Nem tévedés, jól írtam, nem egy skót névről van szó (Hamish), hanem egy lakhelyünkön dívó kifejezésről, amit más máshol is hallottam, de még sosem kérdezték meg ennyiszer az én kutyámról.Sokat sétálunk a kis jószággal, és először egy távoli szomszéd vetette fel a szokásos fejbiccentős köszönés után azonnal: "Hamis a kutya?" "Mondom már, egyrészt ez mit is takar? Másrészt meg már miért is lenne hamis?" Ahogy találóan megfogalmazzák az alábbi cikkrészletben : http://tervueren.centrumnet.hu/tervueren_hirek/hamis_kutya/&c=addfav&fav=1&lang=1
„Hamis ez a kutya?” – hangzik el olykor a kérdés, de a városi ember már nemigen érti. Legföljebb vigyorogva tréfálkozik: „Nem kérem, valódi” – pedig aki kérdezi, nagyon is jól tudja, mirõl beszél. Hamisnak ugyanis a harapós kutyát hívták, s hívják sokfelé, fõképp faluhelyen még ma is. Ebben a szóban benne rejlik valami kiszámíthatatlanság is: hogy az ilyen kutyánál soha nem lehet tudni."
Szóval ennyi előítéletet lepörgetve a fejemben, elkezdek VÉDEKEZNI, hogy a mi kutyánk milyen jámbor, milyen aranyos, szereti a jó szándékú embereket, stb, stb. Mert ennek a hamis szónak tényleg olyan negatív, sunyi üzenete van, mintha a kutya odasomfordálna a gyanútlan járókelőhöz és bumm, jól beleharapna a fenekébe.
Mindegy, az első alkalommal elkönyveltem a távoli szomszédot egy tájékozatlan, a kutyavilágban járatlan embernek, aki nem ismeri az én csodakutyámat és sztereotipizálja a dobermannt, meg amúgy is bal lábbal kelhetett fel.
Aztán ugyanezen 60-as korosztállyal volt még két hasonló epizódom. Séta, bácsika a járdán, Buddy-t hozzám parancsolom, Ő jön engedelmesen, vezetem a kutyát szépen magam mellett, elhaladunk a bácsi mellett, mire ő:" Na, na, csak nem hamis a kutya?"
Mi vaaaaan? ugyanúgy kérdezem, hogy - már miért lenne hamis? De semmi válasz, csak fejingatás.
A következő hasonló eset után elgondolkodtam és elkezdtem valamiféle összefüggést látni a dolgok között.
Tudniillik, megyünk az utcán, ahol általában iskolázatlan, póráz nélküli, vagy pórázon cibált kutyik vannak, akik odaszaladnak mindenkihez és jobb esetben békésen odébb állnak. Én meg ehhez képest határozottan odahívom a kutyámat, a lábam mellé parancsolom, távol tartom a járókelőtől, tehát nyilván veszélyesnek tartom és megelőzöm a bajt. Nem azért teszem mindezt, mert iskolázott, pedáns kis állatom van és én meg egy penge gazda vagyok, aki az élni és élni hagyni elvét követve kulturáltan kutyázom. Hanem jól odahívom =tehát hamis.
Lehet, hogy tényleg a fajtával kapcsolatos rossz beidegződés teszi amúgy.... Egyszer a Normafán szabadon engedtük a kutyát és úgy sétáltunk. Egy hajléktalan néni éppen a szalonnás rántottáját sütötte egy pad mellett összeállított kis tűznél. Buddy nyugodtan elszalad mellette, mire a nő felnéz és odaveti: "Kivégzőosztag"... hmmm.
Akkor már inkább legyen hamis, nem? Majd én is ezt fogom felelni, a fent idézett cikk faviccét idézve: "nem hamis. Nagyon is valódi." Muhahahaha.
