2010. november 7., vasárnap

Itt van az ősz, itt van újra...

Hova is tettem???
és tényleg szép, a kedvenc évszakom. A kertben megszaporodtak a hulló falevelek, olyannyira, hogy A. nem bírta már elnézni és kiment összegereblyézni. Persze Buddy sem maradhat le, mert neki tényleg mindig segíteni kell, ott kell lennie, ahol zajlik az élet, ahol a gazdaember tesz-vesz. Az ilyenfajta "segítség" persze inkább hátráltat, de végtelenül mókás. Örökítettem meg már nevetve bosszankodó A.-t, aki nem tudott kettőt tolni a fűnyíróval, mert a kutyakertész végig ott ugra-bugrált a kerekek előtt. Ültettünk már leilandi ciprust vele, amikor a kiásott gödröt "leellenőrizte" a kiskutya, beleugrott és tágította, mélyítette, mondjuk annak még haszna is volt.
És a minap, az avargereblyézés előtt labdázás volt a program és a kislabdája még mindig ott lóg a szájában. Ati egyet húz a lombseprűvel, a kuty labdája már a seprű előtt. Nyitom az ablakot kikiabálva, hogy "elgereblyézed a labdáját", mire kiderül, hogy ez teljesen szándékos, a koncepció szerint halad. Újabb gereblyézés, a labda bekerül az avardombba, Buddy pedig önfeledten keresi, turkálja.

Fél óra múlva kinézek, Ati a tégladarabokat dobálja a talicskába, miközben Buddy is oda hajigálja a kis labdáját. Mert olyan jó mindig azt csinálni, amit a gazda:)

Rendszeres olvasók