2012. április 1., vasárnap

PomPom meséi

"Hogy kicsoda PomPom? Nem ismeritek? Hát hol ilyen, hol olyan...".
Most éppen egy sajátos formációt vesz fel és dobermannak álcázza magát!
Volt még régen, hogy csak hárman voltunk, Ati, a kiskutya meg én. Akkor még a szabályok is lazábbak voltak, minden csínytevésre jutott négy felnőttkéz, két felnőttagy. Minden autós utazásra jutott egy gazda, aki a csomagtartóban csücsülő és folyton előreavászkodó Bádszorgót szórakoztatta, foglalkoztatta, kordában és karban tartotta. Akkor még az azóta jól bevált és kábel kötelegővel bombabiztosan rögzített kutyarács sem funkcionált, úgyhogy Buddy-t tényleg csak saját hangulata mentette meg, hogy előremásszon. De minek is mászna előre, mikor kéznél, azaz állnál van a gazdanő, akinek a haját lehet nyalogatni, a fülét szaglászni, vagy csak nemes egyszerűséggel, a fejét a gazdanő fején pihentetni. Ha valakinek volt már ilyenben része (és most ne ragozzuk, hogy ilyen szitukban Buddy hol érezte magát a rangsorban....de az biztos, hogy átmenetileg én mögé kerültem...), az tudja, hogy egy jól megtermett 45 kg-os kankutya fejének súlya sem a pillecukor kategória. Nem beszélve az erős csontozatról (állcsont!), ami kvázi olyan, mintha egy vasúti síndarabot egyensúlyoznál a fejeden.
De azért különleges élmény:) csak egy pillanat alatt rászokik az állat, úgyhogy tán nem érdemes kipróbálni.

Rendszeres olvasók