2011. június 26., vasárnap

Tenyeres-Talpas

Érik a ribizli, boldogan szedegetjük a telken. Kisgyerkőcünk a fűben játszik, Buddy többszörös lelabdázás után minket zaklat. Odahozza a nyálas labdáit, taszigálja a kezünkbe, az ölünkbe, miközben ugye ribizlit kellene szedni. Már kezdenénk kiakadni, de erre mindig odébb lép, eltűnik egy időre, csak hogy rövidesen visszatérve kezdje elölről a labda-tukmálást. Egyedül maradok egy időre a nagy tállal és a bokrokkal, és turbó fokozatra kapcsolva tépem a bogyókat az ágakról, mikor újra megjelenik Buddy. Nincs nála labda, Hurrá! De mit csinál???? Úgy kerüli meg a bokrot, hogy hatalmas mancsával BELELÉP A TÁLBA.... Erre nincsenek szavak, rendkívüli érzéke van hozzá, hogy rossz időben rossz helyen legyen:)

(kép innen:gittarawfood.blogspot.com)

mint a macska??

A minap reggel Ati elszundikált a TV előtt. Bádszor még az igazak álmát aludta az előszobában. Ati is így tett, de egyszer csak rémisztő hangokra - erős öklendezésre - ébred. Kirohan, megnézni, mi történt, hát Buddy küzdött fel a gyomrából egy nagy, bonbonra emlékeztető gombócot. Kisebb vizsgálódás után kiderült, hogy a kutya egy nagyon nagy fűcsomót öklendezett ki! Mint a macskák a szőrcsomót. De vajon mi lehetett abban? Remélem, csak normál tisztulás. Előző nap hosszan legelészett...Guszta nem volt, az biztos...

Rendszeres olvasók