Elemlámpás "betörő"

Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon jó a jó szomszédságunk. Figyelünk egymásra, egymás házára, és a szokatlan eseményekre. Én hívom Őket, ha szól a riasztó (sajnos volt már, hogy nem alaptalanul:( ), vagy ha látom, hogy valaki mászik be az ablakukon (ez utóbbi szerencsére pont a szomszéd volt a riasztós eset után, további óvintézkedéseket eszközölendő..). És Ők is szólnak, ha olyat látnak, amit korábban nem....

Például, hogy VALAKI este 11-kor elemlámpával mozgolódik a hátsó kertünkben. Telefon csörög, uram felveszi, és egymás kölcsönös megnyugtatása után "jóccakát, jóccakát".

De mit keres a családfő a hátsó kertben fejlámpával, az éjszaka közepén? Hát nem ibolyát, az tuti. Merthogy egyedül sem volt, mellette téblábolt, mit téblábolt, sikoltozva csaholt kisBuddy. És miért, na miért? Hát a SÜN miatt. Megint, újra, mindig, soha fel nem adva, hogy "tüskéshátú" barátainkat elüldözze a kertből. Mivel ez nem sikerül és eredménytelen küzdelme feladására is lehetetlenség ilyenkor rábírni - dühödten, prüszkölve ugatja, majd vinnyog, ha megszúrja az orrát, ilyen hisztirohamot keveset látsz -, életem párja ilyenkor kiballag és lapátra tessékelve kiviszi a sünikét a kertkapun kívülre. És ha a sün történetesen vaksötétben, a hátsó kerten kívánt átkelni, akkor a fenti történet életre kel:) Na ilyen sztorik miatt kezdtem anno a buddyblogot írni és olyan jó, ha az élet, azaz a kisBuddy és szűkebb-tágabb pátriárkája maga produkálja hozzá az igazán eredeti anyagot:)

Raülni egy dobermannra?

Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet egy művészemberre (Szőke Miklós Gábor), aki dobermann ihlette bútorokat készít. Ha Buddy már amúgy sem jöhet be a nappaliba, lehet, hogy veszek két ilyen széket, hogy ne kelljen a tökéletes formákat a szobában sem nélkülöznöm. (persze a kupírozott fülek nélkül:)).

http://www.trendguide.hu/?targyak/762-dante-birodalom-butorai

Avatar

A kis Buddy ugye a lépcsőfordulóban alszik és folyamatosan csinálja ott a kis manővereit. Arra ügyel, hogy látványos, radikális megmozdulások helyett stikában cselekedjen, az előző ugyanis akár kizárást is maga után vonhat. Helyette titokban, osonva tevékenykedik. A tevékenységek folyamatosan az alábbi két területet célozzák: kajalopás és kisfiúnk plüsscuccainak elcsenése. És néha kiegészül a "hol is aludjak" ha nem a már amúgy is tuti helyen. Szóval lássuk csak a legutóbbi manővert, amivel nevezném Buddy-t a James Bond 007es versenyre. A képek mindent elmesélnek. Hogyan csinálta, hogy ilyen frankó alibivel fedezte magát, nem tudom....

PomPom meséi

"Hogy kicsoda PomPom? Nem ismeritek? Hát hol ilyen, hol olyan...".
Most éppen egy sajátos formációt vesz fel és dobermannak álcázza magát!
Volt még régen, hogy csak hárman voltunk, Ati, a kiskutya meg én. Akkor még a szabályok is lazábbak voltak, minden csínytevésre jutott négy felnőttkéz, két felnőttagy. Minden autós utazásra jutott egy gazda, aki a csomagtartóban csücsülő és folyton előreavászkodó Bádszorgót szórakoztatta, foglalkoztatta, kordában és karban tartotta. Akkor még az azóta jól bevált és kábel kötelegővel bombabiztosan rögzített kutyarács sem funkcionált, úgyhogy Buddy-t tényleg csak saját hangulata mentette meg, hogy előremásszon. De minek is mászna előre, mikor kéznél, azaz állnál van a gazdanő, akinek a haját lehet nyalogatni, a fülét szaglászni, vagy csak nemes egyszerűséggel, a fejét a gazdanő fején pihentetni. Ha valakinek volt már ilyenben része (és most ne ragozzuk, hogy ilyen szitukban Buddy hol érezte magát a rangsorban....de az biztos, hogy átmenetileg én mögé kerültem...), az tudja, hogy egy jól megtermett 45 kg-os kankutya fejének súlya sem a pillecukor kategória. Nem beszélve az erős csontozatról (állcsont!), ami kvázi olyan, mintha egy vasúti síndarabot egyensúlyoznál a fejeden.
De azért különleges élmény:) csak egy pillanat alatt rászokik az állat, úgyhogy tán nem érdemes kipróbálni.

Négy dobverő

Gyermekünk élelmezése komoly elköteleződést vált ki belőlem, próbálok frisset, finomat, változatosat, egészségeset főzni. Nem egyszer előfordul azonban, hogy vacsoraidőben kinyitom a hűtőt, és mivel az ebédet nem akarom felszolgálni, hideget meg nehéz adni a sok adalékanyag miatt, gyorsan főzök valamit. Így volt ez a minap is. Csirkecombot sütöttem párolt zöldséges rizzsel és boldogan tálaltam a trónörökösnek, aki csak ennyit válaszolt "Anya, nem ebéd!" Azért egy pár falatot sikerült belediktálnom, de megnyugodtam a tudattól, hogy holnap ebédre viszont egy finom, laktató étket tudok szervírozni. Fürdetés előtt előkészítettem a hűtésre a finomságokat, egymás mellé sorakoztatva a csirkecombokat a rizses zöldéságyon:) Aztán fürcsi, majd orrszívó-porszívó:( melyet a két szülő közösen végzett a kiméletesség és kellő figyelem végett. Buddy mindeközben fent aluszkált már a helyén boldogan megvacsorázva. Kb. 3 percet töltöttünk a fürdőszobábanaz orrszívózással és mire kimegyek, Bádszor kis testét veszem észre a konyhaasztal mellett. Ott szagolgatott valamit a konyhakövön nagy elmélyülten, amiben a zöldséges rizságy maradványait véltem felfedezni. De jajj, hol vannak a csirkecombok? Buddy egy falásra eltüntette azokat is. Nem is tudom, miért aggódtam jobban. Hogy helyből agyoncsapom, vagy hogy a csirkecsonttól lesz valami baja (mert ugye nem ehet csirkecsontot, bár ő húst sem nagyon...nem bírja a gyomra). De kit érdekelt ez akkor? Inkább majdnem agyoncsaptam. Asztalról lopni kaját.... megint kezdhetjük a trenírt....

Kleptomania

Ez sem egy új keletű téma, mégis újra és újra megdöbbent, hogy a dobermannok milyen lopkodósak. Írtam erről már korábban is, hogy kisfiúnk állatkái rendre Buddy ölelő karjai között végzik, hogy aztán a felismerhetetlenségig összenyálazva kerüljenek elő. http://buddydobi.blogspot.com/2010/10/toy-story.html
Ez volt már a tapasztalat Ati előző dobijánál is, Gyulánál, aki a szőnyeget szerette elrabolni, valamint a telefonasztalkáról az azidőtájt oly népszerű Signetta-t. Fejét a csöppnyi, ingatag telefonasztalkára tette, oldalra fordította, majd óvatosan agyarai közé vette a vékony tollat és iszikiri.
Nálunk is az áldozatok száma folyamatosan bővül, hiszen gyermekünk újabb és újabb játszótársakkal gazdagítja birodalmát. Az egyik új kedvenc az ún. anyamaci, aki egy kedves jegesmedve, semmi anyás nincsen benne, mégis így hívják. Másik jellegzetessége, hogy rögvest látszik rajta, ha "tilosban jár", azaz viszik szegényt, mert a szép, krémszínű bunda azonnal csatakos, barázdás lesz, amint a kutyanyállal akár egy rövid időre is érintkezik. Többször volt már kimosva, mint ahányszor gyermekünk magához ölelte...
És a notoriussághoz egy dolog járul még, a gyorsaság! A múltkor Atit felhívtam, mert az altatás egyik kelléke pont hiányzott. Lementem keresni, addig Ő volt az utóddal. A két mozgás között kb. 6 mp telt el. Amely idő alatt Buddy lerontott a konyhába, ellopta a szirti cápát az asztalról (szőrös az is, don't ask me why...) és már a karmai között hevert. Slider kis köccs ez a Buddy....

Rekviem egy golfkesztyűért

Volt úgy, hogy elkezdtem golfozni. Egy kedves barátnőm jóvoltából IGEN kedvezményes, azaz ingyenes golf-edzési lehetőséget kaptunk, és elkezdtünk buzgón eljárni a high society-ben nagyon is kedvelt, posh sport egyik Mekkájába. Ment az edzegetés, de számomra hamar kiderült, hogy  - ahogy a többi sportban sem jeleskedtem sajnos sosem - , a golf sem fogja megtörni az "átkot". Ami viszont jó a sportban, hogy elkezdhetsz vásárolgatni csillió-billióért mindenféle cuccokat magadnak, a cipőtől a pulcsin és nadrágon át a többi eszközig és kiegészítőkig. A méretre gyártott ütőkészletig és a legfrissebb trendeket követő szettekig szerencsére nem jutottam el, de egy kesztyűbe sikerült beruháznom. El is mentem, meg is rendeltem a bal kezes fehér, csodálatos bőrkesztyűt ( én nem tudtam, pedig tök logikus, hogy elég belőle egy db is..) és alig vártam, hogy megérkezzen. BOLDOGAN fizettem ki a szemérmetlen összeget, hogy aztán még két, azaz két alkalommal használjam, mert közben kiderült, hogy gyermekáldás elé nézünk és ekkor bizony a törzscsavaró mozdulatok nem ajánlottak.
De hogyan lesz ebből kutyás sztori? Hát úgy, hogy Buddy is megrögzött (Ő tényleg...) labdarajongó és reggel, este kihagyhatatlan egy nagy, trükkökkel teli labdazsonglőrködés. A nemes feladat többnyire Atira hárul, de most, hogy megint lesz több időm, átveszek pár szeánszot. Amivel sajnos együtt jár, hogy a mangón, a petrezselymen, az osztrák télifagyin és a szotyin kívül a kutya nyálára is allergiás vagyok. Egyszerűen feloldja a hámszövetetet a kezemen... Próbálkoztam mindenféle kéztyűvel, a Michael Jackson-os ujjberagasztáson és a fehér síkesztyűn át(amiben max. tényleg síbotot lehet fogni) a különböző textil és kötött kesztyűkig, mely utóbbikon akadálytalanul átáramlott a nyál a labdák zsinórjáról.
Nem így a hófehér golfkesztyűn. Mert az telitalálat. Nem erre fejlesztették, szentségtörés is talán, de kit érdekel:) Legalább némi hasznát veszem és előjöhetett a fiók magányából, ahova két éve száműztem.

Évnyitó vacsora a kutyasulival

Olyan jó kutyaiskolába járunk!!! A Budakeszi Kutyaiskola több mint félszáz, ha nem már száz tagot számlál, nézzétek meg a közösségünket a Facebookon is. http://www.facebook.com/#!/BudakesziKutyaiskola
A heti két kiképzésen felül (szombatön 9-től és vasárnap 3-tól) rengeteg programot szervez Ildi és segítői, no meg az iskola lelkes tagjai. A rendszeres kirándulásokon felül most egy ünnepélyes évnyitó vacsorára jöttünk össze a Pesthidegkuti kutyasulisokkal együtt Budaörsön a Kerék vendéglőben (akinek tulajdonosai szintén kutyasulisok, ráadásul dobisok:)) Voltunk vagy 70en! És a kutyák még sehol...:)
Volt megnyitó, finom vacsora, kvíz, és vicces tombola!!! Ahol életem párja nyerte a fődíjat!
Komolyan, nagyon szeretem ezt a közösséget, olyan érdek nélküli, a kutyák szeretete által összehozott társaság.
Egy közös témánk legalább is mindig van:)

Buborékok

Kisfiúnk nevelgetése számtalan új kellékkel, játékkal gyarapította a már amúgy is a megtelés szélén álló házunkat. De az egyik eszköz nagyon szórakoztató elfoglaltságot hozott mind a gyereknek, mind a kutyának, a BUBORÉKFÚJÓÓÓÓ! Minden kutyagazdának javaslom, hogy szerezzen be egy buborékfújót és fújdogáljon a kutyájának szappangömböket. Buddy annyira ráindult, hogy megállás nélkül kergette, pukkantgatta, kapdosta, eszegette a buborékokat, a kisbenőnek alig hagyott belőle. A vicces látványon felül igazi előny, hogy mindezt a széken ülve is lehet végezni, csak egy tanács van, ha nagy termetű kutyával mutatjuk be a cirkuszi mutatványt: lehetőleg ne közvetlenül a szánk elé fújjuk a buborékot, mert a botor eb bizony oda is felugrik.

Rakok majd fel videót, ha végre meg bírom csinálni a youtube-os profilomat... addig bénáztam, míg elrontottam, brrrr:(

kép innen: www.vator.tv

Fetisista

Ez a lökött Buddy vacsora után szépen felmászik a lépcsőfordulóba és ideális esetben ott aluszkál. Aztán menetrendszerűen 10kor lejön inni. Utána még visszamegy és kb. 11kor kimegy ordítani egyet a szomszédokkal. Utána már békésen szokott telni az este. De most, hogy kifelé megyünk a fagyból, a kisállat energiaszintje ugrásszerűen megnőtt. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy kb. egy éve nem ugrott rám, két napja meg örömfutással kombinált ledöntési kísérleteket produkál, amik nem tesznek jót a lila gyapjúkabátomnak. Hanem visszatérünk a dedós korához, amikor állandóan a ruháinkat lopkodta, hurcolta, alázta, gyalázta. Ez történik most is.... Tegnap arra megyek fel, hogy ellopta a harisnyámat a fürdőből és az egyik szárát úgy ahogy van, lerágta. Boldogan feküdt rajta, nem akartam hinni a szememnek, a harisnya torzója ott lifegett a mancsai között.

Most mégis hogy van ez a "feje lágya" dolog? Meddig kell várni, amíg benő????

http://bestsoylatte.blogspot.com/view/classic?z Kép innen