetlenül küzdött, nagyon szépen beleállt a szituba, csattogtatta a fogait, és csak akkor kezdett visszakozni, mikor meglátta, hogy a nagy rántástól én bizony fenékre ültem, akkor visszaszaladt hozzám védelmezni. Tappancsnak ennyi elég is volt a bunyóból, csak hörgött-morgott, míg én remegő kézzel lefejtettem a felajzott Bádócskáról a nyakörvet, várva az újabb rohamot, amibe már egyenlő félként tudott volna beszállni. De ehhez már egyiküknek sem volt kedve, nekem sem, úgyhogy elhordtuk az irhánkat és kerülő úton mentünk haza. Bádó nem tűnt megviseltnek, semmi sérülést nem szerzett, boldogan, bár kissé fáradtan rohant a labda után és csak néha láttam rajta, hogy van min gondolkodnia.
Egy biztos, soha többet nem sétálunk szögesben. Annyira szépen tud már menni, nem húz, hogy bőven elég a nyakörv neki azokon a részeken, ahol nem tudom elengedni.
Tappancsot pedig A. kíséretében  bemószeroltam a gazdájánál, aki nagyon el volt keseredve, mert előző nap már volt egy hasonló bunyó, egy korábbi kedves játszótársát kergette hazáig. Beért a mácsó kamaszkorba, HMCS akart lenni (helyi menő csávó), aki mindig megruházza a szomszéd faluból bálozásra átjáró idegen lovagokat. Holnap megerősítik a kerítést és vége a Tappancs királyságának!!!

Mandari Makkancs

Imádok neveket adni. Amúgy is eléggé freak vagyok, már ami a verbalitást illeti,  szeretek szavakat fabrikálni (Ikrek, bölcsész háttér, stb.) másrészt a szeretet kifejezésének egyfajta módja, hogy ha valakit a szívembe zárok, nevekkel látom el. Így lettek gimis barátnőim külön névikonok, így szállt nővéremre a Betty név (eredetileg Zsuzsanna) és most, mióta Buddy meglett, Ő tölti be ezt a névkapós szerepet.
A nevek alakulása sokszor dalokkal kapcsolódik össze, máskor csak az érzelmi hullám előtörése fogalmazódik meg valamilyen elnevezésben.
Így lett Buddy a klasszikus, már korábban taglalt becézgetések eredményekén Bádoró, Buddsy, Kisbádó, Bádócska, vagy Buddyboy (by I.), dr. Bádó (by G.), de egy ideje egész új nevek kúsztak rá.
Kb. két hónapja dívik a Mandari Makkancs. Valamiért elindult, hogy Ő biz' egy mandarin kutya. Mert olyan szép a szőre, mint egy mandarin kacsának és ha álmos, úgy hunyorog, mint egy kis kínai. Tehát Mandarin. És emellett makkantani is szokott, ha akarja, hogy a kis gumi labdájába falatot gyömöszöljek, vagy a zoknis játékot kezdjük el, vagy csak egyszerűen foglalkozzak vele. Makk, makk, kaffogja, miközben az orrával finoman bökdös. Hát mi más, mint Mandari Makkancs.
A Döndöri sógor a döndörködésből fakad (döndörködés by Ati), ez olyan, hogy körbe-körbe sündörög körülöttünk =döndörög, és mivel rokonságban vagyunk, sógorkomámként is előfordul Kisbádó. Hát Döndöri Sógor. Röviden Döndör.
Aztán vegyük pl. ahogy megy,  sőt igazából baktat. Szép törzsét megnyújtja, fejét lehajtja és hosszú lábain baktat, poroszkál, miközben a feje billeg, mint egy kis pónilónak. Hát Baktati. És azon felül is Lóránt. Baktati Lóránt. (Bakta Lóránt és Baktalórántháza után szabadon)
És selymes is Ő, mint egy igazi kis cica. Hát Cicc, mi más?
Néha kellemetlen, amikor a kutyasuliban, a hős dobermann teljes menetfelszerelésben áll a sorban, és a többi gazda csak ezt hallja: "Te, Csirke-mirke, mindjárt kapsz egy falatot!", "Jól van Nyulam, ül!", "Cicc, ne mondjam kétszer!", "Kismaki, jó legyél ám."(azért fontos megjegyeznem, hogy ez a fajta sok beszéd nem válik a kiképzés előnyére , a kutyának rövid parancsszavakat kellene kapnia, a nevét sem kell kimondani (az igazi egyet sem, nemhogy száz egész más hülyeséget), stb. Az állandó beszél, duruzsolás eredményeként a kutya MEGUNHATJA a hangunkat!)

Sz., két dobilány (csak Abba lányoknak hívom őket, mert egy gyönyörű őzbarna és egy fekete csinibaba testvérpárról van szó) gazdája pedig értetlenkedve kérdez rá néha. Cica? Mit mondtál neki? Csirke? 

Szegény Buddy. Csak titkon mondom, hogy a keresztségben amúgy ő nem más, mint Tahi Réme Eliot. Az meg már majdnem T.S.Eliot, nem? Szóval egy híresség, és mint ilyen, megengedheti magának, hogy  rajongói tábora elragadtatott nevekkel illesse....